Műtárgysorozat – Kenyérsütő eszközök

A kenyér térségünkben évszázadokon át a legfontosabb táplálék volt.

Elődeink kenyérsütési szokásai napjainkra már nagyrészt átalakultak. Ma már az is tud kenyeret sütni, akinek nincs kemencéje, erre alkalmas a villany- vagy gázsütő. Régen a paraszti háztartásokban minden héten kifűtötték a kemencét, és telerakták jól megdagasztott, megkelesztett sütnivaló tésztával. A kemencében ropogósra sült kenyeret ette a család egy hétig. 

A kenyérsütéshez és -fogyasztáshoz különböző hiedelmek kapcsolódtak. A kenyeret a “szegett” felével az asztal közepe felé kellett fordítani, mert különben nem lesz kenyér a háznál (kimegy az ajtón). Az Őrségben karácsony és újév közt nem sütöttek kenyeret, mert azt tartották, hogy akkor sok lesz a disznótúrás a határban. A kemencében való sütéshez megfelelő minőségű eszközökre volt szükség, ezeket mutatjuk most itt be.

1. Szakajtó

Szalma alapanyagú, fűzfahánccsal sűrűn erősített, spiráltechnikával fonott szakajtóba tették a konyharuhát, ezt jól belisztezték és a megdagasztott kenyértésztát ebben szakajtották bele és kelesztették meg. A megkelt tésztát ebből borították a sütőlapátra.

2. Sütőlapát

Egy bükkfa darabból készített lapát, nyele és lapátrésze nem külön részekből álló. A tészta kemencébe való bevetésére és kiszedésére szolgált, de erre tették a lángos- és lepénytésztát is amit a forró kemencébe raktak.

3. Szénvonó

A trapéz alakú, nyéllel ellátott eszköz a kemencében égő tűz és parázs mozgatására szolgál. A szénvonót mindig vízbe mártva használták, hogy a forróságtól meg ne gyulladjon. Ez segítette a kemence kitisztítását, a tűz egyengetését.

4. Dagasztóteknő

Nyárfából vájt teknő, kissé ívelt végein 2-2 karéjos bevágás található. A teknőbe szitált lisztből a kovásszal, sóval és vízzel megdagasztották a kenyértésztát. Ebben a teknőben 5-6 db,3-4 kg kenyérnyi tésztamennyiség fért el.

5. Teknőkaparó

Kovácsoltvasból készített kaparó. A kenyérdagasztó teknőben maradt tészta kikaparására szolgál. A kikapart tésztából készült a kovász, amit a következő sütés előtt a liszthez dagasztottak.

6. Teknőláb

Több fa elemből álló a teknő tartására szolgáló eszköz. A teknőben így könnyebben lehetett megdagasztani a nagy mennyiségű tésztát, mert nem billegett a dagasztás során a teknő. A magassága is nagyon fontos szempont volt. A dagasztó asszony a teljes testsúlyával rá tudott nehezedni, és így könnyebb volt a tésztát jól kidolgozni.

7. Pemet

A pemet egy hosszú bot, amelynek végére kukoriacsuhéból készült köteget erősítenek. Egy hosszú bot egyik végére, fém dróttal kukoricacsuhé van kötözve ez a pemet. Ez a felmosó formájú tárgy a kemence kitisztítására szolgál. Szénvonóval a parázstól megtisztított kemence alját a vízbe mártott pemettel lehet kiseperni. A bevizett csuhé a hamut jól kitisztítja a kemence aljáról. Nagyon fontos, hogy jó hosszú legyen a nyél, hogy a forró kemence ne égesse a kezünket, karunkat, miközben dolgozunk.

8. Abrosz

Szélein piros csíkos, két szélből összevarrt házi szőttes abrosz. A teknőben megdagasztott tésztát ezzel takarták le. Ahhoz ugyanis, hogy ne száradjon ki, letakarva kellett keleszteni a tésztát. Ezzel az abrosszal takarták be a frissen kiszedett, teknőbe rakott kenyereket is.

9. Kovászfa

Létra formájú, kisméretű eszköz. A teknőre keresztbe ráhelyezett kovászfára tették a szitát, ezen átszűrték a langyos vízben feloldott kovászt. A megszitált liszt és a benne elkevert kovász fölé tették a kovászfát, és így takarták le a teknőt. A megkelt kovász így nem ragadt bele az abroszba. 

Felhasznált irodalom

Kardos László: Őrségi népi táplálkozás

Bálint Sándor: A kenyér és a kalács a szegedi néphagyományban (Néprajz és Nyelvtudomány, 1962)

Kisbán Eszter: Lepénkenyér a magyar népi táplálkozásban