Egy halászi San Franciscóban

Könyvismertető

Erdelits Antal halászi jobbágy, zsellér, majd kisbirtokos jogállású családból származott, legidősebb fiúként nem a gazdaságot vitte tovább, hanem minden bizonnyal kalandvágytól hajtva szerencsét próbált Amerikában.

Még a nagy kivándorlási hullám előtt indult útra, első évei pedig kaotikusak voltak, a kivándorlókra jellemzően sokszor váltott munkahelyet, fizikai munkát végzett és gyakran vándorolt egyik helyről a másikra. Aztán három év után, mikor már jól beszélte a nyelvet, letelepedett San Franciscóban és hivatali munkát vállalt. Ettől kezdve egyre sikeresebb lett, jómódban élt, saját üzletet nyitott, megházasodott, megszületett fia és központi alakja lett a helyi magyar közösségnek. Azonban egészségi állapota megromlott, a nagy San Franciscó-i földrengés a földdel tette egyenlővé városát majd elvált, így rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie élete végén.

Antal, vagy ahogy magát kivándorlása után nevezte Anton Erdely levelei nagy részét (szám szerint 24 darabot) megőrizte Halászin, ezek feldolgozását tűzte ki célul a szerző. A fennmaradt dokumentumok rengeteg fontos adatot elárulnak a korszakban a paraszti levelezésről. Az iskolázottság általánosságára és színvonalára, az egyéni stílusra, a levélírás és -olvasás közösségi jellegére utalnak a szövegek, melyek merev, meghatározott formai jegyeket őriznek. Ez egy idegen közegben élő ember számára segít a honvágy legyőzésében, az identitás megőrzésében és abban, hogy ne felejtse el a magyar nyelvet sem. Emellett a családdal való kapcsolattartásnak a korban az egyetlen formája, melyben elmondhatja sikereit, gondjait, érzelmeit, gondolatait egyaránt.

A levelek több szempontból és több tudományág módszereivel is elemezhetők, remek korrajzot mutatnak a bevándorlók kultúrájáról, társadalmi és anyagi lehetőségeiről, valamint a fontos történelmi események mikrotörténeti szintű lenyomatairól.

Elénk tárul a valódi vadnyugat képe, a bevándorlókat irányító hivatal, a városi magyar bálok, az elnökválasztások időszaka és a város pusztulása utáni átmeneti helyzet, a Panama csatorna építése és az 1915-ös világkiállításra való lázas készülődés és építkezések.  

Például a vadnyugati vonatrablások általa is újságban olvasott történetét következőképp meséli el Magyarországon élő családjának:

„Az egész alomban csak rablásbul élnek. majd minden nap meg esik hogy a vasútivonatokat kirabolják, itt különössen San Franciscoba még napal is meg alittják az embert is ha meg nem adja magát hát agyon jövik. most akartak megint egy (trant) az az vonatot kirabolni. ha nem volt egy bátor ember a vonaton a ki szinten fegyvert fogot és az egyik rablot agyon lőtte de a másik rablo pedig őttet lőte agyon. és aval a rablo meg ugrot és még most sem fogták el. de a holt rablora rá is mertek és azáltal a másik rablot is ismerik. mind a kető fiatal ember ez Itt San Franciscoba a leg előkelő egyletekben tartoztak, és senki rá nem gondult volna hogy ők rablásbol éljenek és most jött ki rájuk hogy a legnagyobb gyilkosságokat ő követék el.”

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai folyamatosan kutatják azokat a témákat, melyek a már meglévő és készülő tájegységeihez kapcsolódnak, illetve emellett számos más, történeti, néprajzi és folklorisztikai témát is boncolgatnak. Erdélyi Antal története a Skanzen diszpórakutatását is tovább színesíti, hiszen betekintést nyújt a századfordulón Amerikába vándorolt és élt magyarok életmódjába, mindennapjaiba.  

Az Egy halászi San Franciscóban, Amerikás családi levelezés a 19-20. század fordulóján című könyv Halászi település pályázatának köszönhetően jelenhetett meg.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.