Egyedül nem megy?

• A Veres Pálné Gimnázium szülői és tanári közösségének együttműködése eredményeként Barabás Miklós Veres Pálnéról készült festményét soron kívül restaurálta a Nemzeti Múzeum az intézmény 200. születésnapjára.

• A Diósgyőri Aranycsapat szurkolói programjának adott helyet a miskolci Hermann Ottó múzeum díszterme.

• A Skanzen az 1967-es kiállításához a látogatók körében indított tárgyűjtést, a Facebookon is zajló kampány során érkezett tárgyak és történetek a kiállítást gazdagítják.

• A kanadai Québec-ben található Musée de la Civilisation a helyi őslakosságot bemutató állandó kiállítását 18 közösség és 800 lakos bevonásával újította fel, hogy múltjuk mellett jelenüket és jövőképüket a közösség tudására alapozva mutassák be.

… Csak néhány példa a társadalmiasításra, amely ma már elengedhetetlen része egy múzeum sikeres működésének. Egyedül nem megy? Azaz: miért jó a közösségek bevonása kulturális intézmények, múzeumok, könyvtárak működésébe? A fogalomról és a közösségek bevonásán alapuló múzeumfejlesztésről dr. Arapovics Máriával, a Cselekvő Közösségek projekt szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Mi az a társadalmasítás?

A társadalmiasítás nem más, mint közösségek részvételén alapuló működés. Egy olyan partnerség, közös gondolkodás és cselekvés kialakítása, amely minden résztvevő számára előnyökkel jár.

De kik is azok a közösségek?

Minden ember része valamilyen közösségnek.  Közösséget alkotnak a látogatói csoportok, akiket a kiállításokra várunk; önkénteseink, egy iskola, amely részt vesz pedagógiai foglalkozáson, a muzeológiai szakma, akikkel a mindennapi munkánk során találkozunk, vagy akár egy adott település közösségei: civil szervezetek, helyi vállalkozók, kulturális intézmények által összefogott közösségek.

Miért jó a tásadalmiasítás a múzeumnak?

Egy kulturális intézmény célja az ismeretterjesztés, az élményszerű tudásátadás. Már egymagában is kiemelt feladata az értéktovábbítás a különböző közösségek szolgálatában.

A közösségek bevonásával a múzeum megszüntetheti „elefántcsonttorony” jellegét,

és kitárhatja kapuit minden érdeklődő felé, így még szélesebb eszköztárral, még több csatornán keresztül és még több emberhez juthat el. Ugyanakkor a visszajelzések, közös gondolatok eredményeként a muzeológusok is új tudáshoz, tapasztalathoz juthatnak, új csoportokat vonhatnak be. És fejlesztheti a szervezeti kultúrát is. Ilyen lehet a közösségi médiacsatornákon indított tárgygyűjtés, vagy akár a Robog a Skanzen kezdeményezés, ahol a meglátogatott településeken a helyiek a régi képek közös áttekintése során segítenek még több információhoz jutni szakembereknek. A társadalmi tőke gazdasági tőkévé konvertálódhat. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bevonás materiális előnyökkel is járhat, hiszen ezek a partnerségek több látogatót, érdekesebb programokat, szélesebb szolgáltatáskínálatot is eredményeznek. Fontos, hogy a közösségi részvételi működés folyamatát megjelenítsük az intézményi dokumentumokban, stratégiánkban is, hogy ne egyszeri, hanem folyamatosan épülő, szélesedő tevékenység legyen.

Hogyan fogjunk hozzá a bevonáshoz?

A legfontosabb az intézmény önmeghatározása. Tisztába kell kerülni azzal, kik vagyunk, mik a terveink, melyek azok a területek, amelyekben partnereket tudunk és szeretnénk bevonni. Elengedhetetlen annak felmérése, hogy a fenntartók és a szervezetben dolgozók mennyire nyitottak az ilyen jellegű kezdeményezésekre, s hogyan tudjuk erre érzékenyíteni őket. Ebben segítenek a különböző képzések, amelyekre a Cselekvő Közösségek projekt keretein belül külön módszertant dolgoztunk ki.  Ezt követi annak meghatározása, hogy kik a lehetséges érintettek, a partnereink. Kik azok, akikkel fel tudjuk venni a kapcsolatot, legyen szó helyi civil vagy szakmai szervezetekről, intézményekről. Az is fontos kérdés, hogy milyen mélységig szeretnénk másokat bevonni a működésbe, kik támogatók, kik tartózkodók.

S melyek a bevonás szintjei?

A részvételnek a társadalmiasítás során öt szintje van, melyet a projektben mi is alkalmazunk a gyakorlatban.  Ez kiterjedhet az egész intézményre, de érinthet egyes konkrét tevékenységeket, területeket is.

Az első a tájékoztatás: ez még egy egyoldalú folyamat, amelynek során a bevonandó fél információt kap – például ilyen, amikor hírlevelet küldünk egy-egy tervezett programról, de kommunikáhatjuk a stratégiánkat is.

Második a konzultáció: ez már kétoldalú folyamat, ilyenkor megkérdezzük a másik fél véleményét, de még nem cselekszünk és döntünk közösen – például fórumot szervezünk egy témában.

A harmadik szint maga a bevonás: még magunknál tartjuk a döntést, de közösen cselekszünk partnereinkkel – például egy kiállítás tárgyait közösen gyűjtjük, azonban arról mi döntünk, hogy ezekből a tárgyakból melyeket mutatjuk be.

Negyedik az együttműködés: ekkor már közösen cselekszünk és közösen döntünk is egyes területeken – ilyen például a Múzeumok Őszi Fesztiváljának programja, ahol egy közös cél és ernyő alá tömörülnek az intézmények, minden szervezet a saját programját hozza és azoknak megvalósulásáért önállóan felel.

Létezik egy utolsó lépcső, a felhatalmazás, ez azonban jellegéből adódóan csak egyedi helyzetekben valósulhat meg.  Ezen a szinten teljesen átruházzuk a közösségekre a döntéseket és a működést. Például ilyen egy kulcsos kulturális ház, ahová mindig más szervezet hoz programot. Mindig meg kell határoznunk, hogy mit ad a múzeumunk cserébe a közösség tagjainak – helyszínt, programot, szaktudást, kedvezményeket, szolgáltatásokat.

Mi is az a Cselekvő Közösségek?

A CSK egy európai uniós támogatásból megvalósuló projekt, amely maga is jó példa a kulturális intézmények együttműködésére, hiszen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központja (MOKK), a NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. és Országos Széchényi Könyvtár közös munkájának eredménye. Célja a kulturális intézmények egyedi eszközeivel folyamatos szakmai-módszertani támogatás biztosítása a települések és azok kulturális intézményei, civil szervezetei számára társadalmi kohéziót erősítő, közösségfejlesztési folyamatok megvalósításához. Az intézmények társadalmiasító munkáját országszerte kiépített mentorhálózattal, képzésekkel, workshopokkal, szakmai kiadványokkal segítjük. Hamarosan bővített kiadásban jelenik meg új kiadványunk, A kulturális intézmények társadalmiasított működési módja – Módszertani útmutató, amely további hasznos ismeretekkel segíti a közösségek bevonása iránt érdeklődőket.