Amikor tiltott volt a tojásfestés…

Tiltott tojásfestés, pápai felmentés a böjt alól, korlátozások a csomagküldésben – az első világháború alatt egészen másképp zajlottak az ünnepek, mint ma.

Az első világháborúban részt vevő katonák számára az ünnep és a böjt megtartása új helyzetet teremtett, hiszen a böjt alól pápai felmentést kaptak, a húsvéti szertartásokat pedig a tábori körülményekhez igazodva tartották meg. Több példát is ismerünk, amiben a katonák azt mesélték el, hogy a húsvét napjára a két ellenséges tábor barátságosan közeledett egymáshoz, és egy nap erejéig nem nyitottak tüzet egymásra, amíg az ünnep tartott.

Böjtölés a háború alatt

Az otthonmaradottak számára is enyhítették a böjti szigort. Az ünnepi szertartásokat azonban zavartalanul megtartották.

MI A BÖJT?
A húsvét a keresztények számára a legfontosabb ünnep, amit a negyvennapos böjt előz meg. Minden hagyományos közösség számára egy meghatározott rítus szerinti belső, lelki és „külső”, saját környezetében végbemenő felkészülést jelentett a böjti időszak, amelyben a nagyhét kiemelt szerepet kapott.

Tábori lelkész (József Attila Múzeum)

(Változás a nagyszombat böjtjében.) Az idei évre kiadott böjti rendeletben figyelemreméltó újítás van. Az új rendelkezés szerint nagyszombaton a déli böjti étkezéssel, mely alkalommal tehát hust enni még nem szabad, a böjt véget ér és a további étkezésnél sem a böjt, sem a hústól való megtartóztatása nem kötelező. Az egyházi rendelkezések szerint eddig húsvét vasárnapjáig tartott a nagyböjt, az újabb rendelkezést azonban a régi magyar szokásra való tekintettel adták ki, a mely szerint a föltámadási körmenettel, igy értelmezte a magyar nép, már megszűnt a böjt. (Budapesti Hírlap, 1915. 02. 02.)

Ajándék a frontra

A családtagok a húsvéti ünnepre való tekintettel igyekeztek ajándékot küldeni a fronton szolgáló hozzátartozóknak. A karácsonyi csomagok szállítási nehézségeiből tanulva a posta a csomagok feladását többször korlátozta, mert az időjárási viszontagságok miatt nem tudták volna kézbesíteni azokat. A romlandó ételek küldését pedig tiltották. A napilapokban tették közzé, hogy melyik tábori postára mikor lehet csomagot feladni.

Csomagküldemények 1915-ben (Fortepan)

(Elmarad a katonák húsvéti ajándéka.) A fronton küzdő katonák nem fognak hazulról húsvéti ajándékot kapni, mert a hadvezetőség a rossz időjárás miatt elrendelte, hogy húsvéti csomagokat ne vegyenek föl a postán. Erre az intézkedésre a karácsonyi tapasztalás birta rá az intéző köröket. A polgári lakosság akkor is rengeteg ajándékot küldött a katonáknak, de a többnyire ételeket tartalmazó csomagok a rossz utak miatt oly későn érkeztek a frontra, hogy már elromlottak. Mivel most még nehezebben járhatók az utak.

A postacsomagok föladását meg kellett tiltani. A hadvezetőség kárpótlásul elhatározta, hogy kevéssel húsvét után megengedi, hogy a polgárság nyári fölszerelési tárgyakat. fehérneműt, dohányt és szivart küldhessen harcoló fiainak. Egyszerre csak bizonyos tábori posták számára lehet majd csomagot föladni. Az első tábori posta-csoport számára április 12-én fogadnak el csomagokat és pedig a következő számú tábori postákhoz […]. Hogy a többi tábori postára mikor lehet csomagot föladni, azt majd minden alkalommal idejében nyilvánosságra hozza a hadvezetőség. (Pesti Hírlap, 1915. 03. 30.)

A tojásfestés tilalma

Az otthon maradottaknak a szokásos húsvéti tojások festéséről is le kellett mondaniuk, ezt az egész ország területén tiltották 1915-től kezdődően. Ezzel igyekezték az ünnephez kapcsolódó bőséges étkezések és a tojásfelhasználás mértékét visszaszorítani, hiszen a fogyatkozó élelemellátás egyre nagyobb gondot jelentett a hátországban. Megszegését két hónap elzárással, vagy 600 korona pénzbírsággal büntették. A rendelet a háború végéig minden húsvétkor hatályban maradt. A díszített húsvéti tojásokat helyettesítendő tyúktojások helyett megjelentek a papírmasé piros tojások vagy selyem tojások a boltok kínálatában, egy-egy cikk pedig tyúktojás helyett a liba-, kacsa- vagy fürjtojások festését javasolta, hiszen azok nem voltak benne a törvény szövegében. A Komáromi Hírlapban Rendelet a pirostojásokról címmel beszámoltak egy asszony történetéről, aki megszegte a tojásfestés tilalmát, és meg is büntették.

Annak, aki összegyűjti és feldolgozza háborús rendeleteinket (szegény tanár!) nem utolsó csemege lesz az alábbi történet, mely az Úr 1916-i háborús húsvétján esett meg Magyarországon, Komárommegye tatai járásában. A csendőr egy gallai asszonyka kötényében nyolc kékre festett húsvéti tojást födöz föl. Persze, kérdőre vonja az asszonyt, elkobozza a tojást s megteszi a feljelentést. A tárgyaláson az egyszerű asszony védekezik: – Kérem, a mi falunkban csak azt dobolták ki, hogy pirosra nem szabad fösteni a tojást. De hát minálunk ugyis mindig kékre szokás fösteni… Nézik, nézik a közigazgatás férfiai a tojás-rendeletet: biz abban csak a pirosról van szó. A kékről szó sincs. De azért, persze, bűnösnek mondatott ki az asszonyka, mert ha a pirostojás-tilalmat stagnáló rendelet színét nem is, de a szellemét megsértette. (Komáromi Hírlap, 1916. április 30. 4.)