Kezdő muzeológusként az első kiküldetésem a Felpécen tartott Népi Építészeti Nyári Egyetemre vezetett. 2018. júliusától dolgozom első munkahelyemen, a Skanzenben, a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának munkatársaként.
Az 2017-ben létrejött szervezeti egységben
nagy szerepet vállalunk a népi műemlékek gondozásában, állapotuk figyelemmel kísérésében, valamint a szükséges beavatkozások elindításában.
Emellett fontosnak tartjuk azt is, hogy az ezekhez szükséges tudás elérhető legyen a téma iránt elkötelezettek számára. Ezért indítottuk el 2018 júliusában a Népi Építészeti Nyári Egyetemünket a Hagyományos Házépítő Kft.-vel karöltve.
A Felpéci Tájház hatalmas munka előtt állt, hiszen a muzeális intézményeket támogató Kubinyi Ágoston Program nevű pályázaton nyert összeget a nemrégiben kapott présház héjazatának cseréjére fordították. Ezen munkálatokhoz csatlakozott hét lelkes önkéntes a Nyári Egyetem keretein belül, a Hagyományos Házépítő Kft. munkatársai és a Tájházigazgatóság teljes gárdája. A présház vegyes héjazatát kévés zsúpfedés váltotta fel.
„Erről már tanultam az egyetemen” – gondoltam magamban, ezért lelkesen vetettem bele magam a feladatokba. A héjazat elbontása után a lécezés megerősítése következett, ezután lehetett a kettőzött kévéket a tetőre kötni. Ekkor még csak néprajzi dokumentálást végeztem a tetőn folyó munkálatokról, leginkább a sárral kapcsolatos feladatokból vettem ki a részem. Hiszen a tető mellett a ház falazatát is rendbe kellett hozni. A tapasztáshoz a megfelelő minőségű vályogot taposással állítottuk elő a ház mellett ásott ideiglenes taposógödörben.
A korábbi, zömében szellemi munkavégzés után jóleső volt, hogy a napi tevékenység során fizikailag is elfáradhattam. Az élvezetes, de fárasztó munkanapok után a közös vacsora és a népi építészetről hallgatott előadások mindig jó hangulatban teltek. A tetőfedési és tapasztási munkák párhuzamosan folytak, így legközelebb a tetőn folyó munkálatokba is jobban bekapcsolódok, hiszen rengeteg kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban.
Így érkezett el 2019-ben ismét a Nyári Egyetem, a helyszín idén Oszkó volt. A szőlőhegyi pincék közül az 1820-ban emelt présház, a Gombás-pince kapott új héjazatot. Az idei táborban a héjazat anyagául szolgáló zsúp kapta a főszerepet.
A Hegypásztor Kör központjában az zsúp alapanyag beszerzése a közelből történik, így nem csak a kész kévék tetőre kötésével ismerkedhettek meg a jelentkezők, hanem a csépléstől kezdve a szalma fésülésén át a kévék kettőzésével is.
A bontás pillanatai 
A kicsépelt rozsszalma fésülése 
Szalmából kötél 
Kévekötés 
Kettőzött kéve a tetőn 
Készül a tetőfedés 
Kévekötés 
Fejes kéve rögzítése a lécezéshez 
A zsúptető 
Az oszkói tábor résztvevői
Tavalyi ígéretemhez híven idén aktívan részt vettem mind a kévekettőzés folyamatában, mind a tetőre kötés – sokszor fárasztó – munkálataiban. A bonyolultnak tűnő folyamatokhoz helyben élő, már sokat gyakorolt emberektől kaphattunk segítséget. Ilyen volt Szecsődi András, a Népművészet Ifjú Mestere, vagy Tóth István alias „Gömbölő”, a Hegypásztor Kör munkatársa, aki a tetőre kötés mellett a lépcsőzetes él kialakításának nagy szakértője.
A tavalyi mintát követve idén sem szerettük volna teljesen mellőzni a sárral való munkálatokat, ezért Gáspár János, rakott sárfal-építő mester tartott workshopot, ahol boronafalú épületen lehetett kipróbálni a tapasztás technikáját. Az elméleti előadások sem maradtak el. A programot a tíz éve elhunyt Sabján Tibornak, a Skanzen egykori építész-muzeológusa emlékének szenteltük. Ezért az előadások az ő kutatási területei köré szerveződtek.
Az eddig megszervezett két Nyári Egyetem során más megvilágításban látom korábbi népi építészettel kapcsolatos ismereteimet. A tankönyvben olvasott példák alapján biztos voltam abban, hogy pontosan tudom mit és hogyan, merre kell csavarni, mire kell figyelni… A gyakorlat azonban mást mutatott. A folyamatok előrehaladtával olyan nehézségekkel, megoldandó problémákkal is találkoztam, amire korábban nem gondoltam, hogy felmerülhet. Szükségem volt az egyetemi órákon elhangzottakra, hogy legyen egy alapom. De végeredményben bátran ki merem jelenteni, hogy semmi nem pótolja az empirikus tapasztalatokra épült tudást.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!