Hogyan ismerkedünk, választunk párt manapság? Szórakozóhelyeken, klubokban, a hobbin keresztül, azaz szinte kizárólag a kikapcsolódás alkalmaival, sőt, a munkahelyről való párválasztás már szinte tabunak számít. És mik azok a tulajdonságok, amik fontosak egy párkapcsolatban? Kell, hogy választottunk jelleme, humora, figyelmessége jól passzoljon az egyéniségünkhöz. De hogyan is volt ez 100-200 évvel ezelőtt? Mi volt a fontos, mivel tudott valaki előnyt szerezni másokkal szemben, hogyan lettek „kapósak” a fiatal legények és leányok?
A hagyományos paraszti társadalom két meghatározó pilléren állt: a valláson és a munkán. Minden egyéb dolgot ez alá rendeltek. A fiatalok a szigorúan meghatározott ismerkedési alkalmakon kívül a közös munka során találkozhattak kortársaikkal, ahol a másik jellemének, tulajdonságainak kitapasztalása mellett még egy fontos dologra is fény derült: milyen a másik munkabírása. A legfontosabb szempont ugyanis az volt, hogy házasság esetén hogyan tudtak együtt élni. A jó magaviselet és a munkabírás, a takarosság és takarékosság voltak a legfontosabbak, hiszen ezek megléte a társadalmi és vagyoni felemelkedés lehetőségét hordozták magukban. Ez különösen a mezőgazdaságban dolgozó társadalmi rétegnél volt meghatározó, hiszen a kényelmesebb, kevesebb kemény munkával járó élet, a biztos megélhetés és a vagyonosabb helyzet minden korban csábító volt a párjukat keresők körében.
A falusi fiatalok életét szigorú szabályok kötötték, főleg a párválasztás terén. Ezeknek a szabályoknak a betartása biztosította a tisztesség megőrzését, melynek elvesztése komoly hátránnyal, kirekesztéssel járt. Meghatározták, hogy a fiatalok mikor, hol, milyen körülmények között és kinek a jelenlétében találkozhattak.
Tilos volt a leánynak a legénnyel sokáig kettesben maradnia,
hiszen ezután megkérdőjelezhetővé vált szüzessége, mely szintén erősen hátrányos helyzetbe juttatta. A fiatalok általában a mulatságokon, táncokon, a vasárnapi sétálgatások és játékok során találkozhattak.
De volt még egy fontos alkalom, mégpedig a munka. A falusi lányok és legények már gyerekkoruk óta ismerték egymást, együtt játszottak, de a kamaszkor küszöbére lépve már nem a játék, hanem az egymás iránti vonzalom került előtérbe. Már nem a játék önfeledtsége, hanem a játék közbeni lopott érintések, ölelések, csókok lettek fontosak. Ilyenkor lehetett igazán megismerni a másikat. És persze munka közben… Ki lehetett figyelni a mezőn az aratásnál, hogy ki milyen ügyesen és gyorsan tud dolgozni, a munkafolyamatokat könnyen meg tudja-e tanulni, még testalkatának minden apró kis részletét is, de természetesen csak annyit, amennyit a ruha látni engedett.
A nyári munkák végeztével azonban más volt a helyzet.
Szent Márton napja a gazdasági év lezárása is volt,
hiszen az időjárás, a hideg miatt már nem lehetett a földeken dolgozni. Ekkortól kezdve vissza kellett húzódni a meleg házba, ami tavaszig a találkozások színhelye is volt. Az adventi böjtig lehetett mulatni, házasodni, táncokat tartani, udvarolni, hiszen ez volt a „kisfarsang” időszaka. Ekkor folytak azok a munkák, melyek nem voltak sürgősek, az otthon melegében, a házban, nyugodt téli estéken is elvégezhetőek voltak. Ilyen volt a fonó és a tollfosztó is.
Az egy-egy háznál összegyűlt lányokat meghatározott napokon a legények is meglátogatták, természetesen csak egy felnőtt felügyelő jelenlétében. Ilyenkor a lányok bizonyíthatták ügyességüket a női munkák terén,
szabad volt közvetlenebbül viselkedni, kacérkodni is kicsit a másikkal.
Előkerültek a pajzán mesék, énekek és játékok is, egymás megtréfálása, esetleg zavarba hozása, persze minden az ismerkedés, udvarlás jegyében. Ezek az alkalmak többségében a Márton-nap utáni időszakban voltak, viszont szülőfalumban, Halászin ezeket a lehetőségeket kicsit meghosszabbították egy, a templomunk védőszentjéhez, Szent Mártonhoz kapcsolódó szokás, a csingislovas felvonulás és annak előkészületei.
Halászin, a Kisalföld más településeihez hasonlóan, a legények legénycéhekbe, legényszervezetekbe tömörültek, mely nagyon is hasonló volt az iparos céhekhez. A legényeknek megvolt a saját hierarchiájuk, tisztségük és szabályzatuk, amit be kellett tartani, és a falu többi lakójával is be kellett tartatni, főleg a hajadon lányokkal, és a kicsi, legénysorba még bele nem nőtt fiúkkal, akiket Halászin puhabnak neveztek. Ezeket a legénycéheket a legénybírók vagy más néven elsőlegények vezették, akiket bizonyos időközönként újraválasztottak. Halászin három kocsma és három legénycéh is volt, mivel társadalmi szint szerint is elkülönültek a legények. Az egyik kocsma a gazdag parasztlegények céhének törzshelye volt, a másik a szegény földnélküli zselléreké, a harmadik pedig az iparosoké. Persze az elkülönülés azt is jelentette, hogy nem nézték jó szemmel, ha az egyik szervezet tagja betévedt a másik kocsmájába, ezt egy ideig eltűrték, de a túl hosszú benntartózkodást vagy nem megfelelő viselkedést a kocsmából való kidobással büntették.
És hogy miért volt fontos a legénycéhbe való tartozás? Mert udvarolni csak ők járhattak el, a még puhabnak számító fiúkat sötétedés esetén vagy a fiataloknak szóló közösségi alkalmakkor hazakergették.
A lányokhoz csak ők járhattak el a fonóba,
a mulatságokat és táncokat is ők szervezték, meghatározták és irányították a falu szórakozási lehetőségeit, betartatták mindenkivel az íratlan erkölcsi szabályokat. És Halászin emellett egy másik, a közösség számára nagyon fontos feladatuk is volt: megszervezni és lebonyolítani a csingislovas felvonulást a templom búcsúnapján, Szent Mártonkor (november 11.).
Ennek előkészületei nagyon hasonlóak voltak a fonókéhoz és tollfosztókéhoz. Az egyik háznál összegyűltek a lányok, akiknek a legénycéh tagjai udvaroltak, esetleg a szűk családi körhöz tartoztak, a legények pedig némi borral meglátogatták őket. A lányok készítették a fogat díszeit, a füzéreket és rózsákat, a fiúk pedig szórakoztatták őket munka közben. Ezek az előkészületek hetekig is eltarthattak, bevezetőjeként a máshol is szokásos téli munkaalkalmaknak. A búcsú napján a fiatalok korán keltek, befogták a négy lovat a szekér elé, és pompásan feldíszítették az állatokat és a szekeret is. Az ünnepi mise után a templomból kiözönlő tömeg csak a felvonuló fogatokat várta, ugyanis mind a három legénycéh külön kiállított egyet-egyet.
Ebben persze a versenyszellem is nagy szerepet játszott, hiszen az volt a tét, hogy a közönség melyik fogatot tartja a legszebbnek, kik tudják a legügyesebben táncoltatni a lovakat menet közben, és melyik kocsin ülő banda játszik a legjobban. A felvonulás után ki-ki a maga kocsmájához hajtott vissza, ahol egy örökzöldből, a kocsit is díszítő füzérekkel és rózsákkal ékesített koszorút, úgynevezett kocsmadíszt helyeztek a bejárati ajtó fölé. Este pedig következett a búcsúi bál, az év talán legnagyobb mulatsága, mely sok esetben három napig tartott, azaz három egymást követő este is összegyűltek a fiatalok vigadozni.
Csingislovas-felvonulások Halászin az 1920-as évektől napjainkig
Hogyan is segített tehát Szent Márton a halászi fiataloknak a házasságban? A „kisfarsangot” megelőző néhány héten már rendszeresen összejártak a lányok és legények a díszeket elkészíteni. Ezek az alkalmak kiemelten fontosak voltak az ismerkedés és az udvarlás szempontjából.
Ekkor körvonalazódhattak bennük a szerelmek és a házassági elhatározások,
melyek akár még az adventi időszak előtt megköttethettek, böjtben ugyanis ez tilos volt, és ennek elszalasztásakor meg kellett volna várni a farsangot. Szent Márton tehát segített abban, hogy a fiatalok több időt tölthessenek együtt az őszi időszakban.
És hogyan is kapcsolódhat ez a szokás a mai kor emberéhez, a mai halászi fiatalokhoz? A csingislovas felvonulás ma is egy élő hagyományként van jelen a településen, melyet a hagyományőrző fiatalok éltetnek, élükön a Legénycéhvel. Most is az ő feladatuk a díszek elkészítése, az előkészületek megszervezése és a felvonulás lebonyolítása, így a mai kor fiataljainak egy olyan fórumot nyújt az ismerkedésre, ahol nem csak a világhálón és a közösségi oldalakon, hanem fizikailag is egy térben találkozhatnak.
Ezt a szokást, az előkészületeket és a felvonulást mutatja be a Skanzenben a Lajta Néptáncegyüttes a Szent Márton Újborfesztivál és Libator alkalmával.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!