Kávé.
Az egyik első szó, ami eszembe jut, ha a néprajzos munkáról van szó. A „terepen” töltött idő szimbóluma. Hányszor hallottuk már ezt a kérdést: „Megkínálhatom egy kávéval?” Számtalan interjú, tárgy-gyűjtés kísérője volt ez a mondat. Berta néni, az első, kenézlői beszélgetőtársam kotyogón főzte a kávét, amikor megérkeztem, majd a „Zsolnayba” töltötte, és kínálta. A kétezres évek elején a muraszemenyei plébános, akinél laktam, ottani gyűjtéseim idején literes bögrében tartotta kávét, amire egész nap „rájártunk”. Székelyvarságon műanyag flakonba hozta Vilma néni a beízesített (= rendesen cukrozott) kávét, és azzal kínált munka közben.
Ittuk a mezőn termoszból, a konyhaasztal mellett „vendéglátós” üvegpohárból, sok tejjel findzsából vagy ibrikből (mindkét szó a török hódoltság idejéből maradt nálunk és honosodott meg: a török kávét vörösrézből készült nyeles fémedényben, ibrikben főzik és szolgálják föl, és fületlen csészéből, findzsd-ból isszák), vagy éppen a szobában, dohányzóasztal mellett a vitrinből elővett porcelán csészéből.
A parasztság körében a kávé nagyon lassan vált népszerűvé.
Eleinte különlegesség volt, a 19. század végén a lakodalmak menüjében is megjelent. Az elterjedés másik területe a reggeli kávézás volt. A köznapi reggeli kávé a parasztoknál mégis csak a két világháború között lett általánosabb.
Babkávé vagy cikória. Tejes kávé vagy presszó kávé. A hatvanas évektől egyre több fogyott belőle. Az évtizedek alatt változott az eszköz is, amiben és ahogyan főzték. A múzeum gyűjteményében is számtalan típus megtalálható.
A kávékészítés legegyszerűbb és legrégebbi formája a főzés. Az úgynevezett „török” kávé készítése a Balkánon, az arab világban ismert: a liszt finomságú kávé őrleményt felforralják, egyharmadát csészébe töltik, a maradékot megint felforralják, majd a felét széttöltik a csészékbe, a maradékot újra forralják, és végül azt is széttöltik.
Az utolsó két évszázadban folyamatosan finomodtak a szűrési módszerek, megjelentek az üvegből készült lombikávéfőzők, a nagy nyomás alatt működő úgynevezett perkolátorok.
A kávéfőzők nemcsak használati eszközök voltak, hanem gyakran a konyha és a lakás díszei is.
A 20. század elején egyre inkább népszerűvé váltak a gőznyomásos kávégépek is. Ekkor jelentek mega a nagy teljesítményű ipari kávégépek is, amelyek készítésében az olaszok voltak az éllovasok az espressoval, köztük az ikonikus La Pavoni.
Folyamatosan egyszerűsödött a kávékészítés, ennek volt a mérföldköve az olasz Alfonso Bialetti Moka Expressz ötlete, amellyel forradalmasította és demokratizálta a kávéfőzést. Az alumíniumból készült, három részes kávéfőző alsó részében van a víz, a középső csöves tartályka – amiben a kávé található -, a forró víz ezen keresztül tör utat magának, és végül a harmadik, legfelső részbe szivárog. Nemcsak a technológia, de a forma is meghatározó lett, hiszen a nyolcszögletű Art Deco forma népszerűsége a mai napig tart.
Öntöttvas kávéfőző
Kívül világoskék, belül fehérzománcos öntöttvas kávéfőző. Kiöntőcsöves, függőleges fülű findzsa alakú alsó részében hengeres, hasonlófülű felsőrész illeszkedik, melyhez szűrő tartozik. Tetejére gombos, kupolás fedő illeszkedik. Felületén piros, fehér, kék, zöld, sárga és arany színű, vízszintesen fekvő virágcsokor dísz fut körbe.
A nyugati kávéfőzés egyik nagy újítása volt a szűrőkanna. Jean Baptiste de Belloy (1709-1808) Párizs egykori érseke fejlesztette ki azt az eljárást, mely szerint a kávét nem szabad főzni. Az ún. De Belloy kanna két részből áll: a felső rész alja egy szűrő, míg az alsó rész dugóval zárható csőben végződik. Az őrölt kávét a felső részbe szórták, majd klopfolóval tömörítették. A cél az, hogy a forró víz lassan haladjon át a kávén, és így több ízanyagot oldjon ki. A módszer annyira elterjedt, hogy Magyarországon még a 20. század első felében forgalmazott kávéfőzők többségénél is alkalmazták. Elterjedt ezeknek a kannáknak az olcsóbb, zománcozott, népi változata is, mint ez a példa is mutatja.
Porcelán kávéfőző edény
Négyrészből álló fehér porcelán kávéfőző edény. Az alsó rész fenekén zöldszínnel festve gyári jelzet látható: WALKÜRE PORZELLAN BAYREUTH felirat ovális alakban, ennek közepén koronás címer S.P.M. felirattal. A Walküre porcelángyárat 1899-ben alapították a bajorországi Bayreuthban. Ma is gyártják ezt a típust.
A szűrőkannák porcelán változata a 19. században közkedveltté vált, úgynevezett karlsbadi kanna, amelyet a karlsbadi manufaktúrában kezdtek gyártani, az egyszerű szűrőkannák mintájára. A polgári otthonokban nagy népszerűségnek örvendett.
Lombikos “MOCCA” kávéfőző
U alakú fémlábon álló, MOCCA típusú lombikos üveg kávéfőző. Az úgynevezett vákuumos kávéfőzők típusba tartozik. Három fő részből áll: 1. spirituszos melegítő hőforrás; 2. az alsó gömb edény rész, amelybe a vizet töltik; 3. a felső nyitott, váza formájú rész, ahova a kávé kerül, és egyben itt kerül kilúgozásra. A csak üvegből álló készülék a biztonságos hőálló üveg gyártásának fejlődésével terjedt el, fénykorát a 20. század elején, első harmadában élte.
Üvegedényes elektromos “ORION” kávéfőző
Két üveg edényből álló elektromos kávéfőző, az alsó egy fém talphoz illeszkedik és egy spirális melegítőszál van benne, a felső pedig szűrővel rendelkezik. A talp és a fedél között íves fogórész látható, bakelit fogantyúval. A két kehely találkozásánál fémpánt van, rajta dug aljzat és egy fekete kaucsukgömbbel eldugaszolható kifolyócső található. A kávégép az Orion gyárban készült az 1920-30-as években. Az Orion a magyar elektronikai ipar meghatározó gyára volt, hírnevet a rádiókészülékek gyártásával szerzett.
Olasz “Stella Brevetto” Espresso kávéfőző
Olasz gyártású, Stella Brevetto márkájú, Espresso típusú kávéfőző az 1930-as évekből.
Alsó része spirituszos melegítő rész, rácsos kidolgozással. Henger alakú teste a víztároló, benne szűrő. Ehhez kapcsolódik a teteje, amely kupola alakú. A kifolyó cső vége kettéválik. A víztartály felső részére két ponton rögzítették az íves, pöttyökkel díszített kart, melynek közepén rögzító csavar található. A csavaron olvasható a gyári jelzet: ‘CAFFETTIERA’ STELLA ‘BREVETTATA FERRARA’ és ‘SGARBI, CHIOZZI&C.’ Talpán található a sorozat száma: ‘STELLA BREVETTATA’ ‘BREVETTO No 259760’.
ATOMIC alumínium kávéfőző
Az ATOMIC típusú, alumíniumból készült kávéfőzőt Simon Imre – az ország legsikeresebb, és legjelentősebb kávéfőző gyártó kisiparosa- szabadalmaztatta, és először 1947-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be. Budapesti műhelyét és üzletét 1947 és 1977 között a Szív utcában, majd 2004-ig a Liszt Ferenc téren működtette. Az ATOMIC szabadalmat 1948-ban megvásárolta a Qualital Fémöntöde és Megmunkáló Üzem is.
Hengeres kávéfőző
A kávéfőző hengeres teste adja a víztartályát, melynek hátoldalán egy csavar található. A tartály alja enyhén kiszélesedő peremű, a víztartályban található a tölcsérszerű szűrő. A testhez kétoldalt csatlakozik a kávéfőző szögletes alakú lezáró füle, melynek tetején átmenőcsavar található, mely egy kúpos, fekete műanyagkupakban végződik. Ez a csavar szorítja le a kávéfőző fedelét a testéhez. A fedő kúpszerű, elején egy lefelé hajló, hengeres kifolyócső kapott helyet.
Unipress ZÁrt rendszerű elektromos kávéfőző
Zártrendszerű Unipress típusú, elektromos kávéfőző. A kávéfőző víztartó részén gyári jelzet: ‘FTM Unipress’, az FTM (Fémlemezipari Művek Fémtömegcikk Gyáregysége, Budapest, X. Monori u. 1-3.)
A zárt rendszerű kávéfőzők lényege, hogy a gőz fejlesztése zárt térben történik, így a kávéőrleményt a keletkező kb. 1-1,5 bar nyomású vízgőz lúgozza ki. A kisnyomású kávéfőzőkben a nyomás és hőfok miatt lehet közepesen finom szemcseméretet használni. Mivel itt az őrleménnyel nemcsak a forró víz, de vízgőz is érintkezik, ez a cseranyagok erőteljesebb kioldódását eredményezi. Ugyanakkor az alkalmazott 100°C fölötti hőmérsékleten az aromaanyagok kioldódása kisebb, ill. azok egyből elbomlanak. A főzővíz hőmérséklete soha nem emelkedik 95-100°C fölé, így kevésbé kesernyés italt kapunk.
Háromrészes kotyogó
Három részből álló, kotyogó jellegű kávéfőző. A felső részén felhajtható, fémből készült, kerek formájú billenőfedő van, közepén fekete színű fogógombbal. A felső részén a hasából ívesen hajlított, hengeres kiöntőcső indul ki, hátulján fekete színű, íves alakú, bakelit fogófül. A felső részben tölcsérszerű szűrő található. A kotyogó nevét onnan kapta, hogy a középső rész csövében lévő súlyt a főzés alatt a megnövekedett gőznyomás felemel, így folyik a kávé a felső edénybe. A nyomás csökkenésével a súly koppanva esik vissza a helyére, amely jellegzetes kotyogó hangot ad.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!