A paraszti tárgyakon az állatábrázolások között a madaras motívumokkal való díszítés a leggyakoribb. ezúttal néhány ilyen tárgyat mutatunk be, sőt, a madarak hangjába is belehallgatunk.
„Tavaszi szél vizet áraszt… Minden madár társat választ…” Április a madarak párválasztásának és költésének időszaka. Ilyenkor a Skanzen is madárénektől hangos, hiszen a természetvédelmi területen található múzeum számos madárnak az otthona. Több mint ötven odúval segítjük a nálunk lakó cinegék, csuszkák és más énekesmadarak biztonságos költését. Az élővilág szárnyasai mellett a Skanzenben a népművészet madaraival is találkozhatunk. A paraszti tárgyakon az állatábrázolások között a madaras motívumokkal való díszítés a leggyakoribb. Vajon felismerjük, hogy melyik tárgyra milyen fajta „madárka szállott rá”?
1. festett láda
Tulipános vagy más néven menyasszonyi láda. A virágokkal gazdagon díszített festett ládán sok esetben megjelenik a madármotívum is. Általában két galambot festettek rá, ami az ifjú párt jelképezte. A láda része volt a menyasszony hozományának, ebbe tették a kelengyét képező különféle textíliákat.
2. Falvédő
A textil falvédők először a polgári otthonokban, majd a 19. század második felétől a parasztságnál is megjelentek. Igen leegyszerűsített ábrázolásmóddal, sokszor idilli képet jelenítettek meg, egy-egy rímbe szedett életbölcsességgel, aminek központi témája általában a szerelem, a család.
3. Szódásüveg
A szódásüvegek kiöntőcsövén lévő madaras, általában sast mintázó díszítés nem csupán az esztétikusabb külső elérését szolgálta. A 19-20. század fordulóján ugyanis bevett szokás volt, hogy a szódásüveget beöntéshez használták. Ezt a gyakorlatot próbálták meg visszaszorítani a hegyes sas-csőrös díszítéssel.
4. Képkeret
A képkeret tetején két sárgarigó látható. Az itt is alkalmazott fűrészelési technikát áttört faragásnak nevezzük. Erre a díszítési stílusra jellemző, hogy a motívumai erősen stilizáltak. Az egyes alakokat néha festéssel is kiemeli készítője.
6. Fogas
A tyúkos-kakasos fogast Túrricsén készítette egy cigánykovács. Az 1893-as összeírás szerint Magyarország kovácsainak 22,5 százalékát cigánykovácsok tették ki. Általában vándoriparosként dolgoztak, főként háztartási és mezőgazdasági eszközöket készítettek, szögeket, fúrókat, kapákat, ásókat.
5. Dísztányér
A paraszti lakáskultúra elmaradhatatlan dísztárgyai a különböző mintás falitányérok. Ezekből sosem ettek, kizárólag díszként funkcionáltak. Sokféle motívumot megfigyelhetünk, de leggyakoribbak a virágos és madaras minták, hazafias jelképek, feliratok.
7. DÍSZTÖRÜLKÖZŐ
A dísztörülközőt nem használták törülközésre, hanem lakásdíszként szolgált. Úgy készítették, hogy a törülközőtartón szépen mutasson, ennek megfelelően az egyik oldalon az anyag színét, másik oldalon a visszáját hímezték. A készítő neve, az évszám mellett a 19. századtól gyakoriak a feliratok is rajta.
8. Korsó
A butykoskorsóban alapvetően pálinkát tartottak. Neve hangutánzó, hiszen a folyadék a szűk nyakon keresztül bugyogva, bugyborékolva ömlik ki. Ez a típusú edény magyar fejlemény, leginkább az Alföldön terjedt el. A mázas pálinkás edények mindig díszítettek. Ennek a darabnak a fülénél még írás is olvasható: „A feneke akár merre Csak a szája düljön erre”.
9. Horgolt függöny
A horgolás viszonylag késői a magyar népművészetben, sok esetben a rececsipke helyét vette át. A falvakban a technika elterjesztése szinte minden esetben visszavezethető a helyi papnéhoz vagy tanítónőhöz. A 20. században már országosan elterjedt a párnavégek, ruhákhoz való szegélyek és függönyök horgolása.
A madárhangok forrása: www.xeno-canto.org.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!