A vidéki vurstlik világa

Körhinta, ringlispíl, lánchinta, halacskázó, céllövölde, vattacukor, főtt kukorica, virsli, sör. Gyermekkorunk meghatározó élményei kötődnek a vurstlikhoz, amelyek többek között a május elsején rendezett majálisok elengedhetetlen programelemei a mai napig. Vegyük szemügyre közelebbről a vurstlik színes sokadalmát!

 

Május 1.
Május elseje a munka nemzetközi ünnepe, ezen a napon az 1886-os eseményre emlékezünk, amely során a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelték, de a megmozdulásukat a rendőrség leverte. Május elsejét 1890-ben ünnepelték először, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napjaként, egyben munkaszüneti napként tartják nyilván. Ezen a napon felvonulásokat, utcabálokat és majálisokat rendeznek. A fiatalság tavaszi örömünnepe is ez a nap, a májusfa állításának szokása ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amely a megújulás szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék.

 

Budapest, Városliget, Vidámpark, Körhinta. 1962. Fortepan/3381

Bár a 19-20. században az alsóbb néposztályok tagjai kevés szabadidővel rendelkeztek, szórakozásra való igényük természetesen nekik is volt, amit a vásárokon, a búcsúkban és a népünnepélyeken élhettek meg.

A vurstli a vidámpark elődjének is tekinthető, olyan kijelölt területet értünk alatta, ahol a mutatványosok felállítják bódéikat, körhintáikat, ponyvás sátraikat. Jelen van benne a körhinta, a különböző ügyességi játékok, az erő kifejtését igénylő versenyjátékok. A név eredetére több elmélet is van, az egyik szerint a budapesti ligeti lacikonyhák kedvelt árucikkére, a tormás virslire (németül: Würstchen, Würstl) vezethető vissza, utalva a szegények által is megfizethető, itt felszolgált ételre.

A budapesti Vurstli

A vurstli mint a tömegszórakozás szervezett színhelye először Budapest parkjaiban jelent meg a 19-20. század fordulóján, bécsi mintára. A Városligetet 1885-ben az Országos Kiállítás apropóján modern közparkká alakították, így megszületett a város új szórakoztató központja az Állatkerttel, a Cirkusszal, az Ősbudavárral és a Vurstlival, amely előtte a mai Széchenyi gyógyfürdő területén, még korábban a Városliget belsejének különböző részein volt kijelölve. A Vurstliban szórakozók a budapesti népesség szegényebb és egyszerűbb rétegeiből kerültek ki: kispolgárok, gyári munkásság, napszámosok, inasok és segédek, cselédek, katonák mulatták itt az időt. Közönségének többségét a mai vidámparkokkal ellentétben a felnőttek alkották.

Budapest, Városliget, a vurstli késő őszi képe, 1937. Délibáb c. hetilap, 1937. november

Első aranykorát az első világháború előtt élte, egy-egy vasárnapon tízezrek szórakoztak itt.  Már 1862-ben óriáskerék is működött benne, 1906-ban pedig átadták a gazdagon díszített, ma már műemléknek számító körhintát, amelyet az üzemeltető neve után Scheffner-féle körhintaként emlegettek. A látványosságok között szerepelt a Pötl-féle céllövölde és a Feszty-körképet is évtizedekig itt állították ki.

A fővárosi Vurstli mutatványosai az 1910-es évekig tudták követni a tömegek egyre polgárosuló és városiassá váló igényeit. A hétköznapok nem váltak el többé olyan élesen a vasárnaptól, és a hosszabb, több órás szórakozások is 2-3 órásra rövidültek. A közönség egyre inkább saját városrészének vagy a belvárosnak kávéházait, orfeumait, színházait és a háború alatt fellendülő mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. Az első világháború korszaka tehát éles határt jelentett a szórakozási szokásokban, ami a vurstli hanyatlásához vezetett.

Ennek ellenére a két világháború között új elemekkel bővült a pesti Vursti, megépült a hullámvasút, az elvarázsolt kastély és a mesecsónak is, amelyek visszacsalogatták a látogatókat is. Az 1930-as évektől az egyszerű hinták mellett már villamosenergiával meghajtott repülőgépekben és léghajókban lehetett száguldani a levegőben és a dodgem is megjelent. 1950-ben államosították az egész parkot, és Vidám Park néven nyitották meg. Az 1960-as évektől újabb aranykor következett, ismét Budapest egyik szórakoztató központja lett.

Szórakozás vidéken

A budapesti Vurstli mintájára egy-egy jellegzetes szórakoztató elem vidéken is megjelent a két világháború közötti időszaktól, a vásárnapok, templomi búcsúk és nagyobb ünnepek alkalmával.

A vásár nemcsak az adás-vétel, hanem a kikapcsolódás egyik közösségi alkalma is volt. A zene és tánc mellett különféle mutatványosok gondoskodtak a szórakoztatásról. Rendszerint a városok belsejében tartották a kirakodó vásárt, ahol a kézművesek, közelebbről vagy messze földről ideszekerező kereskedők árulták mindazt, amire a falvak, mezővárosok lakosságának szüksége volt, a vásárok szélén pedig a mutatványosok állították fel bódéikat, ponyvás sátraikat és a különféle szórakoztató látványosságaikat. Egy-egy elem előfordulhatott a kisebb vásárokban is, de az igazán gazdag programkínálat a több napon át tartó országos vásárok idején volt jellemző, amelyeken óriási, többezres tömegek vettek részt.

A templomi búcsúk sem különböztek szórakozási szokások szempontjából a vásároktól: a legnagyobb tömegeket a húsvéthétfői, a tavaszköszöntő népünnep, a pünkösdhétfői búcsú és Május „elsője” vonzotta, ahol a vurstlik egy-egy jellemző szórakoztató eleme is kitelepült.

Ismerkedjünk most meg közelebbről a vásárok, búcsúk és ünnepi alkalmak idején megjelenő vidéki vurstlik legjellegzetesebb elemeivel és alakjaival, a teljesség igénye nélkül!

Körhinta

Gyerekek által hajtott láncos körhinta, 1945-50. Magántulajdon

A legkorábbi darabokat ló vagy legtöbbször napszámos, esetleg gyerekek hajtották egy-egy ingyen menetért, három hajtás után. Csak 1884-ben jelent meg a gőzerővel történő mozgatás, és 1909-ben a villanymotor. A körhinta azon ritka mutatványok egyike, amelyet a jómódú polgári közönség is kipróbált és szeretett. Nagy népszerűségnek örvendett a vidéki lakosság körében is, az 1930-40-es években a vidéki községek vásárain is feltűnt ez a nyugati eredetű szórakoztató elem, más néven ringlispíl, amely egy körben mozgó szerkezet, rajta a gyerekek felültetésére alkalmas, rögzített vagy forgó bábukkal, illetve kocsikkal. A hinták külön fajtáját képezi a lánchinta és a korántsem veszélytelen hajóhinta.

Nosztalgia körhinta, Madaras,1968-70. Magántulajdon

Ügyességi játékok

Budapest, városligeti Vurstli, 1939. Fortepan/Góg Emese/62568

A körhinták népszerűségével vetekedik a céllövölde, amely az ügyességi játékok egyik klasszikus formája, a vidéki vurstlik jellegzetes eleme a 20. század második felében. Több fajtája ismeretes, a célpontok állhatnak stabilan, de a mechanikus céllövölde sokszor humoros figurákat ábrázoló célpontjai mozognak. A bejelölt pontokat puskával kell eltalálni. A nyeremények sokfélék lehettek: játékokat, nyalókát, mézeskalácsot, mézeskalács rózsafüzért, similabdát stb. lehetett kapni sikeres találat esetén.

Céllövölde, 1968. Fortepan/MHSZ/118440

Az ügyességi játékok másik fajtája a dobozdobáló, amely során a bódéban felállított, egymásra piramisszerűen rakott bádogdobozokat kell egy labdával eltalálni. A halacskázó játékban szintén az ügyesség számít, egy vízzel teli zománcos kádból, hasán számmal ellátott hal alakú tárgyat lehet kifogni egy kampós bot segítségével.

A körhintások “Bolondmalmosok” céllövöldéjének részlete. Domaháza, 1963. Készítő: Molnár Balázs. Néprajzi Múzeum F 173149

 

Lökd meg a kecskét!

Budapest, Városliget, Vidámpark “Lökd meg a kecskét”, 1968. Fortepan/ Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya/ 148161

Az erő kifejtését igénylő versenyjátékok is gyakran megjelentek a vidéki szórakozás alkalmain, egy erős lökéssel a kecskebábun, egy jól irányzott kalapácsütéssel az erőmérőn, vagy hatalmas ökölcsapással a pofozóbábu bőrarcán megmutathatta a próbálkozó rátermettségét, villoghatott szíve választottja előtt.

Budapest, Városliget, Vidámpark “Lökd meg a kecskét”, 1975. Fortepan/Ed Sijmons/ 77827

Fényképkészítés

Vidéki vurstli, 1931. Fortepan/8104

A játékokon kívül egyéb szolgáltatások is jellemzőek voltak: egyik legnépszerűbb a fényképkészítés volt, ekkor azoknak is volt alkalmuk fotózkodni, akiknek településén nem működött fényképész műterem. A fényképezőjével és állványával kitelepült fotós különféle háttereket, tájképeket ábrázoló paravánok előtt örökítette meg a vásározókat.

Bábjáték

Budapest XIV., Városliget a háttérben a Feszty-körkép (A magyarok bejövetele) pavilonja a mai Vidámpark területén, 1939. Fortepan/Góg Emese/62573

A bábjáték, a bábszínház a németek közvetítésével, Ausztriából került Magyarországra. A bemutatás egyik fontos alkalma a vásár volt. A 18. század második felétől, s különösen a 19. század kezdetétől egyre több adat ismeretes a bábjátékosok működésére vonatkozóan. A múlt század elején a vásári és egyéb tudósítások gyakran említik a vándor bábjátékosokat, akik a köznép körében nagy népszerűségnek örvendtek. A bábjátékok két leginkább közkedvelt figurája Paprika Jancsi és Vitéz László.

Verkli

Verkli, Budapesten, a Bajnok utca a 31. számú ház előtt, 1957. Fortepan/ FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György / Sándor György felvétele/ 119079

Érdekes hangszer a verkli, más néven kíntorna, mely szintén gyakran hozzájárult a különleges hangulathoz. Észak-Olaszországban, a Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak, a 18. század végétől ezekből az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A 20. század harmincas évéig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. Ez egy mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével szólaltatható meg. Számos változatban készült, az egyszerűbbekbe csak zongorahúrok kerültek, ám készültek harangokkal, dobokkal kiegészített darabok is.

Édességek

Vattacukrot majszoló család, 1946. Fortepan/Lissák Tivadar/ 72996

A különféle édességek csaknem olyan népszerűek voltak, mint a mutatványok. A vásárok, vurstlik kínálata között szerepelt a vattacukor és a fagylalt, amely Magyarországon a századfordulón terjedt el és a mozgó fagylaltárusok révén vált általánossá. A fagylaltárusok, akik gyakran felkeresték lakóhelyük környékének falvait is, csengővel adtak hírt magukról.

Fagyaltárus, Sopron Várkerület, piac. 1915. Fortepan/Vargha Zsuzsa/47299

A lisztből, mézből és cukorszirupból készült jellegzetes, többnyire díszített sütemény, a mézeskalács szintén a kínálat kihagyhatatlan része. A mézeskalácsos mester legjellegzetesebb árui a kerek alakú tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba (báb), valamint a szív és a 19. században megjelenő ábrázolások között a híres betyárok képei. A nagy színes, tükrös szívek a parasztfiatalság sokáig őrzött vásárfiái és szerelmi ajándékai voltak.  

Mézeskalácsos sátor a búcsún. Máriabesnyő, 1944. Készítő: Manga János. Néprajzi Múzeum F 93440

A mozgó cukorkaárus nyakában deszkatáblát hordott, árui arra voltak kirakva, a komolyabb kereskedő ládán vagy asztalkán árult. A nagyobb kereskedőknek, illetve a specialitások árusainak rendszerint már sátruk volt. A krumplicukor és törökméz mellett különösen népszerű volt a kakasos és fütyülős cukorka, ezek ma is kedvelt árui a vásároknak.

Mézeskalácsosok a pátyi búcsún, 1953. Háttérben ponyvával fedett körhinta, a református templom előtt. Készítő: Bogdál Ferenc. Néprajzi Múzeum F 110055

A sátrak és a kirakott áru tarkasága mellett a jellegzetes színt és hangulatot a különféle sokadalmi figurák fokozták.

Vurstlisok

Greznár Ottó és felesége Greznár Ottóné Pál Margit vurstlisok a céllövölde hátuljából kialakított lakórész bejáratánál, Dunavarsány, 1979. Magántulajdon

A vurstlisok családjukkal vásárról vásárra vándoroltak, akadtak azonban olyanok is, akik letelepedtek és állandó bódét építettek. Játékaikat és mutatványaikat rendszerint saját maguk készítették. A vurstlis generációk beleszülettek a szórakoztatás tevékenységébe a szezon idején családjukkal együtt sokszor a céllövölde bódéjából kialakított lakótérben élték mindennapi életüket.

Ponyvaárusok

Ponyvaárus az egri vásárban, 1930. Fortepan/Szekrényesy Réka/ 139489

A 20. század közepéig a könyvkereskedőknek konkurenciát jelentettek azok az árusok, akik nem sátorban, hanem csak a földön, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat, amiért is a magyar nyelv a könyvek e kategóriáját, a szórakoztató irodalmat azóta is ponyvairodalomnak, ponyvának nevezik.

Jövendőmondók

Vásári mutatványos jövendőmondó papagájokkal. Forrás: https://indafoto.hu/lohere/image/22314823-c02fa1aa/user

A vásárok legforgalmasabb helyein telepedtek le a kártyavetők, tenyérjósok, plánétások, gondolatolvasók, jósok, jövendőmondók, hogy a bámészkodó gyermekeknek, a fiataloknak, a jövőjükre, további sorsukra kíváncsiaknak kínáljanak izgalmas szórakozást. Az előre elkészített cédulák élükkel felfelé sorakoztak egy tetején nyílással ellátott téglalap alakú dobozban. A húzást két tarka papagáj végezte és az asztalkán vagy a planétás vállán sétált, esetleg rúdon ült; máskor fehér egér, esetleg tengeri malac választott.

A vidéki szórakozás elemei, a vurstlik az idők folyamán alkalmazkodtak az aktuális igényekhez, technikai fejlődéshez, ami egyes játékok eltűnéséhez, átalakulásához vagy új elemek megjelenéséhez vezetett. Új szórakozási lehetőséget nyújt például napjainkban a pónilovon való lovaglás, a modern technika betörését mutatja a mini motorok megjelenése gyermekek számára, sőt a virtuális valóság játékai is egyre inkább teret hódítanak manapság, már a vurstlikban is.

 

Önnek mi a legkedvesebb élménye a búcsúk, vásárok, vurstlik világából? Ha van története, amelyet megosztana velünk, kérem juttassa el a vurstli@skanzen.hu email címre! Lehetőség van képek, visszaemlékezések megosztására, illetve tárgy felajánlásra is.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. 

KÉPJEGYZÉK

Borítófotó: Magyarország, Mende búcsú, 1969. Fortepan /Péterffy István/ 14186
A Budapesti Vurstli (galéria):
1. Budapest, Városliget, Vidámpark, Dodgem, 1971. Fortepan/Németh Tamás/ 140352
2. Vidámpark, Elvarázsolt Kastély, 1962. Fortepan/Kotyek Antal/96375
3. Budapest, Városliget, Vidámpark, 1958. Fortepan/Sattler Katalin/ 171091
4. Budapest, Városliget, Vidámpark, Kis vidámpark, 1968. Fortepan/4083
5. Budapest, Városliget, Hullámvasút, 1928. Fortepan/Horváth Lajos/58213

Szórakozás vidéken (Galéria):
1. Búcsú délutánja Galambokon, Zala megyében, 1953. Készítő: Raffay Anna. Néprajzi Múzeum F 109644
2. Búcsú Rákospalotán, körhinta és hajóhinta, 1950. Készítő: Solymos Ede. Néprajzi Múzeum F 98814
3. Húsvét hétfő délután, körhinta. Átány, 1952. Készítő: Fél Edit. Néprajzi Múzeum F 102879
4. Körhinta az Anna-napi búcsúban, Perbál, 1934. Készítő: Györrfy István. Néprajzi Múzeum F 158566

A többi fotó forrása a kép alatti leírásban található.

Felhasznált irodalom

ALPÁR Ágnes
2001 A Városliget színházai. Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
BALÁZS KOVÁCS Sándor
2008 Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből. In: Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. Szekszárd 401-476.
BASA Balázs – NÁZER Ádám
2014 Itt forgott. Főszerepben Budapest. Nemzetközi filmek. Budapest: Akadémiai Kiadó
BÁLINT Sándor – BARNA Gábor
1994 Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest: Szent István Társulat
BÖDŐK Gergely
2016 Fény és árnyék. Mindennapi élet az első világháborús Magyarországon.
Letöltés ideje: 2020. április 24.letöltés ideje: 2020. április 24.
DANKÓ Imre
1973 A magyar vásárok funkciói. In: Bencsik János (szerk.): Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. Hajdúböszörmény 155-165.
2002 Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok. Fragmenta Historica Ethnographica. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen 62-74.
GRANASZTÓI Péter
1997 Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli. Budapesti Negyed 1997 nyár, ősz. 16-17. szám 163-190.
GYÁNI Gábor
2003 Budapest “tapasztalat története”. Tanulmányok Budapest múltjából 31. Budapest: Budapest Történeti Múzeum. 333-361. 
KOLTA Magdolna
1997 Képmutogatók Pest-Budán. Budapesti Negyed 1997/1.
NAGY Beáta – AMBRÓZAY Beáta
1998 Mutatványosok, vásárok a búcsúban. Szeged-Alsóváros, 1997. augusztus 2-3. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997. Szeged 197-206.
TÁBORI Kornél
1910 Pesti élet. Képes riportkönyv. Budapest
UJVÁRY Zoltán
1965 Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok. In:  Szabadfalvi József – Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 29-38.