Körhinta, ringlispíl, lánchinta, halacskázó, céllövölde, vattacukor, főtt kukorica, virsli, sör. Gyermekkorunk meghatározó élményei kötődnek a vurstlikhoz, amelyek többek között a május elsején rendezett majálisok elengedhetetlen programelemei a mai napig. Vegyük szemügyre közelebbről a vurstlik színes sokadalmát!
Május 1.
Május elseje a munka nemzetközi ünnepe, ezen a napon az 1886-os eseményre emlékezünk, amely során a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelték, de a megmozdulásukat a rendőrség leverte. Május elsejét 1890-ben ünnepelték először, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napjaként, egyben munkaszüneti napként tartják nyilván. Ezen a napon felvonulásokat, utcabálokat és majálisokat rendeznek. A fiatalság tavaszi örömünnepe is ez a nap, a májusfa állításának szokása ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amely a megújulás szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék.
Bár a 19-20. században az alsóbb néposztályok tagjai kevés szabadidővel rendelkeztek, szórakozásra való igényük természetesen nekik is volt, amit a vásárokon, a búcsúkban és a népünnepélyeken élhettek meg.
A vurstli a vidámpark elődjének is tekinthető, olyan kijelölt területet értünk alatta, ahol a mutatványosok felállítják bódéikat, körhintáikat, ponyvás sátraikat. Jelen van benne a körhinta, a különböző ügyességi játékok, az erő kifejtését igénylő versenyjátékok. A név eredetére több elmélet is van, az egyik szerint a budapesti ligeti lacikonyhák kedvelt árucikkére, a tormás virslire (németül: Würstchen, Würstl) vezethető vissza, utalva a szegények által is megfizethető, itt felszolgált ételre.
A budapesti Vurstli
A vurstli mint a tömegszórakozás szervezett színhelye először Budapest parkjaiban jelent meg a 19-20. század fordulóján, bécsi mintára. A Városligetet 1885-ben az Országos Kiállítás apropóján modern közparkká alakították, így megszületett a város új szórakoztató központja az Állatkerttel, a Cirkusszal, az Ősbudavárral és a Vurstlival, amely előtte a mai Széchenyi gyógyfürdő területén, még korábban a Városliget belsejének különböző részein volt kijelölve. A Vurstliban szórakozók a budapesti népesség szegényebb és egyszerűbb rétegeiből kerültek ki: kispolgárok, gyári munkásság, napszámosok, inasok és segédek, cselédek, katonák mulatták itt az időt. Közönségének többségét a mai vidámparkokkal ellentétben a felnőttek alkották.
Első aranykorát az első világháború előtt élte, egy-egy vasárnapon tízezrek szórakoztak itt. Már 1862-ben óriáskerék is működött benne, 1906-ban pedig átadták a gazdagon díszített, ma már műemléknek számító körhintát, amelyet az üzemeltető neve után Scheffner-féle körhintaként emlegettek. A látványosságok között szerepelt a Pötl-féle céllövölde és a Feszty-körképet is évtizedekig itt állították ki.
A fővárosi Vurstli mutatványosai az 1910-es évekig tudták követni a tömegek egyre polgárosuló és városiassá váló igényeit. A hétköznapok nem váltak el többé olyan élesen a vasárnaptól, és a hosszabb, több órás szórakozások is 2-3 órásra rövidültek. A közönség egyre inkább saját városrészének vagy a belvárosnak kávéházait, orfeumait, színházait és a háború alatt fellendülő mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. Az első világháború korszaka tehát éles határt jelentett a szórakozási szokásokban, ami a vurstli hanyatlásához vezetett.
Ennek ellenére a két világháború között új elemekkel bővült a pesti Vursti, megépült a hullámvasút, az elvarázsolt kastély és a mesecsónak is, amelyek visszacsalogatták a látogatókat is. Az 1930-as évektől az egyszerű hinták mellett már villamosenergiával meghajtott repülőgépekben és léghajókban lehetett száguldani a levegőben és a dodgem is megjelent. 1950-ben államosították az egész parkot, és Vidám Park néven nyitották meg. Az 1960-as évektől újabb aranykor következett, ismét Budapest egyik szórakoztató központja lett.
Szórakozás vidéken
A budapesti Vurstli mintájára egy-egy jellegzetes szórakoztató elem vidéken is megjelent a két világháború közötti időszaktól, a vásárnapok, templomi búcsúk és nagyobb ünnepek alkalmával.
A vásár nemcsak az adás-vétel, hanem a kikapcsolódás egyik közösségi alkalma is volt. A zene és tánc mellett különféle mutatványosok gondoskodtak a szórakoztatásról. Rendszerint a városok belsejében tartották a kirakodó vásárt, ahol a kézművesek, közelebbről vagy messze földről ideszekerező kereskedők árulták mindazt, amire a falvak, mezővárosok lakosságának szüksége volt, a vásárok szélén pedig a mutatványosok állították fel bódéikat, ponyvás sátraikat és a különféle szórakoztató látványosságaikat. Egy-egy elem előfordulhatott a kisebb vásárokban is, de az igazán gazdag programkínálat a több napon át tartó országos vásárok idején volt jellemző, amelyeken óriási, többezres tömegek vettek részt.
A templomi búcsúk sem különböztek szórakozási szokások szempontjából a vásároktól: a legnagyobb tömegeket a húsvéthétfői, a tavaszköszöntő népünnep, a pünkösdhétfői búcsú és Május „elsője” vonzotta, ahol a vurstlik egy-egy jellemző szórakoztató eleme is kitelepült.
Ismerkedjünk most meg közelebbről a vásárok, búcsúk és ünnepi alkalmak idején megjelenő vidéki vurstlik legjellegzetesebb elemeivel és alakjaival, a teljesség igénye nélkül!
Körhinta
A legkorábbi darabokat ló vagy legtöbbször napszámos, esetleg gyerekek hajtották egy-egy ingyen menetért, három hajtás után. Csak 1884-ben jelent meg a gőzerővel történő mozgatás, és 1909-ben a villanymotor. A körhinta azon ritka mutatványok egyike, amelyet a jómódú polgári közönség is kipróbált és szeretett. Nagy népszerűségnek örvendett a vidéki lakosság körében is, az 1930-40-es években a vidéki községek vásárain is feltűnt ez a nyugati eredetű szórakoztató elem, más néven ringlispíl, amely egy körben mozgó szerkezet, rajta a gyerekek felültetésére alkalmas, rögzített vagy forgó bábukkal, illetve kocsikkal. A hinták külön fajtáját képezi a lánchinta és a korántsem veszélytelen hajóhinta.
Ügyességi játékok
A körhinták népszerűségével vetekedik a céllövölde, amely az ügyességi játékok egyik klasszikus formája, a vidéki vurstlik jellegzetes eleme a 20. század második felében. Több fajtája ismeretes, a célpontok állhatnak stabilan, de a mechanikus céllövölde sokszor humoros figurákat ábrázoló célpontjai mozognak. A bejelölt pontokat puskával kell eltalálni. A nyeremények sokfélék lehettek: játékokat, nyalókát, mézeskalácsot, mézeskalács rózsafüzért, similabdát stb. lehetett kapni sikeres találat esetén.
Az ügyességi játékok másik fajtája a dobozdobáló, amely során a bódéban felállított, egymásra piramisszerűen rakott bádogdobozokat kell egy labdával eltalálni. A halacskázó játékban szintén az ügyesség számít, egy vízzel teli zománcos kádból, hasán számmal ellátott hal alakú tárgyat lehet kifogni egy kampós bot segítségével.
Lökd meg a kecskét!
Az erő kifejtését igénylő versenyjátékok is gyakran megjelentek a vidéki szórakozás alkalmain, egy erős lökéssel a kecskebábun, egy jól irányzott kalapácsütéssel az erőmérőn, vagy hatalmas ökölcsapással a pofozóbábu bőrarcán megmutathatta a próbálkozó rátermettségét, villoghatott szíve választottja előtt.
Fényképkészítés
A játékokon kívül egyéb szolgáltatások is jellemzőek voltak: egyik legnépszerűbb a fényképkészítés volt, ekkor azoknak is volt alkalmuk fotózkodni, akiknek településén nem működött fényképész műterem. A fényképezőjével és állványával kitelepült fotós különféle háttereket, tájképeket ábrázoló paravánok előtt örökítette meg a vásározókat.
Bábjáték
A bábjáték, a bábszínház a németek közvetítésével, Ausztriából került Magyarországra. A bemutatás egyik fontos alkalma a vásár volt. A 18. század második felétől, s különösen a 19. század kezdetétől egyre több adat ismeretes a bábjátékosok működésére vonatkozóan. A múlt század elején a vásári és egyéb tudósítások gyakran említik a vándor bábjátékosokat, akik a köznép körében nagy népszerűségnek örvendtek. A bábjátékok két leginkább közkedvelt figurája Paprika Jancsi és Vitéz László.
Verkli
Érdekes hangszer a verkli, más néven kíntorna, mely szintén gyakran hozzájárult a különleges hangulathoz. Észak-Olaszországban, a Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak, a 18. század végétől ezekből az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A 20. század harmincas évéig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. Ez egy mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével szólaltatható meg. Számos változatban készült, az egyszerűbbekbe csak zongorahúrok kerültek, ám készültek harangokkal, dobokkal kiegészített darabok is.
Édességek
A különféle édességek csaknem olyan népszerűek voltak, mint a mutatványok. A vásárok, vurstlik kínálata között szerepelt a vattacukor és a fagylalt, amely Magyarországon a századfordulón terjedt el és a mozgó fagylaltárusok révén vált általánossá. A fagylaltárusok, akik gyakran felkeresték lakóhelyük környékének falvait is, csengővel adtak hírt magukról.
A lisztből, mézből és cukorszirupból készült jellegzetes, többnyire díszített sütemény, a mézeskalács szintén a kínálat kihagyhatatlan része. A mézeskalácsos mester legjellegzetesebb árui a kerek alakú tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba (báb), valamint a szív és a 19. században megjelenő ábrázolások között a híres betyárok képei. A nagy színes, tükrös szívek a parasztfiatalság sokáig őrzött vásárfiái és szerelmi ajándékai voltak.
A mozgó cukorkaárus nyakában deszkatáblát hordott, árui arra voltak kirakva, a komolyabb kereskedő ládán vagy asztalkán árult. A nagyobb kereskedőknek, illetve a specialitások árusainak rendszerint már sátruk volt. A krumplicukor és törökméz mellett különösen népszerű volt a kakasos és fütyülős cukorka, ezek ma is kedvelt árui a vásároknak.
A sátrak és a kirakott áru tarkasága mellett a jellegzetes színt és hangulatot a különféle sokadalmi figurák fokozták.
Vurstlisok
A vurstlisok családjukkal vásárról vásárra vándoroltak, akadtak azonban olyanok is, akik letelepedtek és állandó bódét építettek. Játékaikat és mutatványaikat rendszerint saját maguk készítették. A vurstlis generációk beleszülettek a szórakoztatás tevékenységébe a szezon idején családjukkal együtt sokszor a céllövölde bódéjából kialakított lakótérben élték mindennapi életüket.
Ponyvaárusok
A 20. század közepéig a könyvkereskedőknek konkurenciát jelentettek azok az árusok, akik nem sátorban, hanem csak a földön, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat, amiért is a magyar nyelv a könyvek e kategóriáját, a szórakoztató irodalmat azóta is ponyvairodalomnak, ponyvának nevezik.
Jövendőmondók
A vásárok legforgalmasabb helyein telepedtek le a kártyavetők, tenyérjósok, plánétások, gondolatolvasók, jósok, jövendőmondók, hogy a bámészkodó gyermekeknek, a fiataloknak, a jövőjükre, további sorsukra kíváncsiaknak kínáljanak izgalmas szórakozást. Az előre elkészített cédulák élükkel felfelé sorakoztak egy tetején nyílással ellátott téglalap alakú dobozban. A húzást két tarka papagáj végezte és az asztalkán vagy a planétás vállán sétált, esetleg rúdon ült; máskor fehér egér, esetleg tengeri malac választott.
A vidéki szórakozás elemei, a vurstlik az idők folyamán alkalmazkodtak az aktuális igényekhez, technikai fejlődéshez, ami egyes játékok eltűnéséhez, átalakulásához vagy új elemek megjelenéséhez vezetett. Új szórakozási lehetőséget nyújt például napjainkban a pónilovon való lovaglás, a modern technika betörését mutatja a mini motorok megjelenése gyermekek számára, sőt a virtuális valóság játékai is egyre inkább teret hódítanak manapság, már a vurstlikban is.
Önnek mi a legkedvesebb élménye a búcsúk, vásárok, vurstlik világából? Ha van története, amelyet megosztana velünk, kérem juttassa el a vurstli@skanzen.hu email címre! Lehetőség van képek, visszaemlékezések megosztására, illetve tárgy felajánlásra is.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
KÉPJEGYZÉK
Borítófotó: Magyarország, Mende búcsú, 1969. Fortepan /Péterffy István/ 14186
A Budapesti Vurstli (galéria):
1. Budapest, Városliget, Vidámpark, Dodgem, 1971. Fortepan/Németh Tamás/ 140352
2. Vidámpark, Elvarázsolt Kastély, 1962. Fortepan/Kotyek Antal/96375
3. Budapest, Városliget, Vidámpark, 1958. Fortepan/Sattler Katalin/ 171091
4. Budapest, Városliget, Vidámpark, Kis vidámpark, 1968. Fortepan/4083
5. Budapest, Városliget, Hullámvasút, 1928. Fortepan/Horváth Lajos/58213
Szórakozás vidéken (Galéria):
1. Búcsú délutánja Galambokon, Zala megyében, 1953. Készítő: Raffay Anna. Néprajzi Múzeum F 109644
2. Búcsú Rákospalotán, körhinta és hajóhinta, 1950. Készítő: Solymos Ede. Néprajzi Múzeum F 98814
3. Húsvét hétfő délután, körhinta. Átány, 1952. Készítő: Fél Edit. Néprajzi Múzeum F 102879
4. Körhinta az Anna-napi búcsúban, Perbál, 1934. Készítő: Györrfy István. Néprajzi Múzeum F 158566
A többi fotó forrása a kép alatti leírásban található.
Felhasznált irodalom
ALPÁR Ágnes
2001 A Városliget színházai. Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
BALÁZS KOVÁCS Sándor
2008 Szemelvények a Tolna megyei vásárok történetéből. In: Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. Szekszárd 401-476.
BASA Balázs – NÁZER Ádám
2014 Itt forgott. Főszerepben Budapest. Nemzetközi filmek. Budapest: Akadémiai Kiadó
BÁLINT Sándor – BARNA Gábor
1994 Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest: Szent István Társulat
BÖDŐK Gergely
2016 Fény és árnyék. Mindennapi élet az első világháborús Magyarországon.
Letöltés ideje: 2020. április 24.letöltés ideje: 2020. április 24.
DANKÓ Imre
1973 A magyar vásárok funkciói. In: Bencsik János (szerk.): Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. Hajdúböszörmény 155-165.
2002 Hagyományos áruk – hagyományos árusítási módok. Fragmenta Historica Ethnographica. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen 62-74.
GRANASZTÓI Péter
1997 Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli. Budapesti Negyed 1997 nyár, ősz. 16-17. szám 163-190.
GYÁNI Gábor
2003 Budapest “tapasztalat története”. Tanulmányok Budapest múltjából 31. Budapest: Budapest Történeti Múzeum. 333-361.
KOLTA Magdolna
1997 Képmutogatók Pest-Budán. Budapesti Negyed 1997/1.
NAGY Beáta – AMBRÓZAY Beáta
1998 Mutatványosok, vásárok a búcsúban. Szeged-Alsóváros, 1997. augusztus 2-3. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997. Szeged 197-206.
TÁBORI Kornél
1910 Pesti élet. Képes riportkönyv. Budapest
UJVÁRY Zoltán
1965 Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok. In: Szabadfalvi József – Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 29-38.
