Bekötötték a fejemet! A szász női viselet különleges darabjai

 

Bekötötték a fejemet! Esküvőről azonban szó sincs, hanem egy gyűjtőút során kerültem abba a helyzetbe, hogy a kutatott témám szereplőjévé válhattam, vagyis egy szász fiatalasszony ünnepi viseletébe bújhattam bele, amit kollégáim meg is örökítettek.

Tavalyi németországi tanulmányutunk (melyen kollégáim: dr. Vass Erika, Szendrődiné Gombás Ágnes, Hugyecsek Balázs és Bayer Alexandra vettek részt) célja az volt, hogy felgöngyölítsük az erdélyi szászok Németországba költözésének okait és körülményeit, és hogy a szász kultúrát alaposabban is megismerjük.

Lehetőségünk nyílt megtekinteni a Gundelsheimben működő Siebenbürgisches Museum (azaz Erdélyi Múzeum) kiállítását és a Siebenbürgen-Institut archívumát, jártunk Münchenben a Siebenbürgische Zeitung (Erdélyi Hírlap) szerkesztőségénél, valamint Erdélyből áttelepült szászokkal készítettünk interjúkat. A beszélgetések nagyon megérintettek, hiszen szóba kerültek a 20. század történelmének meghatározó csomópontjai is, átérezhettük, hogyan hatottak a nagy történelemi események és politikai fordulatok az egyes emberek hétköznapi életére.

Erdélyi szászok
Bár napjainkra a szászok erdélyi jelenléte jelentősen lecsökkent a második világháborút követő történelmi események és az 1990-es évek határnyitásának következtében, de ha Erdély történetéről beszélünk, akkor a szászokat sem hagyhatjuk ki. A 19-20. század fordulóján Erdély harmadik legnagyobb számú nemzetiségét jelentették, és jelentős hatással voltak annak fejlődésére. A nemzetiségek tekintetében Erdélyben a szászok voltak a legpolgáriasultabbak, és ez a viseletükön is tükröződött.

Lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy fiatal szász asszony jellemző öltözetéről és fejviseletéről videót készíthessünk a szentendrei Skanzenben készülő Erdély tájegység szász portájának kiállításához. Modell hiányában azonban az öltöztetés „elszenvedő” alanya én magam lettem. Persze szenvedésről szó sem volt, hiszen felejthetetlen élményt jelentett a fiatal menyecske ünnepi viseletének egy-két, közel száz éves darabját magamon viselni. 

Az öltözködés közben beszélgettünk segítőnkkel, aki az erdélyi Garat (románul: Dacia, németül: Stein) faluban született 1940-ben. Maga is több viseleti darabot készített már saját kezűleg családja és tánccsoportja számára, és a németországi közösség igazi viselet szakértőjének számít. Számára a népviselet a szász hagyomány részét képezi, ennek őrzésével szülőföldjéhez való kötődését fejezheti ki Németországban is. Ma is fontos szerepe van a viseletnek a németországi szászok életében, leginkább a közös ünnepek (pl. Oktoberfest), felvonulások, szász találkozók alkalmával öltik magukra a generációról-generációra öröklődő, a saját készítésű, vagy a készen vásárolt viseleti darabokat. 

A szász polgárság példával szolgált az erdélyi városok és falvak más nemzetiségű lakossága számára, többek között az öltözködésben is. A szász népviselet hatott a magyarra, például Torockón és az evangélikus vallású Barcaság magyar falvaiban a hétfalusi csángók népviseletében figyelhetők meg a szász öltözetből átvett elemek: a bogláros öv, a hímzett bőrmellény és a mellboglár a 19. század második felében.

Nézzünk pár ünnepi viseleti darabot, amelyek leginkább jellemezték a szász nőket!

A hajadonok konfirmálás után vehették fel a leányság szimbólumát, a fekete bársonyból készített, szalagokkal feldíszített, süvegszerű pártát, szászul a Bortent. Ezt a házasságkötésig viselhették, az ifjú menyecskék már főkötőt kaptak. 

A férjes asszonyok fehér fátylat viseltek, amit díszes fejtűkkel (szászul: Bockelnadeln) rögzítettek. Ezek a rozetta alakú fejtűk ritkán aranyból vagy ezüstből, leginkább viszont aranyozott sárgarézből készültek, gyöngyökkel, kövekkel és színes zománccal díszítették őket. 

Az erdélyi ötvösművészet emlékét őrzi a fejtűkön kívül a mellen viselt, fémből készült, gyöngyökkel, kövekkel kirakott, kerek formájú boglár (szászul: Heftel) és a díszes öv (szászul: Bockelgürtel) is, amely bevallom, nem egy könnyű viselet, így valóban átéreztem a téma súlyát.

A szász viselet egyfajta tartást követel meg viselőjétől.

A fehér női kötények díszítése általában úrihímzéssel készült, fémszálas mintával, csipkével szegélyezve, amelyre a készítés idejét és a használó monogramját is ráhímezték. Az a darab, melyet felpróbálhattam, már közel száz éves volt. 

Az öltözet nem csupán védő funkciót lát el, hanem a ruha stílusa, anyaga és színe utal viselője nemére, életkorára, társadalmi helyzetére, szubkultúrához tartozására, vagyis a nonverbális kommunikáció egyik formája is. A népviselet módot ad a közösségnek arra is, hogy kifejezze nemzeti sajátosságait a ruha díszítőelemeivel és színeivel,

az ünnepi viselet egyfajta átváltozást, átlényegülést idéz elő.

Ezt én magam is átéreztem, ahogy folyamatosan kerültek rám a szebbnél szebb darabok. Belegondoltam, hogy egy-egy ünnepi alkalomra való készülődés, hát még az egyes viseleti darabok kézzel történő elkészítése mennyi időbe, energiába és pénzbe telhetett. 

Felemelő érzés volt, hogy a hölgy által féltve őrzött darabokat felvehettem, hiszen hasonlókat eddig csak a múzeumi gyűjteményekben láttam, felpróbálni még nem volt lehetőségem. Megérezhettem, hogy a ruha felöltése mennyire más magatartást igényel, és mennyire elvarázsol. Az átélt élmény hatására már magam is másként tekintek a viseletekre.

Ha ennél többet szeretne megtudni az erdélyi szászok történetéről és kultúrájáról, kövesse figyelemmel a Skanzen erdélyi kutatásairól szóló érdekességeket online csatornáinkon!

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. Magántulajdonban lévő képek újraközlése tilos.

Videó

‘Az erdélyi szász viselet különleges darabjai’ c. videót a Szabadtéri Néprajzi Múzeum készítette 2019-ben.

felvette: Hugyecsek Balázs
szerkesztette: Bayer Alexandra
vágta: Kelemen Dániel
beöltöztették: Tömöri Szilvia
beöltöztette: Christa Maria Adre
A felvétel helyszíne: Schloss Horneck – Siebenbürgisches Kulturzentrum (Hornecki Kastély – Erdélyi Kulturális Központ), Gundelsheim, Németország.

Felhasznált irodalom

POZSONY Ferenc
1997 Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda: Pro-Print Kiadó
2009 Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok. Néprajzi egyetemi jegyzetek 6. Kolozsvár: KJNT-BBTE Magyar Néprajzi és Antropológia Tanszék
TASNÁDI Zsuzsanna
2013 Népviseletek és népélet a monarchiabeli képeslapokon. Néprajzi Múzeum. Budapest: Cser Kiadó
Dr. DUNǍRE, Nikolae
1984 Román, magyar és szász népviselet Erdélyben a XVII-XVIII. század fordulóján. Művelődés. 37. évfolyam, 10. szám, 33-37.
NAGY Jenő
2003 Összehasonlító viselettörténet és szótörténet. Művelődés. 56. évfolyam, 6-9. szám, 102-106.