Ahogy a mondás tartja, „a történelem ismétli önmagát”. Még akkor is így lehet, ha egy csodatévőnek tartott kegyhelyhez fűződő szokásról van szó.
1850, 1917, 1920, 2020. A felsorolt évszámok a teljesség igénye nélkül azokat az esztendőket jelölik, amikor nem valósulhatott meg a csíksomlyói pünkösdi búcsú vagy nem a szokásos formájában zajlott le.
2020 is egy ilyen év, idén online miseközvetítésre kerülhet csak sor a koronavírus-járvány miatt. A ferencesek április 20-án kiadott közleményében ez áll: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a fogadalmi búcsú napján ha zárt körben is, de szentmisét mutassunk be a kegyhelyen”. Egy május 19-én kiadott közleményben pedig arra kérnek mindenkit, hogy ebben az évben a szívükben zarándokoljanak: „A kegyhely idén nem tudja fogadni a tömeges zarándoklatot. Nehéz döntést kellett meghoznunk a zarándokok egészségének megóvása érdekében, amely egyben a zarándokok iránti felelősség vállalása is. E döntés értelmében arra kérjük a zarándok testvéreket, hogy idén szervezetten ne zarándokoljanak el a kegyhelyre a pünkösdszombati búcsú alkalmával, hanem szívünk zarándoklatával kapcsolódjanak be az ünnepi szentmisébe és az egyéb liturgikus programokba.”
Ide kívánkozó megjegyzés, hogy Csíksomlyón, a ferences kolostorral szemben lévő épület volt Csíkszék egykori székháza, azaz közigazgatási központja, mely 1949-ben az egészségügy használatába került. Az épületben jelenleg is a Megyei Kórház Fertőző Osztálya működik.
A középkori búcsújáróhelyek jellemző sorsát elkerülve Csíksomlyó sikeresen túlélte a reformációt, hiszen a történelmi Magyarországon Csík volt az egyetlen olyan terület, melyet a reformáció nem érintett, annak ellenére sem, hogy Erdély protestáns fejedelmek irányítása alatt állott. A történeti hagyomány szerint maga a csíksomlyói pünkösdi búcsú is a túlélés emlékünnepe: 1567-ben pünkösd szombatján a csíki katolikus székelyek fegyveres győzelmet arattak az őket erővel unitárius hitre téríteni akaró János Zsigmond seregein, miközben a somlyói ferences kegytemplomban lévő, és csodatévőnek tartott Mária szobor előtt imádkoztak asszonyaik. Fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra.
Csíksomlyón eredetileg a kegytemplom védőszentje, Sarlós Boldogasszony miatt július 2-án tartották a búcsúkat. IV. Jenő pápa 1444-es bullája szerint örök időkre szóló hétévi búcsút, azaz bűnbocsánatot nyernek, akik ezen az ünnepen a templomban gyónnak, áldoznak és alamizsnát adnak.
A pünkösdi búcsú folytonosságát, ezáltal állandóságát, múlthoz való erős kapcsolódását hangsúlyozó közvélekedéssel szemben az eddig feltárt írott források szerint a kegyhely több évszázadra nyúló története során számos alkalommal akadályokba ütközött a pünkösdi búcsú megtartása. Járványok, háborúk, természeti katasztrófák gátolták a zarándoklatokat. Mohay Tamás az erre vonatkozó forrásokat áttekintve monográfiában mutatta be a búcsú alakulástörténetét és a korszakhatároló eseményeket, hangsúlyozva, hogy megszakított folytonosságról lehet csak beszélni.
A kezdetek kora az 1690 előtti időszakra datálható, ám írott források hiányában eléggé homályos. A török utáni újjáépítés idejére, 1690 és 1780 közé tehető a virágzás kora, és a barokk Mária-tisztelet kibontakozása idején ekkor már rendszeres és folyamatos a búcsújárás, Csíksomlyót “kis Rómá”-nak is nevezik. A következő korszak 1780 és 1849 közé esik, a felvilágosult abszolutizmus idején püspöki vizsgálatok hitelesítették a kegyhelyhez kötődő csodákat, megszületett és elterjedt a búcsú már említett eredettörténete, a búcsú az 1567-es katolikus hitvédelem emlékünnepévé, Csíksomlyó pedig a székelyföldi magyar katolikusok szakrális központjává vált. A kegyhely vonzáskörzete még csak a közeli területekre terjedt ki, nemzeti kegyhellyé 1990 óta formálódott.
Újabb korszak következett 1850-től 1919-ig, az osztrák megtorló intézkedések (hadisarc a Hadi Lap ferences nyomda általi kinyomtatásáért) visszavetették a búcsújárást, mely néhány éves kihagyás után 1853-tól éledt újra. A Habsburg abszolutizmus idején hangsúlyosabb lett az ünnep nemzeti és profán jellege, és országos eseménnyé vált. A világiasabbá válást jelzi, hogy napirendre kerültek a települések között a körmeneti sorrendért vívott összetűzések. 1857-ben már 20 ezer, 1869-ben 30 ezer zarándok látogatta, és további fellendülést hozott, hogy 1897-től már vonattal is érkezhettek a búcsúsok, köztük bukaresti magyarok is. Az első világháború alatt 1916-ban Kolozsvárra menekítették a kegyszobrot, a harangokat is elvitték hadi célokra, tábori kórház működött helyben, és néhány évig szünetelt a búcsú. 1919 pünkösdjére visszakerült a szobor Somlyóra, de csak egy keresztalja érkezett a búcsúra Homoródról, korlátozó rendeletek miatt nem jöhettek el a szomszédos vármegyékből a búcsúsok.
A trianoni döntések ellenére sem szakadt meg a búcsús hagyomány, a többi kegyhelytől eltérően Csíksomlyót nem vágta el vonzáskörétől az új határ, 1921-ben 7 ezer, 1922-ben ismét 20-25 ezer zarándok érkezett. Az 1949-ig tartó időszak alatt a nemzeti jelleg és a román ortodoxiától vallásilag, nyelvileg és kulturálisan elhatárolódó erős katolikus öntudat hangsúlyozása került előtérbe. 1939-ben a frissen kinevezett erdélyi püspök, a csíkszentdomokosi születésű Márton Áron látogatása miatt a román hatóságok majdnem betiltották a búcsút. Az 1940-es második bécsi döntést követő időszak belső korszakhatárnak számít, Észak-Erdély visszacsatolásának köszönhetően 1941-től 1944-ig a magyarországiak is akadálytalanul érkezhettek a pünkösdi búcsúra. 1944 augusztusában a háborús események miatt ismét menekíteni kellett a kegyszobrot Kolozsvárra. A következő évben azonban hazahozták, és 20 ezer, 1946-ban pedig már 140 ezer résztvevővel, minden korábbinál nagyobb tömeg jelenlétben tartották meg a búcsút a Historia Domus szerint.
Újabb fontos korszakhatárt jelentett Erdély katolikus püspökének, Márton Áronnak a letartóztatását megelőző, emiatt különösen emlékezetessé vált 1949-es búcsú. Ettől kezdve 1990-ig a vallásüldözés, a ferencesek deportálása és a hatósági tilalmak vagy ellenlépések dacára tartott búcsúk jelentősen eltértek minden korábbi forgatókönyvtől. A szentmise a kegytemplom falai közé szorult, titokban, lopva, magánájtatosságra érkeztek a kegyhelyre a hívők. 1990-től kezdve lehetett csak visszanyúlni az 1949 előtti búcsúk hagyományaihoz.
Azóta évente több százezren keresik fel a csíksomlyói búcsút, a Kárpát-medence leglátogatottabb búcsújáróhelye, egyben a magyarok legfontosabb nemzeti kegyhelye lett, a vallási okok mellett a nemzeti identitás megélése, megerősítése és számos egyéb tényező is motiválja az ide zarándoklókat.
Bizonyos esetekben a pünkösdi búcsúra külső kényszerítő körülmények miatt csak a magyar nyelvű katolikus hívők egy része juthatott el. Például a 18. században feljegyzések tanúskodnak róla, hogy az akkori történeti határ túloldaláról, Moldvából érkező moldvai csángók nélkül tartották a búcsút. Gegő Elek szerzetes egy 1763-as forrásra hivatkozva ismerteti, hogy 1744-ben a csíksomlyói búcsúra Moldvából ötezren érkeztek, de a járványok miatt még abban az évben felállított vesztegzárak a moldvaiak zarándoklatát lehetetlenné tették a későbbiekben. Orbán Balázs így írt a moldvaiak elzárásáról: „…betiltatott a moldvai csángók kijárása; ekként kíméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, mely idegen földön lévő testvéreinket egybefűzé e hazával, és a szentély, a hazafiasság ez őrtornya, összeomlott feledett rommá változott át, azzal egyszersmind elszakíttattak tőlünk a haza emlőin oly szeretettel csüngő testvérek.”
Boros Fortunát erdélyi ferences rendi tartományfőnök, történész is kitér rá, hogy az 1725. és az 1764. évi határlezárások után, a gyimesi vesztegzár miatt már nem érkeztek tömegesen a moldvai zarándokok. Domokos Pál Péter Csíksomlyón született neves néprajzkutató, a “csángók vándorapostola” Bándi Vazul nyomán közölte, hogy 1744-ig, a moldvai vám felállításáig szokás volt, hogy a búcsúra érkező moldvai csángókat a somlyói diákság a gyergyói búcsúsokkal a Csíkszépvíz fölött Széphavasnál álló Szent László-kápolnánál fogadta.
A Skanzen erdélyi kutatásai kapcsán 2014-től kezdve magam is részt vettem több alkalommal a moldvai csángókkal közös csíksomlyói zarándoklatokon, hiszen a forrófalvi portán majd ezt a szituációt tervezzük bemutatni. Terepmunkáim rendszeres pusztinai házigazdájával, Nyisztor Tinkával május közepén telefonon beszélgetve és a helyzetet latolgatva az derült ki, hogy neki sem lapul még a tarisznyájában kész forgatókönyv azzal kapcsolatban, hogy koronavírus miatt elmaradó csíksomlyói búcsút miként lehetne pótolni otthoni körülmények között, pedig minden évben buszos moldvai csángó zarándokcsoportot vezet Csíksomlyóra. A magyar katolikus népi vallásosság egyik legkiemelkedőbb kutatóját, Bálint Sándort idézve „A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet.” Tavaly Vass Erikával a pünkösdi búcsút megelőző és rendkívüli alkalomnak számító pápalátogatáson vettünk részt Csíksomlyón a pusztinai csángók kíséretében, akkor még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a következő évi pünkösdi búcsút csak online közvetítésként nézhetjük majd az otthonunkból.
Vajon milyen mértékben sikerülhet otthon megélni a búcsú által nyújtott közösségi és szakrális élményeket? És vajon 2020 is egy újabb korszakhatárt jelöl majd a csíksomlyói pünkösdi búcsú történetében? Megtörténhet, de ez majd csak az elkövetkező évek búcsús eseményeinek, szokásainak következetes megfigyelésével és elemzésével lesz biztonsággal kijelenthető.
borítófotó: 2016. Pünkösdi búcsú Csíksomlyón, búcsúsok kikerülése a nagymise helyszínére, a nyeregbe
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!