„Kicsengetés” Gyimesben

Május–június a ballagások ideje. A tanulmányokat lezáró és az iskolától, tanároktól, társaktól való búcsúzás szokása a Selmecbányán alapított bányász-, kohász- és erdőmérnöki akadémián alakult ki, és a Gaudeamus igitur kezdetű ballagó énekkel együtt onnan terjedt el országszerte a 19. század folyamán. A ballagás ma a középiskolák legjelentősebb ünnepe, de már szokványossá vált, hogy az általános iskolások, sőt a “végzős” óvodások számára is ünnepélyes búcsúztatást rendeznek.

Az iskolai ballagási ünnepség Erdélyben is ismert hagyomány, ahol kicsengetésnek nevezik. Ugyanis ekkor szól utoljára az iskola csengője az elballagó diákoknak.

Gyimesben, Erdély legkeletibb részén a kicsengetésnek sajátos változata él a mai napig is.

Gyimes
A keleti Kárpátok szélén fekvő néprajzi táj. A mikrorégiót a gyimesi csángók lakják, akik három nagyobb településen élnek: Gyimesfelsőlok (Lunca de Sus), Gyimesközéplok (Lunca de Jos) és Gyimesbükk (Ghimes). A Tatros völgyét kétfelől beömlő kisebb-nagyobb patakok, patakvölgyek tagolják; ezek mentén él szórványokban, bokrokban a lakosság, amely a vízfolyások neve alapján azonosítja magát (pl. antalokpataki, Jávárdiból vagy Barackosból való). Az önellátásra berendezkedett közösség nyelve és kultúrája archaikus; a mai napig koherens hagyományrendszert ápol, rokonsági kötelékei nagyon erősek. A gyimesiek életmódját az átlagnál hűvösebb éghajlat és rövid nyár határozza meg. Elsősorban állattartásból, legelő- és tejgazdálkodásból élnek, amely havasi pásztorkodáson alapul. Ma már a szarvasmarhatartás jellemző, azonban néhány módosabb családnál a nagy tömegű birkatartás is előfordul még. A szarvasmarhatartás jellemzője, hogy a családok – vagy egyes családtagok – nyáron kiköltöznek a magas hegyeken elszórt szállásokra, az úgynevezett kalibákba. Az itt élők túlnyomó többsége római katolikus, s a vallásosság erősen áthatja, meghatározza mindennapjaikat.

Gyimesfelsőlokon 1994-ben alapították a magyar nyelvű Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumot, amely az egyetlen középfokú iskola a Gyimesek völgyében. A bentlakásos líceumba a közeli régiókból is, Gyergyóból, Székelyudvarhelyről, Csíkból és Moldvából, érkeznek a diákok 4 vagy 8 éves tanulmányi időre (általános iskola és óvoda is működik már az oktatási intézményben felmenő rendszerben).

A ballagás reggelén a végzősök „csángósan”, vagy székelyesen öltöznek fel, azaz minden diák a szülőföldje jellegzetes népviseletét veszi fel, hasonlóan más ünnepi alkalmakhoz, amelyeknek elmaradhatatlan eleme a hétköznapokon szekrényekben pihenő hagyományos viselet. Az ünnepség lovas felvonulással kezdődik.

Lovas felvonulás
A ló Gyimesben minden nap használatos háziállat. A fiúk gyerekkoruktól megtanulják a tartását, befogását, nyergelését, használatát. A gazdálkodásban betöltött szerepe mellett több népszokásnak is főszereplője, a kicsengetéskor szokásos lovas felvonulás mellett az ősszel tartott csőszfelvonulásnak is fontos kelléke. Ám amíg a csőszfelvonuláskor a legények ülik a lovat, a ballagás során a lányok jó része is lóháton járja végig a falu utcáit.

A diákok egy része (fiúk és lányok egyaránt!) lovon, másik része pedig szekéren ülve halad végig a település főutcáján, népdalokat énekelve, a helyi fúvószenekar pedig indulókkal kíséri a vonulást. Útjuk a templomba vezet, ahol ünnepi szentmisén vesznek részt. Ekkor az iskola zászlójának rúdjára apró réztáblákat szögelnek fel, kik-ki a saját nevét rögzíti így a zászló tartóján. Ezután közösen vonulnak a gimnázium épületéhez, ahol először a folyosókon mennek végig, majd az udvaron zöld ágakból, nyírfákból, virágokból készített kapuk várják őket. A vonulás során az iskola zászlója mellett egy alsóbb éves tanuló vezeti a ballagó diákok menetét, aki fanyéllel ellátott nagyméretű rézcsengővel végzi számukra az utolsó kicsengetést. A ballagáskor természetesen itt is ünnepi beszédek hangzanak el, valamint az iskola kórusa ad előadást. A ballagó diákok faragott botot és gyimesi tarisznyát kapnak az alsóbb éves osztályoktól.

Gyimesben nem csak a kicsengetés iskolai ünnepélye sajátságos. Fontos szerepe van a közeli és távoli rokonság meghívásának, részvételének a ballagást követő ebédre. A meghívottak köre nem véletlenszerű, hanem a gyimesi közösség társadalmi kapcsolathálójának rendszerébe illeszkedik. A kicsengetés és az azt követő közös étkezés is jó alkalom a család kapcsolatrendszerének megerősítésére, melynek egyik központi eleme az ajándékozás.

A társadalmi kapcsolatháló Gyimesben
Gyimesben meghatározó a szoros, az élet minden területét (hétköznapok, munka, ünnepnapok) átszövő társadalmi kapcsolatháló, amely alapvetően a műrokonság rendszerén szerveződik. Ez a kapcsolatrendszer a keresztelő révén jön létre, és azáltal, hogy egy gyermeknek korlátlan számú keresztszülője lehet, egész életre meghatározza a család kapcsolati hálóját. A hálózat működését a viszonosság határozza meg, és mind a szülők és a gyermekek keresztszülei (azaz a komák) között, mind pedig a gyermek és keresztszülője között életük végéig működésében fennmarad. Az így kialakuló társadalmi kapcsolatrendszer, az ebből következő kölcsönös segítségnyújtás, közösségi alkalmak, tevékenységek jelentősége, a szokások közösségformáló ereje biztosítja a közösség fennmaradását és együttműködését

Kicsengetéskor az elballagó fiatal hív meg minden vendéget, melynek módját előzőleg a szülőkkel közösen egyezteti. A ballagást követő ebédet az ünnepelt családja adja, amelyre a meghívottak egy szűkebb köre hivatalos: a közeli rokonok, a ballagó fiatal összes keresztszülője, a közvetlen és egyben közel álló szomszédok és a legjobb barátok. A ballagó gyermek személyesen megy el a meghívni szándékozott személyekhez, családokhoz. Mindenki kap „kicsengetési kártyát”, amely a végzős diákok és tanáraik névsorát, idézeteket, valamint köszönő sorokat tartalmaz. (A kicsengetési kártyák romániai történetéről bővebben itt olvashatunk.)

Ezen felül a tablóra készült, manapság már színes fényképeket is ilyenkor osztja ki. A fényképek mérete jelzésértékű. Előre tervezett módon, a „családi kupaktanács” döntése alapján, de a közösségi normákat követve ajándékozzák a tablóra szánt ballagási fényképeket. Négy méretben készülnek a fényképek, amely egyben négy szinten határozza meg az egyén (család) kapcsolatrendszerét. A legnagyobb, A4-es méretű képből a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló közvetlen családtagok kapnak: a szülők, a testvérek és a nagyszülők. A közepes, képeslap méretű fényképből a közelálló és fontos emberek: a keresztszülők és a legjobb barátok. Tablókép méretű fényképet a távolabbi ismerősök, szomszédok, barátok, legkedvesebb osztálytársak kapnak. Igazolványkép méretűt a távolabbi ismeretségi kör, illetve az osztálytársak. A fényképek kiosztásának azonban további jelentése, funkciója is van. A ballagónak adott ajándékok értéke, nagysága a fénykép méretétől függ, azaz ki mekkora képet kap, azzal arányos nagyságban kell ajándékot adnia. A fénykép maga is ajándék funkciót tölt be, így a Gyimesben fontos viszonosság kérdése ebben a helyzetben is megjelenik. A kapcsolat fokát első lépésben a ballagó határozza, illetve erősíti meg. Ezért van nagy szerepe a fénykép kiosztás előkészítésének, családi egyeztetésének, hiszen gondosan vigyáznak arra, hogy ne legyen belőle sértődés.

A ballagó diáknak adott ajándékok jelentős változáson mentek át, különösen az 1989-es rendszerváltozás óta. Nőtt az ajándékok értéke, és egyre nagyobb szerep jut a pénzajándéknak. Még az 1980-as években is jellemző volt a ballagásra adott könyv, Biblia, dísztárgyak, kozmetikumok, pohár- és edénykészletek. Ma már nem ritka az ezüst- és aranyékszer, vagy a komolyabb technikai eszközök sem. Ha nem otthon, hanem étteremben rendezik az ünnepi ebédet, a meghívottak a pénzajándék összegébe a menü árát is beleszámolják, és ezen felül többet is hozzátesznek, hogy maradjon az ünnepeltnek arra, amire fordítani szeretné. Sokan komolyabb eszközre fordítják az így kapott ajándékpénzt (óra, számítógép stb.).

Az ajándékba adott virágoknak szintén nagy jelentőségük van, és hasonló változáson mentek keresztül az utóbbi évek során. A korábbi kerti virágcsokrot mára felváltotta a virágüzletben készíttetett díszes csokor, vagy a cserepes virág, a virágdoboz és a ballagáskor különösen kedvelt virágkosár.

A mostani rendkívüli időszakban a ballagások megtartását is akadályozzák a szabályozások. Mégis igyekeznek az iskolák biztosítani a ballagók számára az ünnepélyes búcsúztatás lehetőségét. A júniusban sorra kerülő kicsengetések a tervek szerint zárt körben, csak az iskola tanulói és tanárai részvételével zajlanak majd.

Az alábbi videóban az iskolaalapító berszán lajos munkássága mellet láthatjuk a lovas felvonulást is és a ballagók elbeszéléseiből megismerhetjük a gyimesi kicsengetést.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. Magántulajdonban lévő képek újraközlése tilos.