műtárgysorozat – a vasalás eszközei

A vasalás napjainkban már a könnyű, nehéz fizikai munkát nem igénylő házimunkák közé tartozik, ami közben előszeretettel hallgatunk rádiót vagy nézünk filmet. Persze az életünket megkönnyíti az elektromos, gőzölős, sokfunkciós vasaló, amit nemes egyszerűséggel csak le kell emelni a polcról, bedugni a konnektorba és bekapcsolni. De vajon hogyan végezték el ezt a munkát az elektromos áram bevezetése előtt? Hiszen a szép, rendezett, tiszta ruházatra mindig is igénye volt az embernek. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint a történelmen végigseprő divathullámok.

1. Mángorló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2005.121.30.

A növényi rostból készült ruhák a mosás és szárítás folyamán összezsugorodtak, így ezek nyújtásához és puhításához egy egyszerre nyomó és dörzsölő műveletet kellett végezni. Ezt egy speciálisan erre a célra készített eszközzel, a mángorlóval végezték, mely az egyik oldalán bordázott, a másik oldalán sima vagy faragással, szöveggel díszített fa eszköz. Sok esetben szerelmi ajándék volt, melyet legények adtak kiszemeltjüknek, erről számos tárgy felirata és mintája is árulkodik. A mángorlás során a vásznat a nyújtófára tekerték, majd a mángorló bordázott felével görgették. A gombos ingek divatja a 19. században azonban életre hívta a mindkét felén sima lapú mángorlót a bordázott helyett, mivel utóbbival összetörhették volna a gombokat.

2. üvegsimitó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2008.25.1.

Vászonsimító üveggel hidegen lehetett a ruhákat vasalni, ez a vászonnemű ráncainak szétvasalására szolgált, de az 1930-as évekre már teljesen kiment a divatból. Általában a meleg vasalás mellett használták kiegészítésképpen. Az üvegsimító egy üveghutákban előállított, fordított gombára hasonlító tárgy, melynek korongja lapos, széle lekerekített.

3. szenes vasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2005.26.8.

A szenes vasalók használata a 20. század elején már általánosan elterjedt háztartási eszköz volt. Szenes vasalóból általában több is volt egy háztartásban, amit vasaláskor egyszerre használtak: amíg az egyik melegedett, addig a másikkal vasaltak. A szenes vasalók teteje felnyitható, ide tették a parazsat, majd a levegőben lóbálták, így a parázs felizzott a légáramlattól, a hamu pedig kihullott a vasaló oldalán található lyukakon, és nem koszolta össze a ruhát.

4. szenes vasaló alátéttel

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1990.25.143.1-2.

A szenes vasalók öntöttvasból készültek, általában alátétek is tartoztak hozzá, melyek szintén öntöttvasból vagy egyéb fémből készültek. A vasaló és az alátét kialakítása is a legegyszerűbb formától a nagyon díszesig széles skálán mozgott. A szebb darabokat a használatból való kiszorulás után, a mai napig is előszeretettel használják dísztárgyként.

5. rézvasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1977.23.4.

A rézből készült vasalók kialakítása kissé eltér az öntöttvas szenes vasalóktól, mivel ezek teste zárt, hátulján egy felnyitható és lezárható nyílás van. Ezeket már nem izzó parázzsal melegítették fel, így nem kellett nyílásokat hagyni, hogy az égéshez szükséges levegő átjárja a tárgyat, hanem például felforrósított fémet tettek a vasalótestbe.

6. kővasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2018.43.180.1-2.

A kővasalók a rézvasalókhoz hasonló elvek alapján működnek, sok esetben ezek is rézből készültek és hasonló kialakításúak voltak. A különbség, hogy a felforrósított fém helyett felmelegített követ tettek a vasaló üreges testébe, majd ezt zárták le.

7. elektromos vasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2005.121.30.

Az elektromos vasalók a lakóházakban az elektromos áram bevezetése után terjedtek el, nagyrészt az elektromos mosógépekkel egyidőben. Magyarországon az 1950-es években már a parasztság körében is ismertek voltak. Presztízstárgynak számítottak, így kezdetben, főleg az idősek nem is használták, inkább a megszokott mosási és vasalási módokhoz ragaszkodtak. Csak a tárgy megléte számított a vendégek előtt, így mindig olyan helyen tárolták, ahol mindenki láthatta.

8. Élvasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum S-2427.1-3.-2018.

Az elektromos vasalók általánossá válása és a divat fejlődése, a ruhák különböző rendbentartási igényei a 20. században a vasalók differenciálódását is maguk után vonták, így kialakultak olyan modellek, melyek egy-egy részfeladat elvégzésére vagy ipari nagyságrendű felhasználásra voltak alkalmasak. Ilyen például ez az orosz gyártmányú élvasaló is, melyet kifejezetten a nadrágél vasalásához fejlesztettek ki.

9. gőzölős vasaló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum S-2437-2018.

A speciális feladatokra kialakított vasalók egy másik típusa a gőzölős vasaló, melynek segítségével olyan ruhadarabokat vagy ruhák részeit, például a buggyos ingek vállrészét is ki lehetett vasalni, eltüntetni a ráncokat, melyeknél ugyanezt a vasalódeszkára fektetve csak nehezen vagy egyáltalán nem is lehetett elérni. A gőzölős vasalókba manapság desztillált vizet használnak, korábban viszont sóval lágyították a vizet.

Felhasznált irodalom

Czingel Szilvia: Mosástól vasalásig. Higiéniai szokások változása Kéménden. In.: Ethnographia 106. évfolyam (1995) 903—926. oldal.

Címke: