műtárgysorozat – fodrászkellékek

A népi kultúra fontos eleme volt a hajviselet és annak gondozása. A női öltözet egyik leglátványosabb és legjellegzetesebb része a fejviselet, amelynek a lokalitás kifejezése mellett állapot-, kor- és rangjelző funkciója is volt. A hajhoz különféle hiedelmek is kapcsolódtak, a népi babonában a hajvarázslásnak különösen a szerelmi ügyekben volt fontos szerepe. Például kalotaszegi hiedelem szerint, ha egy lány szerzett a fiú hajából egy fürtöt és újhold idején kiment a kertbe, feldobta a hold felé közben ezt mondva: „Újhold nézlek, nézlek / Adj Jóskámnak szerelmet, / Hogy szeressen engemet, / El is vegyen, ha lehet!”, akkor ezzel magához láncolta a fiút.  A férfiak körében a borotválkozás a napi tisztálkodás részét képezte, a rendben tartott bajusz és szakáll az ápolt férfi jelképe volt.

1. lavór

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2002.26.33.

A századfordulón általában havonta, később kéthetente mostak hajat, amelyhez esővizet, olvasztott hólevet vagy folyóvizet használtak, hajukat utána disznózsírral, vagy olajjal kenték be. A mosakodáshoz és a hajmosáshoz háziszappant használtak, de ünnepi alkalmakon és a 20. század közepétől pedig hétköznapokon is egyre többen finomabb bolti szappanokkal és samponnal is tisztálkodtak.

2. Fésűtartó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum S/1690-2016

A fésű, mint díszes használati tárgy, a paraszti társadalomban szerelmi ajándékként is funkcionált. Legelterjedtebb alapanyaga a csont és a szaru volt, majd a 20. század elejétől ezeket kezdi háttérbe szorítani a bádogfésű, illetve a különféle műanyagokból, bakelitből készült, gyárilag préselt fésűfajták.

3. hajkefe

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2014.21.7.

Általánosan elterjedt volt a fésű asztalra helyezésének tilalma, továbbá az az előírás, hogy fésülködni az ajtó mögött kell. A nagypénteki fésülködés szomorúfűz alatt vagy folyó menti réten a haj dús növését célozta; hasonló okból mosták a hajat szomorúfűzág főzetében.

4. meleg dauer

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2014.21.234.1-32.

A haj kémiai szerkezete hő vagy vegyi anyag hatásra megváltozik, a göndör hajat ki lehet egyenesíteni, illetve az egyenes hajat be lehet göndöríteni. A meleg dauer eljárásában az alufóliába csavart hajtincseket a melegítőtestben felforrósított dauerkészítő csattal göndörítették, mely nem volt kellemes eljárás, hiszen egyrészt húzhatta a hajat, másrészt meg is süthette a fejbőrt.

5. kézi hajvágó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2014.21.20.

Századok folyamán a rövid és hosszú haj divatja többször is változott. A férfiak körében a századfordulón a rövidre vágott, a fejtetőn hosszabbra hagyott, oldalt elválasztott, tetszés szerint homlokba hulló vagy oldalra fésült hajviselet volt jellemző. Az 1920-as évektől egyre inkább a városi mintát követő, rövidre nyírt hajviselet vált általánossá.

6. borotva

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2014.21.83.

Évszázadokon keresztül a borotva volt a szőrzet eltávolításának alapvető eszköze. A kés anyaga finom acélból készült. Formái szerint megkülönböztetünk: homorú, félhomorú és franciaélű borotvákat. A borotva nyele készülhet fából, csontból és különféle műanyagokból. A két világháború közötti időktől a férfiak haját a borbély vágta, és ő is borotválta őket.

7. hajvágó olló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum S/1535-2016

A hajhoz különféle hiedelmek kapcsolódtak. Hajat vágni növő hold idején vagy újhold péntekjen kellett, tilos volt viszont teliholdkor. A kislány első levágott haját szekérnyomba vagy ereszcsurgásba dobták, hajnövesztő céllal.

8. kontyoló fakarika

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2008.277.1.1-2.

A lakodalom éjszakájától az asszonyok fejviselete megváltozott, kötelezővé lett a konty, a főkötő és a fejkendővel bekötött fej. A konty legegyszerűbb alapformája az volt, amikor a hajat csak összecsavarták, és hátul a tarkón kis kör alakot formázva, a fonatot átbújtatták egymáson és hátul kontyfésűvel megfogatták. Akinek több ideje akadt, az befonta hátul egy copfba a haját, és abból tekerte a kontyát.

9. Újságtartó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2014.21.256

A fodrászhoz járás nemcsak a hajápolásról szólt, hanem közösségi, társasági esemény is volt, hiszen a fodrásznál várakozva a vendégek a kihelyezett újságokat olvasva értesülhettek a legújabb hírekről, vagy egymás között cserélődtek a pletykák.

Felhasznált irodalom:

BÁRKÁNYI Ildikó 

2015  Adatok a férfi viselet változásához. Az öltözet kiegészítői. Néprajzi tanulmányok Apátfalváról. 341-376. Szeged: Móra Ferenc Múzeum

FÁBIÁN László

2002    A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. 185-218. Nyíregyháza

FÜGEDI Márta

1977    A viselet. In Fügedi Márta (szerk.): B.-A.-Z. megye népművészete. 387-440. Miskolc
1980    A miskolci fésűs mesterség. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. 271-292. Miskolc

HOPPÁL Mihály–NÉMETH Imre

1982    „Szerelmi varázslás” szócikk. In Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Ötödik kötet Szé-Zs. 17. Budapest: Akadémiai Kiadó

SIDÓ Zoltán

1975    A kéméndi női viselet. Irodalmi Szemle, 1975/3. 220-223.
Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám) 1956-12-04 / 50. szám