Műtárgysorozat – A takarítás eszközei

A 19-20. században a magyar parasztság körében a takarítás több fokozatú volt, illetve meghatározott időben történt. Beszélhetünk alkalmi, napi, heti, illetve nagytakarításról. A ház, a lakás és a lakókörnyezet tisztán tartása időigényes feladat, ami folyamatos munkát követel. A takarítás azt szolgálja, hogy a házban, illetve a portán rend legyen.  A hagyományos családmodellben a nő feladata volt ezeknek a munkáknak az elvégzése, a tiszta ház a háziasszony erénye volt.

A takarításhoz szükséges eszközök folyamatosan átalakultak, egyes eszközök használata szükségtelenné vált, helyettük más eszközök jelentek meg. A polgárság számára háztartásvezetéssel kapcsolatos útmutatók jelentek meg a helyes takarításról, amit a városban szolgáló cselédek megtanultak, majd a közvetítették a falusi asszonyok felé.

1. Vizesnyolcas locsoló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, D 4867

Ezt a cserépből készült, alján lyukakkal ellátott locsolót a döngölt földpadlós házak portalanítására, mintázására használták minden nap. A locsolóval fekvőnyolcas mintát készítettek a padlóra, nevét is erről a mintáról kapta. Díszítés céljából számtalan motívumot locsoltak fel a padlóra.

2. VesszőSeprű

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973.48.230.

A ház padlójának felseprésére használták szemeteléssel járó munkák után. Háziipari termék, ami készülhetett cirokból vagy vesszőből. A  vesszőseprűt az udvar felseprésére használták, ez főként a gyermekek feladata volt. A tárgyhoz számos hiedelem kapcsolódik. Ilyen a kifelé seprés tilalma, miszerint a befelé seprés szerencsét hoz a házhoz. A seprű közismerten a boszorkány ismertetőjegye, az ajtóba támasztott seprűvel gátolták meg a boszorkány házba való bejutását, ha a lakók nem tartózkodtak otthon.

3. Szemétlapát

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009.102.19.

Vasból készült, trapéz alakú szemétlapát, ami a szemét kihordására szolgált. A szemetet a házban lakók tartozékának tartották, amivel meg lehet őket rontani, például a szomszédból lopott szeméttel meg lehet szerezni a szomszéd szerencséjét. A szemetet naplemente után nem vitték ki a házból, mert úgy vélték, hogy szerencsétlenség történne a ház körül.

4. Meszelő

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003.51.5.

A ház tapasztott falát meszelték, védve ezzel a tapasztást, egyben pedig fertőtlenítették is a felületet. A szobában és a konyhában évente rendszerint kétszer, húsvét előtt és az őszi terménybetakarítás után, vagy búcsú előtt végezték el, hogy az érkező családtagokat frissen meszelt épülettel fogadják. A háziasszonyok és a család nőtagjai végezték ezt a munkát. Elterjedt volt, hogy a mészbe színező anyagot, főként rézgálicot kevertek, ennek köszönhetően a lemeszelt felület kék színű lett. Díszítésre is használták a meszet, a meszeletlen felületre krumpliból készített formákat nyomtak.

5. Szőnyegporoló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006.10.18.

Nádból készült poroló, aminek fejét hármas kötegekből fonták. Az egyes helyiségek padlójára szőnyeget terítettek, amiknek a kiporolására szolgált ez az eszköz. A földpadlót rongyszőnyeggel borították.

6. Pemet

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007.178.100.

Egy hosszú nyél végére csuhéköteget vagy szalmát tettek, ami a pemet fejét alkotta. A befűtött kenyérsütő kemencéből ezzel seperték ki a hamut, a pernyét a kenyér bevetése előtt.

7. Kályhacső kefe

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003.92.32.

A kemencéket az 1960-as évektől kezdődően fokozatosan felváltották a takaréktűzhelyek és kályhák, melyek füstelvezetése a kályhacsövön keresztül történt. Ebben a csőben a korom fokozatosan lerakódott, ennek a kitisztítására használták a kefét.

8. Törlőkendő

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2008.182.2.

Pamutos lenvászonból készültek és házilag szőtték a háztartásban használatos törlőkendőket. Tiszta fehérek, vagy kék és piros csíkkal díszítettek voltak. A heti takarítás részeként törölgettek, nagytakarítás alkalmával pedig lemosták a bútorokat velük.

9. Porszívó

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007.135.2.1

A képen látható Raketa márkajelzésű porszívó a lakásokban az elektromos áram bevezetése után jelent meg, és az 1960-as éveket követően terjedt el széleskörben. Funkcióját tekintve ugyanazt a feladatot látja el, mint a seprű. A háztartások modernizálásának részeként vásárolták meg ezeket a gépeket. Ez az eszköz megkönnyítette a háziasszonyok dolgát és csökkentette a házimunkára fordított időt.

Felhasznált irodalom

K. CSILLÉRY Klára – PÓCS Éva
1982      Takarítás. In. Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon V. Akadémiai Kiadó, Budapest 157-158.