Műtárgysorozat – Mérőeszközök

A matematika órák egyik réme a mértékegység-átváltás. Milyen könnyű dolga van a ma emberének! Hiszen egységes, elfogadott rendszert kell ismernie, ellentétben azzal az időszakkal, mikor területenként eltérő mértékegységeket használtak, és különbözött az egyes termékek mérésére használt terminológia is.

Az 1875-ös párizsi méretegyezmény után is sokáig fennmaradtak a helyi mértékrendszerek, melyek eltérése, változatossága és pontos mérésének nehézsége a piaci, vásári alkudozások alapját képezte. Az adott egységek sokszor az emberi testrészeket vették alapul, mint például a hüvelyk vagy öl, de sok esetben az áru, termék tárolására, csomagolására vonatkozó mutatók voltak mérvadók.

1. Véka

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1971.153.14.

A nagyjából 25-35 liter közötti űrtartalom mérésére és egyben gabonafélék, búza, rozs, árpa tárolására szolgáló vékát egy fából hajlították. Az egykori tulajdonos, Szalai Gyula saját monogramját és az 1882-es évszámot, a készítés évét a véka oldalára véste. Ezt használta a búza kimérésére az őszi vetéshez, később pedig ebbe tépte a libatollat.

2. Háromszögletű vonalzó

Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, 1982.97.124.

A hosszúság és távolság mérésére az emberi test tulajdonságait kihasználva alakítottak ki egységeket, mint például az arasz, hüvelyk, láb. A tízes számrendszeren alapuló mértékrendszer Magyarországon a 19. század végétől vált kötelező érvényűvé, melynek alapja a méter. A háromszögű vonalzó kiosztását is e szerint írták fel, amit Német Zsófia II. elemi iskolás tanuló 1922-ben Kiskunhalason használt.

3. Pintes üveg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2018.39.15.

„Két pint bor alig áztatja meg a torkát” – tartja a mondás. Hogy hány deci is volt pontosan egy pint, az időszakonként és területenként is változott. A főleg kocsmákban használt mérőeszköz elnevezése és használata a liter bevezetését követően is megmaradt, annak ellenére, hogy már a 20. század elején készült fújt üveg alján 1 literre történő hitelesítés látható.

4. Mázsáló

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004.42.1.1-7.

A kétkarú mérlegek elvén működő, földön álló, 300 kg-ig hitelesített mázsálót nagy méretű és súlyú termékek és termények mérésére használták Tolna megyében. A kalibrálás a mérleg karjára vésett 1:10 arány szerint működik, azaz 10 kg terhet 1 kg súllyal lehet lemérni. Ehhez hasonló mázsálókat a vidéki gazdaságokban a mai napig használnak.

5. Holdmérleg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005.153.48.

A holdmérleg elnevezését kialakításából kapta, ami az akasztó és a rugós teherkampó közötti félhold alakú, skálázott mértékegységgel ellátott lemezre utal, ez egy mutató segítségével határozza meg a kampóra akasztott termék súlyát.

6. Piaci mérleg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014.2.157.

A házilag, fából és kenderkötélből piacozásra készített kétkarú mérleg az erdélyi Balavásárról származik. A tányérok téglalap alakúak, az egyiket rövidebb kötéllel rögzítették a felfüggesztő rúdhoz, így az áru méréséhez valószínűleg erre tették a súlyokat. Vajon mennyire mérhetett pontosan egy házi készítésű mérleg?

7. Mérleg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2008.138.73.

A négy lábon álló, díszített öntöttvas alapú, két tányéros mérleg a kiegyensúlyozás elvén működik: a lemérni kívánt terméket a másik tányérba tett súlyokkal kell egyensúlyba hozni. Ha a két tányér között elhelyezkedő hattyú formájú mérlegnyelv vízszintesen áll, azaz a madarak csókolóznak, akkor megegyezik a két tányér súlya. (A parasztság tárgykultúrájában gyakori díszítőelem a madármotívum.)

8. Óramérleg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979.18.114.1.

A cizellált díszítésű, öntöttvas óramérleg a 20. század legelejéről származik. Elsősorban házi használatra gyártották ezt a típust, de az őcsényi tulajdonosok piacozni is jártak vele. Az egy serpenyős mérleg egy óramutató segítségével a számlap kiosztása szerint 10 kilóig mér 50 grammos kiosztással.

9. Konyhai mérleg

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003.31.1.1-2.

A 20. század közepétől kapható a flimlemezből készült, egykarú emelő elvén működő, billenőzáras, nem hitelesíthető konyhai mérleg. A dekagramm és kilógramm kiosztású mérlegen egy henger alakú csúszka segítségével határozhatjuk meg a mért alapanyag súlyát. Ugyanebből az anyagból készültek az 1960-as évek népszerű lemezjátékai.