A képes levelezőlap küldése sok évtizeden keresztül a kommunikáció egy sajátos, mindennapi formája volt, amely mára szinte teljesen elkopott. A múltban képeslappal üdvözölték, értesítették a családok, barátok, szerelmesek egymást, ezt manapság már inkább egy gyors elektronikus üzenetben elküldött kép, illetve hangulatjel formájában teszik.
A képeslap azonban a modern technika ellenére sem tűnt el, hiszen lehetőségünk van vásárolni, megírni és postázni, gyűjteni, szuvenírként ajándékozni, eltenni emlékbe, dekorálni vele a szobákat és akár még a múzeumban is találkozhatunk vele. A szerencsi Zempléni Múzeum gazdag képeslapgyűjteménye például bepillantást enged a képeslapok sokszínű világába. A Skanzen gyűjteményében is találhatóak képeslapok, hiszen fontos lenyomatai a múltnak, amelyet a levelezőlapok képei mellett, személyes üzenetei tesznek valamennyire elérhetővé. Ilyenek például Weinstock Ernő képeslapjai.
Weinstock Ernő és a magyar képeslapkiadás
A 20. században Weinstock Ernő volt a magyar képeslapkiadás egyik legkiemelkedőbb alakja, örökségét a Skanzen őrzi és dolgozza fel.Weinstock Ernő 1893-ban született Nagyváradon. Fényképezni egy Dajkovits nevű helyi fotográfustól tanult, segédlevelet azonban nem szerzett. Édesapja óra-, ékszer- és fotóüzletében folytatta tovább a szakmát, ahol ő hívta elő a filmeket, nagyított és másolt. 1910-ben került Budapestre, ahol látszerész üzletekben helyezkedett el. Az I. világháború során az osztrák–magyar légierőnél szolgált légi fényképészként. A háborút követően Kodak termékeket terjesztő kereskedelmi ügynökként járta a vidéket, ahol mintafelvételeket készített. Ezek olyan jól sikerültek, hogy megrendelte a képek szériagyártását és forgalmazni kezdte a levelezőlapokat. Az 1930-as években már ő volt az egyik legnagyobb képeslapkiadó. A városképeket ábrázoló levelezőlapjait a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalat, valamint a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda gyártották. Weinstock évtizedekig utazott az országban és készített felvételeket a magyar településekről. 1952-től a képeslapgyártás állami monopóliummá válásának következtében Weinstock Ernő a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál helyezkedett el, majd a Fővárosi Fotó Vállalat képeslapüzemében dolgozott nyugdíjazásáig. 1985-ben hunyt el. A több ezer fotóból, 10.000 üvegnegatívból, 460.000 postatiszta képeslapból, családi fotókból és iratokból, valamint a felszereléséből álló Weinstock-hagyaték 2016-ban került a Skanzen gyűjteményébe.
A képeslap történetének főbb állomásai
A képes levelezőlap megjelenését a postai levelezés egyszerűsítésére irányuló intézkedések segítették elő. A világ első nyílt formában, boríték nélkül elküldött postai levelezőlapját az osztrák-magyar postaigazgatás alkalmazta 1869-ben. A praktikus és olcsó megoldás hamar elterjedt és felmerült a képek használatának igénye is. Képes üzenetet küldeni azonban egyáltalán nem volt új dolog, hiszen
már Periklész is rajzzal díszített leveleket küldött ismerőseinek Kr.e. V. században.
A kép és az írás gyakran találkozott a későbbi századok során is, amikor például Franciaországban a XVII. századtól különböző tárgyú rézmetszetekkel ellátott üdvözlőlapok terjedtek el.
Angliában a XVIII. században széles körben megjelentek a rajzokkal díszített karácsonyi üdvözlőkártyák. Az első ilyen lapot egy Dobson nevű művész rajzolta, majd küldött el ismerőseinek 1794-ben. A következő évben rajzát már kőnyomtatással sokszorosította, végül 1800-ban egy vállalkozó segítségével nyomdában állították elő üdvözlőkártyáit, amelyeket a képeslap-forgalmazás első példájának lehet tekinteni. Az angoloknál és a skótoknál szokás volt, hogy a fiúk és a lányok úgynevezett valentínákat, vagyis illusztrált üzeneteket küldenek egymásnak Bálint nap alkalmából. Divatban voltak az illusztrált levélpapírok, valamint a képes köszöntőkártyák, a „Kunstbillet”-nek nevezett színes nyomatok.
A képeslap sokszínű előzményei közül akkor emelkedett ki, amikor az 1878-as párizsi nemzetközi postakonferencia elfogadta hivatalos postai küldeményként. Ettől kezdve tekintünk a képes levelezőlapra olyan nyomdatermékként, amely a posta mindenkori szabályai szerint, nyitott formában, a posta közvetítésével jut el a címzetthez. Illusztrált oldalát sokszorosító nyomdai vagy fotografikus eljárásokkal készítették, majd nagy példányszámban üzleti forgalomba helyezték.
A magyar képeslapkiadás
A magyar képeslapkiadás 1896-ban a 32 lapból álló millenniumi sorozattal indult el. A Magyar Királyi Posta által kiadott lapok
témái Budapest nevezetességei, történelmi alakjaink és a millenniumi kiállítás voltak.
A termék kiadói jogát a magyar állami posta azonban nem monopolizálta, ennek következtében kezdetben sok kisvállalkozó adott ki lapokat. Jellemzően alacsony, megközelítőleg 1000 darabos példányszámmal és nagyon változatos nyomdatechnikával (pl. litográfia, fénynyomatok), valamint tematikával készültek. A képeslapok forgalmazásával többnyire könyvkiadók, könyv- és papírüzletek tulajdonosai, nyomdák és fotóműhelyek foglalkoztak.
A 19. század utolsó évtizedében a kiadók többsége német, osztrák vagy svájci nyomdáktól rendelte meg a képeslapokat, mivel a magyar nyomdák közül kevés rendelkezett a képeslapok nyomtatására alkalmas gépekkel. Később a magyar nyomdaipar is felzárkózott, elterjedt a nagy példányszámot produkáló ofszetnyomtatás, így a két világháború között már kizárólag magyar gyártású termékekkel látták el az egyre bővülő piacot. A II. világháború után
egészen az 1990-es évekig a képeslapkiadás állami monopólium volt,
többek között a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata jelentetett meg képeslapokat.
A képeslap története során mindig is akadtak gyűjtői, például a polgári családokban előfordultak a képeslapalbumok, amelyekbe bekerültek a városképeket, különböző tájakat ábrázoló lapok, a zsánerképek, illetve az ünnepi, alkalmi üdvözletek. A képeslapokat előszeretettel gyűjtő fiatal hajadon lányok udvarlóinak is illett ezeket a levelezőlap albumokat átlapozni, amelyben fellelhették a választottjuknak címzett szerelmes üdvözleteket.
A gyűjtőket összefogó első hivatalos egyesületek már a 19. század végén megjelentek Európa-szerte. Magyarországon a Hungária képeslapgyűjtő egyesület 1898-ban alakult.
A széles választék
A városképek és a tájképek voltak a képeslapok legnépszerűbb témái. Kezdetben Budapestet és a nagyobb városokat, üdülő- és fürdőhelyeket ábrázolták, majd szinte minden településről jelentek meg képeslapok.
Különböző variációk születtek, mint például az illusztrált kerettel körbevett látképek, címeres vagy „mozaik” képeslapok, amelyre több képet helyeztek el.
A 19–20. század fordulóján divatba jöttek a népművészetet, népviseletet ábrázoló levelezőlapok, valamint 1899-től engedélyezték a művészeti alkotásokról készített reprodukciós termékeket. Ezáltal a múzeumok is sokkal ismertebbekké váltak, nem véletlen, hogy a mai napig népszerű termékei a múzeumi boltoknak. A lapok képi világában hamar megjelent a zene, a tánc és az irodalom. Budapesten például 1899-ben írók, színészek arcképeivel és aláírásaival ellátott „irodalmi levelezőlapokat” adtak ki.
A képeslap reklámok, hirdetések hordozófelületévé is vált, ugyanakkor a humoros, tréfás lapok szintén színesítették a kínálatot. Népszerűek voltak az olyan különleges képeslapok, amelyek hordozója falemez, bőr vagy éppen a legelegánsabbnak számító selyem volt, illetve az olyan sorozatok, amelyek összeillesztésével valamilyen motívum rajzolódott ki. Előfordultak csipkét imitáló dombornyomott, csillámporos vagy gyöngyporos képeslapok.
Le Palais Ideál
A képeslapok tájékoztató, szórakoztató és inspiráló erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a Franciaországban (Hauterives) található naiv műalkotás, amelyet Ferdinand Cheval (1836– 1924) postás egyedül épített fel 33 év alatt, képzelete, valamint a kézbesített képeslapokon és képes magazinokban látottak nyomán.
A „Le Palais Ideál” ugyanis több kontinens építészeti jegyeit hordozza magán, valamint homlokzatán különböző helyeken élő állatok formái azonosíthatók be. Az 1879–1912 között épült palota legfőbb alkotóelemei azok a természet által formált kövek, amelyeket Cheval a kézbesítő útjai során talált és gyűjtött.
A képeslapok sokszorosított eljárással készült egyszerű tömegtermékeknek tűnnek. Valójában a múlt olyan töredékei, amelyek nem csak felidézik saját koruk képi valóságát, hanem megőrzik feladójának gondolatait, élményeit, szándékát,
ezzel rávilágítanak az emberre, aki mögöttük van.
A képeslapkiadás fontosabb eseményei időrendi sorrendben
Kr. e. 5. század
Periklész rajzokkal díszített leveleket küld ismerőseinek
17. század, Franciaország
Elterjednek a rézmetszetekkel ellátott üdvözlőlapok
1794, Anglia
Egy Dobson nevű művész saját rajzokkal díszített karácsonyi üdvözlőkártyát küld ismerőseinek
1795, Anglia
A következő karácsonykor már kőnyomtatással sokszorosítja rajzát
1800, Anglia
Dobson üdvözlőlapjait már nyomdában sokszorosítják. Ezek lesznek az első forgalomba került képeslapok
A 18. századtól, Anglia
Dobson hatására divatba jönnek a rajzokkal díszített karácsonyi üdvözlőlapok
1878, Párizs
A nemzetközi postakonferencián hivatalos postai küldeményként fogadják el a képeslapot
1879, Hauterives, Franciaország
Egy Ferdinand Cheval nevű postás elkezdi építeni a Le Palais Ideál c. egyedülálló műalkotást
1896, Magyarország
Megjelenik a 32 lapos , közel ezres példányszámú “millenium sorozat”. Ezzel hazánkban is beindul a magyar képeslapkiadás
1899, Magyarország
Engedélyezik a műalkotások reprodukcióinak megjelentetését. A múzeumok is elkezdik használni a képeslapokat ismertségük növelésére
Megjelennek az “irodalmi levelezőlapok” színészekről, írókról
Megalakul a “Hungária” képeslapgyűjtő egyesület
A II. világháborútól az 1990-es évekig, Magyarország
A képeslapkiadás hazánkban állami monopóliumnak számít. A képeslapokat többek közt a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata adja ki
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!