Mi is az a molnárkalács?
A molnárkalács eredete és elnevezése bizonytalan, a római katolikus liturgia során használt szentelt ostya világiasult változata. Eredetileg holland sütemény, de Európa több országában, köztük Magyarországon is elterjedt. A legenda szerint nevét onnan kapta, hogy a molnár felesége molnárkaláccsal kínálta meg az őrlésre várakozó gazdákat. Az ostyasütés sütővasakkal történik. A sütővasak belső lemezeire vésett motívumoknak és monogramoknak köszönhetően a vasak önmagunkban is értékes alkotásoknak számítanak. A kerek ostya mellett feltekert változata is ismert. A vallásos élet szimbólumai mellett gyakori jelképnek számít a szerelem és a házasságkötés, a magyar államiság jelképei, állat- és növényrajzok, a településhez kapcsolódó építmények valamint az ipartörténeti jelképek.
A molnárkalács borsodnádasdi hagyománya 2012-ben került fel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Az ostyasütés hagyományának megőrzése és a molnárkalács sütővas készítése a város lakói számára kiváló gazdasági, kulturális, idegenforgalmi, közösségépítő lehetőséggel bír, így a település jövőjének megformálásában is kiemelkedő jelentőségű.
Borsodnádasd hazánk egyik leghátrányosabb térségében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található.
A település neve sokak számára ismerősen csenghet, ugyanis a 20. század folyamán Magyarország egyik nehézipari központjának számított. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. itt hozta létre a kezdetben leányvállalatának számító Borsodnádasdi Lemezgyárat. Az 1990-es években a lakosság mindennapi megélhetését biztosító gyár bezárt. A Lemezgyár nem csupán egy munkahelyet jelentett az ott dolgozók számára, hanem az életük minden szegmensét meghatározta, az identitásuk egyik legfontosabb tényezőjének számított.
A molnárkalács hagyományának a fennmaradása szorosan kapcsolódik a gyárhoz,
a gyár elegendő nyersanyagot és tudást biztosított a sütővasak elkészítéséhez, ugyanis a legtöbb esetben a gyár tulajdonában lévő vasakból feketén készítették el azokat. Igaz, hogy Észak-Magyarország más településein is gyakorolták ez a tradíciót, de a gyárnak köszönhetően Borsodnádasdon maradtak fent a legnagyobb számban a sütővasak.
A 2000-es évek elején azonban a sütés ismerete egy-két családot leszámítva már csak az idősebb generációra korlátozódott. Közben a helyi általános iskola tanárai és az önkormányzat dolgozói
ráébredtek, milyen különleges érték birtokában van a településük,
és célként fogalmazódott meg a molnárkalács sütés hagyományának gazdasági és társadalmi szempontból való felhasználása. A hagyományon keresztül szerettek volna újra egy erős közösséget létrehozni, és a Lemezgyárhoz fűződő szeretetüket immáron a molnárkalács sütés szeretetébe fordítani, ami így identitásuk alapjává vált. Szerettek volna ezáltál a lakosság körében kialakítani egy újfajta kötődést a lakóhelyükhöz.
A településen tudatos hagyományőrző munka vette kezdetét, amelynek az egyik állomása az évente megrendezésre kerülő Molnárkalács Fesztivál, ahol a közösség tagjai sütőcsoportokba szerveződve népszerűsítik a hagyományt. Ez az esemény a város különböző csoportjainak az összekovácsolására is nagyszerű alkalomnak kínálkozik. Egy-egy sátor alatt a sütőcsoportok egész nap sütik a molnárkalácsot a fesztiválra látogatók számára, akik ingyen kapnak kóstolót a különböző ízesítésű ostyákból. Sőt, akinek van hozzá kedve, a kóstolás mellett magát a sütést is kipróbálhatja. A bemutató sütés mellett a színpadon egész nap helyi és környékbeli népművészeti, valamint hagyományőrző csoportok előadásai láthatók.
A fesztivál népszerűségének köszönhetően a település lakosai közül egyre több sütőcsoport kapcsolódott be. Az első Molnárkalács Fesztiválon 2008-ban a sütőcsoportok száma hét volt a közel 3100 településen, legutóbb, 2019-ben pedig már tizennégy sátor alatt sütötték helyiek a molnárkalácsot.
Két alkalommal nekem is volt szerencsém részt venni a fesztiválon, ahol sikerült közelebbről megismerkednem a közösség tagjaival. Megfigyeléseim alapján azt a következtetést vontam le, hogy a közösségeknek sikerül egyre több fiatalt bevonni a hagyomány gyakorlásába, ezáltal biztosítva a molnárkalács ostyasütés tudásának a generációról generációra való átörökítését. Számomra az egyik legizgalmasabb kérdés az volt, hogy milyen szerepet tölt be a közösség identitásában a molnárkalács sütés hagyománya.
A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy számukra az örökség közösségépítő szerepe a legmeghatározóbb. Íme néhány interjúrészlet a résztvevőktől, amely alátámasztja ezeket:
„Nekünk a közösség nagyon fontos Borsodnádasdon, itt élünk, itt születtünk, mi itt is maradunk, a gyerekek is. Részt akarunk venni benne, Borsodnádasd célja a miénk is. Büszkeséggel tölt el minket.” – H.V.
„Azért szeretjük ezt a fesztivált, mert ilyenkor van lehetőségünk találkozni egymással. Egész évben nem tudunk összejönni, csak egy évben egyszer van rá lehetőségünk. Szerintem fontos kiemelni az esemény közösségépítő szerepét. Fontos, hogy egyre több fiatal is segít a sütésben, tudod ez úgy van, hogy amit látnak otthon a szülőktől.” K.A.
A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére való felkerülés szintén befolyásolta a hagyomány alakulását. Hatására egyre népszerűbbé vált, és nemcsak a környéken, de egész Magyarországon Borsodnádasd örökségeként kezdték el azonosítani a molnárkalács sütés hagyományát. Ennek köszönhetően
a helyiek is elkezdték értékelni saját hagyományukat, és évről-évre egyre többen kezdtek el bekapcsolódni az örökség gyakorlásába.
A lakosság körében sokan szeretnének saját monogrammal, mintával ellátott sütővasat birtokolni. Megnőtt a bemutató sütések száma is. A sütőcsoportok országszerte különböző hagyományőrző fesztiválokra kapnak meghívást, amely által szintén népszerűsíteni tudják örökségüket.
Továbbá a város vezetősége kiaknázta az örökségben rejlő gazdasági potenciált és létrehozta a Molnárkalács Házat, ahol az ostya előállítása és forgalmazása zajlik. Főleg a környező települések boltjaiban tudják értékesíteni, de van rá példa, hogy Magyarország más részein is fellelhető a boltokban, például Budapesten de már a Dunántúlon, Veszprémben is kapható.
Ezzel munkahelyet teremtettek a településen és az eladásokból befolyó összeg a település fejlesztésére fordítható.
A hagyományőrző munkának köszönhetően a molnárkalács sütés újra fontos szerepet tölt be a helyiek identitásában. A sütés a közösségi alkalmak szerves része, az összetartozás kifejezésének egyik legkézenfekvőbb módja.
Aki bővebben kíváncsi a közösség által gyakorolt molnárkalács sütés hagyományára és annak a közösségi identitásban betöltött szerepére, az a közösség által a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére benyújtott jelölési adatlapból tájékozódhat.
Az idén szeptember 19-20-án megrendezésre kerülő Örökség Ünnepen pedig a Skanzenben is találkozhatnak az érdeklődők a molnárkalács borsodnádasdi hagyományával.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!