Hajléktalanok a múzeumban – Reintegrációs program

Mi a múzeum? Mi a feladata? Kinek szól és kiért van egyáltalán? Ezekre a fontos kérdésekre szerencsére ma már más a válasz, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A múzeum egy olyan hely, ami minden ember számára nyitott, sokféle emberről és egyúttal sokféle embernek szól.

A kiállításainkkal és programjainkkal hozzájárulunk a világ megértéséhez, az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság fenntartásához.

„Kell egy hely, ahol mindenki tiszta lappal indulhat”
– Bokonics-Kramlik Márta, a Skanzen ismeretátadási osztályának vezetője

Ez a szemlélet hívta életre a Skanzen hajléktalanoknak szóló múzeumi programját is. 2016-ban kezdtünk el közösen gondolkodni Szabó Tamás Ferenccel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mentálhigiénés munkatársával arról, hogy mit nyújthat egy múzeum a hajléktalan emberek számára. Azóta minden évben érkezik hozzánk hajléktalan csoport a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében, sőt, tavaly óta már a Menedékház Alapítványtól is jönnek.

A hajléktalan emberek között a múzeumlátogató csoportba bekerülni presztízskérdés, egyrészt egymás között is büszkék arra, ha valaki múzeumba megy, sőt, számon tartják, hogy ki az, aki már többször is volt, másrészt egyfajta elismerést jelent az ellátó rendszer részéről, hiszen nem mindenkit válogatnak be a programba. Ehhez mindenek előtt az egyén részéről kell az elhatározás. Önkéntes alapon jelentkeznek a programra, ez pedig azt is magával hozza, hogy készülnek a napra, lélekben és fizikailag is: kíváncsiak, melyik múzeumba mennek, milyen kiállításokat látogatnak meg, mit lehet ott csinálni és természetesen része a készülődésnek az is, hogy aznap megfürödve, tiszta ruhában és tiszta tudattal induljanak el (ez utóbbi pedig néhányuknál igazán nagy önuralom gyakorlásról tesz bizonyságot). 

Reintegrációs program hajléktalan emberek számára a Skanzenben. Forrás: Balogh Hajnalka, Menedékház Alapítvány

Olyan kulturális és szociális programot kínálunk, ami hozzájárul ennek a marginalizálódott csoportnak a társadalmi reintegrációjához. Egy-egy múzeumlátogatás alkalmával azáltal, hogy egyenlő esélyű hozzáférést biztosítunk a kultúrához,  az emberek életminőségét is javítjuk. Hogyan lehetséges ezt elérni? Miként segíthetünk a társadalomba való könnyebb visszailleszkedésben? Többrétegű, komplex múzeumi alkalmakon fogadjuk őket. Ezek alapvetően három egységből épülnek fel: tájegységi séta, interaktív workshop, közös étkezés és kötetlen beszélgetés a résztvevőkkel és múzeumpedagógusokkal.

A tájegységi séták (amik frontális tárlatvezetések helyett sokkal inkább vezetett beszélgetések), nagyon jó kommunikációs helyzetet teremtenek, a kiállítások megtekintése és értelmezése során mindenkinek van elég ideje, kinek-kinek a saját habitusa szerint feloldódni. Az, hogy a tájegységi sétákat minden alkalommal külön kérik, hogy része legyen a napi programnak, azt mutatja, hogy igenis nagy igényük van a kulturális művelődésre. Sőt, az új ismeretek szerzése mellett a régi szép emlékeket is segítenek felidézni a helyszíneink.

A múzeumlátogatás kulturális élménye mellett fontosnak találtuk, hogy olyan eleme is legyen a programnak, ahol a résztvevők olyan tudásra, skillekre tehetnek szert, ami a későbbiekben is hasznos lehet a számukra. Az interaktív workshopokon több embernek kell egymással együttműködnie, így közvetetten a szociális és kommunikációs készségek is fontos szerepet kapnak, emellett a manuális tevékenység és az annak alapját jelentő elméleti háttér megismerése is megvalósul. Legutóbb például az egyik istálló tapasztott falának javítása és vályogtéglavetés közben mindenki elsajátíthatta, miként lehet természetes alapanyagokból könnyedén építkezni, vagy egy másik alkalommal, mikor közösen sütöttünk kenyérlángost, akkor a recept mellett az egészséges táplálkozás fontosságáról, lehetőségeiről, földbe ásott kemence készítéséről is beszéltünk. Ezek a programelemek egyben segítenek a tanult tehetetlenség leküzdésében, így a hajléktalan emberek is tehetnek valamit a múzeumért.

A múzeumi alkalmat minden esetben egy közös étkezés és beszélgetés zárja le. A legtöbben ilyenkor az elmúlt néhány óráról mesélnek, hogy milyen jól érezték magukat, mi volt, ami tetszett nekik, és vannak, akik a jövőt tervezik, azt, hogy az itt kipróbált és megtanult dolgokat hol és hogyan fogják ismét használni, és hogy mikor lesz a következő skanzenes alkalom. A csoporttól kapott visszajelzések alapján egyértelműen látszik, hogy ezek

a programok segítenek abban, hogy a résztvevők önbecsülése, önértékelése és önbizalma is növekedjen.

Szabó Tamás Ferenc teológus, szociális munkás, mentálhigiénés segítő (Máltai Szeretetszolgálat) osztja meg benyomásait a Skanzen reintegrációs programjáról

2020-2021 során két nyertes Erasmus+ pályázat keretén belül is lehetőségünk nyílik arra, hogy kollégáinkkal együtt a hajléktalansággal kapcsolatos érzékenyítő programokon vegyünk részt, valamint megismerjünk olyan jó gyakorlatokat, amelyek alkalmazásával a Skanzen még inkább hozzájárulhat a hajléktalan emberek társadalmi reintegrációjához, és egyben egy elfogadóbb, segítőbb társadalom létrehozásához.

A Skanzen többi esélyegyenlőségi programjáról itt olvashat.