Az emberek többségének a múzeum kifejezés történelmi, népi, tudományos, művészeti, illetve egyéb kulturális értékeket őrző, bemutató helyet jelent. Ezzel szemben a mai modern múzeum sokkal több kompetenciával és lehetőséggel bír. Ezek közé tartozik a közösségépítés is, amelyben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum több száz aktív közösségével hazánkban élen jár.
Miközben a Skanzen közel 60 hektárnyi területén – a paraszti kultúrát megidéző házakra, és a természeti környezetre rácsodálkozva – végigsétál az ember, önkéntelenül is felötlenek benne a kérdések: Vajon kik és hogyan éltek ezekben, az ország különböző tájegységeiről származó épületekben? Miként használták a bennük fellelhető tárgyakat? Milyen történetek fűződnek az egykori lakókhoz? A válaszok pedig a lehető leghitelesebb forrásokból érkeznek. Ugyanis mindazt a tudást, amelyet ezek az ódon épületek rejtenek, azoknak a településeknek a lakóitól gyűjtötték össze a múzeum munkatársai, amelyekből a házak és az eszközök is származnak. Ezek az emberek alkotják a múzeum egyik legjelentősebb közösségét, a hozzájuk fűződő kapcsolat meghatározó az intézmény tudományos és kutatómunkájában. A szakemberek számára a helyszíni gyűjtés, a falukutatás és a terepmunka során a legnagyobb segítséget a helyi társadalom jelenti, hiszen az ő elbeszéléseik töltik meg tartalommal a puszta teret, a lakatlan, elhagyatottnak tűnő épületeket.
A közösségnek a múzeumokhoz való szoros köteléke azonban nem újkeletű dolog. Az intézményrendszer 19-20. századi kialakulásakor a gyűjtemények létrejöttét – főként vidéken – nem a főúri magángyűjtők relikviái határozták meg, hanem nagyrészük közösségi összefogással – egyesületek, civilek önkéntes tevékenységével, valamint adományaik segítségével jött létre, és erősödött meg. Ugyanezt a tevékenységet visszavetette a szocialista központosítás, 1989 után ismét felerősödött a múzeumok közeledése a települések közösségeihez.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum esetében már a kezdeti, építési szakaszban megtörtént a lakosság felé való közeledés. Az 1960-as -70-es években az épületek felmérése mellett a kutatók néprajzi interjúkat is készítettek, amelyek segítették őket az újraépítési és a berendezési tervek elkészítésében. Ugyan az intézmény gyakorlatára nem volt általánosan jellemző a közösség egyenrangú partnerként történő bevonása, valamilyen formában már az elmúlt évtizedekben is jelen volt részvételiségük.
A „gyűjtőtelepülések” lakossága azonban csak egy része a Skanzenhez kötődő közösségeknek. Szintén kiemelt jelentőségű, és széles spektrumú kapcsolódó bázist jelent a látogatói kör. A múzeum különböző korosztályú, társadalmi státuszú, hazai-külföldi, egyéni-családi, egészséges-sérült, nyugdíjas-diák közönséget szólít meg állandó, időszaki, rendkívüli és speciális kiállításaival, rendszeres programjaival. A velük való jó kapcsolat rendkívül fontos a múzeum számára, hiszen ők a közönsége az intézményben folyó munkának, a tárlatoknak és a rendezvényeknek.
Egyre többen érzik úgy, hogy önkéntesként ők is szívesen részt vállalnának a múzeumokban folyó értékteremtésből. Erre is kínál lehetőséget a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Portái, kertjei, kiállítóterei gondozásával, önkéntes tárlatvezetéssel, múzeumpedagógiai foglalkozással lelkes segítők töltik el hasznosan szabadidejüket. Hétvégenként családok, baráti társaságok, vagy akár iskolai osztályok érkeznek a Skanzenbe, és segédkeznek abban, hogy az mindig a legtökéletesebb formájában tündököljön a látogatók előtt. Ugyanitt érdemes említést tenni az iskolai közösségi szolgálatos diákokról is, akik szintén kiveszik részüket a múzeumi feladatokból. Számukra ugyan kötelező egy szabadon választott intézményben önkéntes munkát vállalni, a jövőre nézve olyan tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodhatnak, amelyek meghatározzák egész életüket. Visszatérhetnek dolgozóként, önkéntesként, vagy akár pályaválasztásukat is segítheti az ott töltött idő.
Mindezek mellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a szakmai és amatőr közösségekről sem, amelyek a Skanzenhez szervesen hozzátartoznak. Az intézmény munkatársai, a rendezvényein, programjain résztvevő oktatók, mesteremberek, kézművesek, árusok, az élő történelem szereplői és a hagyományőrző csoportok tagjai mind – mind meghatározó közösségek.
Tájházközösségek az ország legkülönbözőbb területeiről a Skanzen hagyományos rendezvényén, melyen a tájházak közösségei mutatkoznak be
Amellett, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, mint komplex kulturális intézmény közgyűjteményként, tudományos kutatóhelyként és ismeretátadási központkét működik, országos ágazati feladatok fejlesztését megvalósító intézmény is. Ezekben a szakmai feladatokban jelentős részt vállal három igazgatósága – a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK), a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága (MTKI), valamint a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság (SZKÖI). Ezekhez a szervezeti egységekhez is sokszínű – hazai és nemzetközi – közösségek kötődnek. Itt érdemes külön kiemelni a MOKK országos koordinátori, valamint a SZKÖI megyei referensi és szakértői hálózatát, amelyek a szakmai feladatok ellátása mellett a kapcsot és a legjelentősebb kommunikációs csatornát jelentik az ország múzeumai, kulturális és oktatási intézményei, valamint többi közösségeik felé.
Néhány szellemi kulturális örökséget ápoló közösség a Skanzen hagyományos pünkösdi találkozóján
A Skanzen viszonya a közösségeivel a kölcsönösségen alapul. Míg az intézmény sokat kap tőlük, viszonozza is mindazt a saját eszközeivel. A gyűjtőhelyszínein lévő közösségek például a segítségükért szakmai támogatást, valamint történeteik, hagyományaik őrzését és hiteles közvetítését kapják cserébe. A kézművesek, árusok és hagyományőrzők számára a jeles napokhoz, illetve más tematikus alkalmakhoz kapcsolódó rendezvényein részvételi lehetőséget nyújt, illetve helyszínt és infrastruktúrát biztosít, az önkéntesek számára pedig évi két közösségi programot, családi napot szervez a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A látogatói bázist alkotó lakosság felé jelent viszonzást például a Bőröndmúzeum, amellyel a távoli vagy a hátrányos helyzetű csoportokhoz jutnak el az intézmény munkatársai, valamint a “nyitott múzeumi ajtók”, a tapasztalat és az élmény nyújtása. Ugyancsak egyfajta viszonzásként lehet megemlíteni, hogy az intézmény a vírushelyzetben online tartalommal – videókkal, cikkekkel – igyekezett színesíteni az otthonmaradásra kényszerült lakosság mindennapjait.
A Cselekvő Közösségek projekt megvalósítói
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum azonban nemcsak saját példájával jár az élen a múzeumi közösségépítésben, hanem iránymutatást is ad a hazai intézményeknek. Igazgatósága, a MOKK konzorciumi vezetésével tavaly ért véget a Cselekvő közösségek című kiemelt európai uniós program, amelynek egyik fő célkitűzése volt a hazai kulturális intézmények közösségi részvételének fejlesztése. Ennek keretében a MOKK többek között kidolgozott egy kritériumrendszert, amely segíti a múzeumok közösségi alapú működését, illetve kiadott az intézmények társadalmiasítását segítő útmutatót is. A cél az volt, hogy a múzeum harmadik hellyé váljon az otthon és a munkahely után, a helyiek magukénak érezzék, és az intézmény pedig számíthasson a közössége támogatására. A kiemelkedő közösségi részvételt megvalósító múzeumok elismerésére a MOKK létrehozta a „Közösségi Múzeum” minősítést, amelyet először 2019-ben vehetett át 19 hazai múzeum. Idén pedig újabb 14 intézmény – közöttük a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – érte el a Közösségi Múzeum minősítés elnyeréséhez megállapított ponthatárt, és vehette át ünnepélyes keretek között az elismerést 2020. október 9-én a Múzeumi Restart rendezvényen.
A Közösségi Múzeum elismerés átvétele 2019-ben
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!