Az internet mára elsőszámú kommunikációs eszközzé vált, a koronavírus megjelenésével pedig még inkább felértékelődött. Lehetőségünk van online intézni a vásárlásokat, az ételrendelést, a barátokkal, családtagokkal az internetes fórumokon tarthatjuk a kapcsolatot, hogy ezzel is védjük magunkat és szeretteinket a vírusfertőzéstől. Sokan éppen a pandémia hatására jöttek rá arra, hányféleképpen használhatják az online lehetőségeket ügyintézésre, munkára vagy éppen szórakozásra.
Na de mihez kezdhet egy múzeum, ha kénytelen bezárni kapuit?
A Skanzenben továbbra is gőzerővel folyik a munka. Jelenleg egyik kiemelt feladatunk az Erdély épületegyüttes kiállításainak megvalósítása. 2020 márciusában hidegzuhanyként ért minket is a vírus gyors terjedése miatt elrendelt karantén, hiszen a munkánk végzéséhez szorosan hozzátartozik az utazás, a kollégákkal évente összesen akár több hónapot is Erdélyben töltünk (a szász porta kiállításához például Németországban is gyűjtünk), hogy a kiállításokhoz az adatközlőkkel interjúkat készítsünk, tárgyakat gyűjtsünk. A határok lezárásával, a személyes kapcsolatok korlátozásával új kihívás elé kerültünk.
A pandémia okozta nehézségek azonban nem akasztották meg munkánkat, hanem alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez és az intenet adta lehetőségeket próbáltuk még inkább a magunk javára fordítani a kutatás, a programszervezés és a tartalmak közzététele tekintetében.
De mégis hogyan folytathatók a terepmunkák?
A múzeumi bemutatás hitelességéhez nélkülözhetetlen az alapos terepmunka, az ezen belül végzett tárgygyűjtés, a tárgyi környezet dokumentálása és a bemutatni kívánt közösségek megismerése. Ehhez általában személyesen keressük fel a településeket, beszélgetéseket kezdeményezünk a lakókkal, fényképezünk, videózunk. Ez azért fontos, mert a tárgyakhoz és különböző eseményekhez kapcsolódó személyes történeteken keresztül sokkal jobban megismerhető az emberek világa, a terepen gyűjtött élettörténetektől, dokumentumoktól, fényképektől és a tárgyakról szerzett információktól válik személyessé a kiállítás. Így van ez az Erdély épületegyüttes esetében is. Ezért évek óta intenzív terepmunkát végzünk ehhez a kiállításhoz is.
A terepmunkát a közösségek aktív részvételével egyéb módokon is kiegészítjük, hiszen a Skanzenben fontosnak tartjuk az emberek, közösségek bevonását a tudományos munkába, a kiállítások létrehozásába. Ehhez az online tér is remek felületet biztosít, hiszen bizonyos esetekben több embert tudunk megszólítani az Internet segítségével. Több kiállítás tervezési munkálatait segítették már eddig is például online kérdőívek, ezt a módszert az Erdély épületegyüttes esetén is alkalmazzuk. A székelykapuval kapcsolatos gyűjtéseinkhez csatlakozva Ön is segítheti munkánkat.
Bármennyire is igyekszünk alaposan megtervezni egy-egy terepmunkát, rajtunk kívül álló okok miatt megváltozhat a kutatás munkamenete és munkamódszere, jelen esetben a vírus módosította terveinket. A kialakult helyzetben az online lehetőségek kaptak nagyobb hangsúlyt. Telefonon, emailen keresztül továbbra is tartjuk a kapcsolatot a családokkal, adatközlőinkkel, és szervezünk online videóhívásokat is. Számos előnye van az ilyen jellegű terepmunkának. A távolságok könnyen, rövid idő alatt áthidalhatók, nincs utazási költség.
Persze megvannak a hátrányai és nehézségei, illetve feltételei is. Ugyanis mindkét félnek rendelkeznie kell a megfelelő eszközzel, programmal és a működtetéshez szükséges technikai tudással. Ezek hiányában ugyanis nem valósulhat meg a kommunikáció és a kutatás. Másrészt pedig a gyűjtés rögzítése is kérdésessé válik, és esetleges, hogy a gyűjtött anyag felhasználható-e majd a kiállításban szemléltetésként.
Az internet eszköz vagy téma?
Az etnográfia alapja a terepmunka. A terep jellege és jelentősége viszont sokat változott az elmúlt évszázadban.
A 20. század második felére a globalizált világban a terep mozgásba lendült, és határozott igény jelent meg a földrajzilag és kulturálisan kötött terepfogalom újragondolására. A 20. század végén a digitális forradalommal a néprajzi kutatások új irányt vettek, megjelent a virtuális terep.
Az internet segítségével végzett kutatásoknak több színterét különböztethetjük meg. Az első a közvetlenül az egyénektől származó adatgyűjtés offline témára vonatkozóan online módszerrel, a második annak esete, amikor a kutató a virtuális környezetben megfigyelhető interakciók elemzését végzi, és a harmadik az, amikor az online oldalak, területek széleskörű analízise a cél.
Az online kutatási programok számos elnevezést kaptak már az utóbbi években (kiberetnográfia, internetetnográfia, virtuális etnográfia, online etnográfia, netnográfia) azonban leginkább a „digitális antropológia” és „digitális etnográfia” kifejezések segítségével hivatkoznak saját tevékenységükre a területen dolgozó kutatók.
Az internet tehát amellett, hogy a “hagyományos” kutatás kiegészítő eszközeként és a bemutatás színtereként szolgálhat a különféle online programok (kérdőívek, chat szobák, levelező rendszerek, virtuális kiállítások stb.) használatával, az utóbbi évtizedekben mint kutatási téma is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A 21. század elejére ugyanis elmondható, hogy az emberek életében az online és offline világok, a valós és online személyiségek a mindennapokban egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítő komplex egységet alkotnak.
A magyar néprajztudományban és kulturális antropológiában is egyre jelentősebb figyelmet kap a médiahasználat és az internetes kutatások problémaköre. A világháló új közeget jelent ugyanis a népi kultúrának és a hozzá kapcsolódó jelenségeknek, hordozójává és közterévé válva. Az Interneten zajló online kommunikáció számos formája érdekes kutatási területet nyújt, a különböző netes fórumok, levelezőlisták, chat szobák a modern történetmesélés fontos közegeinek számítanak, a neten terjedő szöveges és képviccek, találósok, városi mondák, jeles napi köszöntők gazdag forrást kínálnak a kutatóknak.
A virtuális térbe való eljutásnak azonban éppúgy megvannak a feltételei, mint egy fizikai térben létező terep elérésének. Az online terep is igényli az előkészítést, a szervezést, a technikai feltételek biztosítását.
A 2020-as év minden tekintetben rendhagyó év volt. A világjárvány felforgatta mindennapjainkat, és életünket a virtuális térbe terelte. Bár az online módszerek eddig is részét képezték múzeumi kutatásainknak, jelen helyzetben még inkább felértékelődtek az online lehetőségek.
2020 a Nemzeti összetartozás éve volt, ezért a Skanzen éves programjának központi eleme a magyar nemzet, a magyar kultúra határtalansága lett. A „Határtalan Skanzen” tematikus évünk a kialakult helyzetben a virtuális világban vette kezdetét. Az oldalon gazdag és változatos tartalommal várjuk az érdeklődőket, ezek között kiállítás, adatbázis és film is szerepel.
Virtuális kiállítások
Az „Amikor minden más lett…Élet a nagy háború alatt és után” című virtuális kiállításunk az első világháború okozta változásokat és a háború emlékezetét mutatja be személyes és közösségi történeteken keresztül.
A hamarosan online is elérhető Trianoni árvák kiállítás a békeszerződés után az elcsatolt területekről érkező menekültek helyzetét és sorsát mutatja be, akik sokszor a pályaudvarokon félretolt tehervagonokban húzták meg magukat, akár évekig.
„Mutasd a maszkod” felhívásunkban a vírushelyzet miatt mindennapjaink részévé vált maszkviselésre reagálva látogatói történeteket és fényképeket kértünk látogatóinktól, amely közösségi gyűjtés virtuális kiállítás formájában meg is tekinthető. Ehhez a kiállításhoz az online tér adta lehetőségeket kihasználva továbbra is várjuk a történeteket és fotókat, hogy megörökíthessük a járványhelyzethez és egy szimbolikus tárgyhoz kapcsolódó személyes történeteket.
Adatbázis és interaktív térkép
A nagy háború emlékei között lehet kutakodni az oldalon elérhető tematikus adatbázisban, vagy interaktív térképen a Kárpát-medence magyarlakta területeiről több ezer első világháborús hősi emlékmű fotóját lehet megtekinteni. Itt is adottak az online tér lehetőségei, hiszen hozzá lehet szólni a tartalmakhoz!
Gyűjtések
Mindenkinek megvannak a sztorijai a gulyáskommunizmus idejéből, amikor nem volt szabad korlátlanul árut behozni külföldről a Magyar Népköztársaság területére. Tematikus oldalunkon válogatott személyes visszaemlékezésekből és a korabeli sajtóban megjelent történetekből szemezgethet itt az érdeklődő. Ha Önnek is vannak történetei, elküldheti nekünk a hatartortenetek@skanzen.hu email címre.
Három történet meg is elevenedik az oldalon, egy-egy kisfilmen mesél sorsáról Tóth Rozál, az élelmes csempész, Ébersz Gyula, szemafor-felvigyázó, aki családjával hónapokon keresztül lakott egy vasúti kocsiban, és Bodon Lajos a Csehszlovákiához csatolt nemesradnóti tanító.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!