MŰTárgysorozat -a maszkok

Szerzők: dr. Pál-Kovács Dóra, dr. Sári Zsolt

A farsangi, karneváli időszak alatt az élet megszokott rendje felfordul, az egész magyar nyelvterületen gyakoriak ilyenkor az álarcos, jelmezes események, mulatságok.

Számos farsangvégi, alakoskodó szokásunk jelképezi a tél végét, a természet ébredését, a tavasz közeledtét, melyeknek nélkülözhetetlen tartozéka az „álruha” és az ehhez tartozó, arcot eltakaró maszk viselése. Mindezek használata lehet az utánzás vagy a valódi személy eltakarásának eszköze, de színházi dramaturgiai kellékként és a hétköznapi világtól való megkülönböztetésre is szolgálhat.

A magyar paraszti társadalomban az élet rendjét a mezőgazdasági munkák határozták meg, melynek komolysága és monotonitása mellett a játék, a játékosság, az alakoskodó mulatság a kötöttségekből való kiszakadást jelentette, valamint segítette az emberi kreativitás fejlődését.

A magyar népszokásokat tekintve számos helyen találkozhatunk maskarákkal, fából, csontból, papírból készült maszkokkal. Az alábbiakban több maszk történetét ismerhetjük meg, de látni fogjuk, hogy a maszk viselése, használata mint olyan: kifordult önmagából.

Busó maszk

Busó maszk

A busójárás talán az egyik legismertebb magyarországi télűző szokás, amely 2009-től az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listáján is szerepel. A mohácsi szokás jellegzetes karakterei a busók, akik fából faragott maszkot, bocskort és birkabőr bundát, kolompot viselnek. A maszk által egy másik világba, a hétköznapitól jelentősen eltérő társadalmi-kulturális térbe lépnek, messze maguk mögött hagyva a mindennapok világát. A maszkot régen mindenki magának faragta, és a busó számára szégyen volt, ha felfedték, ki van a maszk mögött. Ilyenkor hazamentek és maszkot cseréltek. Ma már külön busóálarc faragó népművészek működnek, akik részben az elődök hagyományát követve, részben egyedi stílusban készítik a turisztikai cikké is vált rémisztő ábrázatú maszkokat.

Tikverő bohóc maszk

Tikverő maszk

Farsang farkán, húshagyó kedden tikverő bohócokkal és szalmatörökkel is találkozhatunk a Fejér megyei Mohán, akik végigjárva a települést, bekormozzák a falu lakosságát és betérnek azokba az udvarokba, ahol tyúkól található. A tyúkokat is bekormozzák, feneküket megpaskolják az év bő tojáshozama érdekében. A szokás főszereplőjének, a bohócnak az arcát maszk fedi, amelyet kalapfilcből készítenek, szemet és szájat festenek, majd kendekócból szakállat és szemöldököt ragasztanak rá. Az álarc mögé bújva a haragosok egymás erős bekormozásával intézték el konfliktusaikat, de kilétük nem derülhetett ki, az álarcot nem vehették le. A mohai tikverőzés 2011 óta szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén.

Novaji remélő maszk – férfi-nő csere

Remélés Novajon (Fotó: Farkas-Mohi Balázs)

A farsangi időszak lezárásaként gyakran találkozhatunk lakodalmas menettel. A novaji remélés során is egy állakodalmas menet megy végig a faluban, melynek résztvevői a hagyomány szerint csak férfiak voltak. A menet élén álló jeden párt, egy gyermekáldás elé néző „asszony” nagy hassal, és egy fejjel alacsonyabb vőlegénye alkotja, akik a farsangi kifordított világ jellemző alakjai. Emellett sokféle zsánerfigura is szereplője a farsangi menetnek.

Ebben a farsangi szokásban az arc eltakarásának, elfedésének egy másik formájával, a kormozott arcokkal találkozunk. A nap végére a falu lakosságának nagy részét szintén bekormozták, melynek tisztító, jobb esztendőt jósló tulajdonságokat társítottak.

A novaji remélés 2016 óta szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén.

2020 tavaszán egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk. A COVID-19 okozta világjárvány Magyarországot is elérte. Megváltoztak a mindennapok, generációk számára soha nem látott változások jöttek: távoktatás, home office, karantén, idősávok a vásárlásban, üzletbezárások, kijárási korlátozás vagy éppen a találkozások hiánya. Életünk szerves része lett a szájmaszk. A patikákban kapható orvosi maszkok mellett saját készítésű, egyedi maszkok is készülnek napjainkban. 2020. április 8-án felhívást tettünk közzé, a Skanzen elkezdte gyűjteni a maszkokat, a szájmaszkokhoz kapcsolódó történeteket és fotókat. Közösségi gyűjtést indítottunk, amivel párhuzamosan egy közös virtuális kiállítást is létrehoztunk.

A maszkkészítés a tárgyalkotó népművészet kortárs változata lett. Fontos számunkra, hogy dokumentáljuk ezt a folyamatot. A maszkkészítés nem csak tárgyalkotás, egyfajta élő népművészet, hanem a segítségnyújtás, a szolidaritás egyik formája is lett. A Skanzen szeretné a jövő számára megőrizni azokat a történeteket, amelyek ma történnek velünk. A maszkkészítésben szerepet vállaltak hagyományőrző csoportok, népművészek, iparművészek egyaránt.

Az arcot eltakaró maszk gyakran önkifejező eszköz is lett, hiszen a motívumok, minták gyakran a viselőjének személyiségét fejezik ki.

Kékfestő maszk

Kékfestő maszk (Skanzen gyűjtemény)

A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén szereplő örökségek közös és alapvető tulajdonsága, hogy az azokat körülvevő világ folyamatosan hatással van rájuk. A COVID-19 járvánnyal sem volt ez másként.

A vírus magyarországi megjelenésével egyidejűleg több kékfestő mester is szájmaszk készítésébe kezdett. Az egyes műhelyek különböző formájú és kivitelezésű maszkokat készítenek, a vájtfülűek már a formáról is felismerik az adott kékfestő mester munkáját.

A kékfestés hagyománya 2018 óta szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listáján.

Matyó és kalocsai maszk

A matyó és a kalocsai közösség sem tétlenkedett, maszkok hímzésébe fogtak az asszonyok. Kezdetben csak fehér alapra, színes fonallal készítettek matyó és kalocsai díszítést, azóta azonban többféle fazon, forma és szín közül válogathatnak az érdeklődők, lehetővé téve ezáltal az alkalomhoz illő szájmaszk választását. Mivel a maszkokat kézzel, saját mintakincs alapján készítik, teljesen egyediek, nem találunk két egyformát.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.