Pár éve már nem meglepő, hogy önkéntes kitűzőt viselők fogadják a látogatókat egy rendezvényen, segítenek a kézműves foglalkozáson, tárlatvezetést tartanak vagy részt vesznek a restaurálásban. A Skanzen önkéntes programja 10 éve indult és az újdonság okozta kezdeti bizalmatlanság után ma már nélkülözhetetlen, szerves része az intézmény működésének. 2011-ben a korábbi tapasztalatokra támaszkodva és az Önkéntesség Európai Évének kezdeményezéséhez csatlakozva dolgozta ki Dr. Bereczki Ibolya ágazatokért felelős főigazgató-helyettes az önkéntes program fejlesztési tervét, 10 évvel később pedig az Önkéntesség Magyarországi Évének támogatójaként ünnepelhetjük a kerek évfordulót.
Miért fontos ez a program a Múzeumnak?
A nyugati, angolszász múzeumokhoz képest megkésve, egy jó évtizeddel később indultak el a múzeumi önkéntes programok Kelet-Közép Európában. A nyugaton már létező programok, jó gyakorlatok mintául szolgáltak és szolgálnak a magyar múzeumi szférának is. Jó példa az észak-angliai Beamish the Living Museum of the North, ahol felnőtt és fiatal önkéntes program is működik, a személyzetének fele önkéntesekből áll, akik szakmai tudásuk fejlesztésének és szabadidejük aktív, hasznos eltöltésének céljából csatlakoztak a programhoz. Mind a tinédzser, mind a felnőtt és szenior korosztály korabeli viseletben, speciális feladatok ellátásával tesz a kiállítások élővé tételéért: fonnak, sütnek, kertészkednek.
Az önkéntesek által végzett feladatoknak, mint ellenszolgáltatás nélküli munkának, nem elhanyagolható a költséghatékonyságban betöltött szerepe, de ennél sokkal több hozzáadott értéket rejt magában az önkéntes program. Ahogy Csordás Izabella coach, tréner, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember is írja az intézményi önkéntesség létrehozásához szerkesztett gyakorlati útmutatóban, „idő szükséges az önkéntesek valódi befogadásához és a beléjük vethető bizalom kialakulásához, úgy az önkéntes részéről is idő szükséges ahhoz, hogy megbízzon az intézményben, átlássa annak működését, ‘belső emberként’ is megtalálja benne önmaga szerepét”.
Az egyes részlegek, osztályok, maguk döntik el milyen állandó és alkalmi feladatokba vonnának be önkénteseket. Ez a bevett szokás már nagyon jól működik, de egyre többször fordul a kocka és önkénteseink keresnek meg ötleteikkel, melyek a sokszínű és folyamatosan megújuló skanzen-élményt támogatják. Így készült el a Mezítlábas ösvényünk, tartottunk kézműves családi napot, ahol újságpapírból fontunk kosarakat a rendezvényekre, hamarosan pedig felveszünk egy tárlatvezetést, ami az éves önkéntes workshop online megvalósítását és az otthoni felkészülést segíti majd. Önkéntes közösségünk a részvételi múzeum, részvételi kiállítások megvalósításában fontos szerepet tölt be, hiszen aktív résztvevői a háttérfeladatoknak, véleményükkel és meglátásaikkal formálják, alakítják programjainkat.
Mivel is járulnak hozzá a Múzeum sikeréhez és mit jelent az önkéntes munka egy-egy szakterület szemszögéből?
Van, aki „látható” feladatot vállal, a látogatófogadásban, a frontvonalban támogat minket, míg mások a látogatók számára „láthatatlan”, azaz háttérfeladatok ellátásában vesznek részt.
Legrégebbi önkéntesünk Ági, aki egyben az önkéntes program kidolgozásában is részt vett és azóta is koordinálja a csapatot, valamint az adminisztráció és statisztikák készítésének nagy mestere. Neki köszönhetően több idő jut a személyes kapcsolatok ápolására és ő az a biztos pont az önkéntesek számára, aki az elmúlt 10 évben folyamatosan jelen van. Kettős szerepe van a program fejlődésében, hiszen nem csak az intézményi igényeket látja, hanem önkéntes oldalról is meg tudja közelíteni és véleményezni a tervezett feladatokat.
A Restaurátor osztály a kezdetektől fogad önkénteseket, az itt végezhető feladatok mindig nagy érdeklődésnek örvendenek, bár az állandó segítséget preferálják, hiszen a munkavégzés betanítást igényel, fontos a pontos, precíz, megbízható munka. Szerencséjükre már az önkéntes program indulása elején megtalálták a legjobb munkaerőt, Évát, aki heti rendszerességgel végez önkéntes munkát náluk. Az ő feladata a leltári számok textilekre varrása és időnként a tárgyak alaptisztításában is részt vesz. Egyik munka sem igényel kifejezetten szaktudást, de elvégzése elengedhetetlen a gyűjteményezés megfelelő működéséhez. Éva, vagy ahogyan Szendrődiné Gombás Ágnes, a Restaurátor Osztály vezetője nevezte, „mindenki anyukája”, szinte családtag már, részt vesz a közös programokon, felköszönti a kollégákat, ajándékot hoz az utazásairól. Önkéntesként nem kívülálló, hanem közösségben él a restaurátorokkal.
A Múzeum alapját, kiindulópontját képező különböző gyűjtemények folyamatos gyarapodása, a sokrétű gyűjteményi munka nem kevés feladatot ró a muzeológusokra, adattárosokra és gyűjteménykezelőkre. Szerencsére lelkes és szakismerettel rendelkező önkéntesek rendszeres, pontos és precíz munkavégzésükkel felgyorsítják a folyamatokat az elkészített Excel táblákkal, digitalizált fotókkal vagy a meglévő adathalmazok ellenőrzésével. Péter és Laci bár nem olyan régóta, de a Gyűjteményi osztály közösségének tagjai, „a töretlen lelkesedésük, a pozitív hozzáállásuk, a munkájukban tanúsított szorgalom és komolyság az, ami gyakorta a múzeum dolgozóit is feltölti, illetve tovább motiválja feladataik elvégzésében.”– méltatta munkájukat Kikilai Zsanett adattáros. Sokan talán el sem tudják képzelni mennyi feladattal, tárgy- és anyagmozgatással jár egy kiállítás megvalósítása, mi történik egy tárggyal, ha bekerül a Múzeumba. Még szerencse, hogy kíváncsi önkénteseink ezekbe a munkafolyamatokba is bekapcsolódhatnak.
A frontvonalban tevékenykedő önkénteseink aktív segítői a rendezvényeknek, programoknak, múzeum- és helyismeretüknek köszönhetően a látogatók fogadásában, eligazításában kiemelten fontos szerepet töltenek be. Személyes kompetenciájukat és érdeklődésüket figyelembe véve, a megfelelő felkészülés után kiállításőrként és tárlatvezetőként adják át tudásukat a látogatóknak, mely sok esetben saját élményekből és élettapasztalatokból táplálkozik.
És amiért különösen hálásak vagyunk, az a lelkesedés az új, kihívásokkal teli feladatok iránt. Fodor Gabriella, a Kommunikációs Osztály vezetője számára a „legérdekesebb közös munka talán többünknek a Remény című rövidfilm forgatásához kötődik, ahol a Kardos család profikat meghazudtoló módon játszotta el és élte bele magát a menekülő család szerepébe, sokszor egy-egy jelenetet három-négyszer újrapróbálva az 5 fokos novemberi időben.
Ezt a sok mindent kapjuk mi, a Skanzen munkatársai és a Skanzen, mint intézmény. De mit kap cserébe az önkéntes? Miért éri meg ez neki? Erről is mesélnek az alábbi videóban és hamarosan induló Facebook sorozatunkban személyesen mutatkoznak be önkénteseink.
Felhasznált irodalom:
Csordás Izabella (szerk.): Gyakorlati útmutató intézményi önkéntes programok létrehozásához és működtetéséhez. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú kft. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 2017. Letöltés helye
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!