A Sepsiszentgyörgy, Gróf Mikó Imre utca 9. szám alatt álló lakóház Kós Károly tervei alapján épült meg. A Skanzen a lakóház másolatban történő megépítésével a magyar, azon belül az erdélyi városi építészet egyik meghatározó, 20. századi, emblematikus alakjának a városfejlődére, városképre gyakorolt sajátos hatását is bemutatja. Az épületet építtető testvérpár, Keresztes István és Károly a Trianon utáni város meghatározó magyar értelmiségi társadalmának tipikus példája, akik szakmai, közéleti, politikai és kulturális tevékenységükkel hozzájárultak a város fejlődéséhez, mindennapi életéhez. A közeli Lécfalva birtokos családjának sarjai a két világháború közötti erdélyi magyar polgárság figurái, akik egyrészt az újításokra is nyitottan – rengeteget utaztak Erdélyben, Budapesten, Olaszországban –, de a hagyományokat is tiszteletben tartva vettek részt a közéletben. Ügyvédi irodájukon és családi kapcsolatukon keresztül összekötő kapocsként is megjeleníthetők a székely paraszti társadalom (a falu) és a városi polgárság között. Otthonuk ügyvédi irodaként, polgári lakásként és a társadalmi élet színtereként is értelmezhető, ahol a helyi értelmiség mellett, a nemzet kulturális életének meghatározó alakjai is megjelentek fizikálisan (mint Kós Károly, Bartók Béla, Hamvas Béla) vagy akár a kapcsolatháló kulturális hatásaként (Kodály Zoltán, Nyírő Gyula, Haáz Rezső).
A Keresztes-ház építéstörténete
A szakirodalom határozottan kijelölte az épület felépítésének idejét. Maga Kós Károly az életrajzában egyértelműen említi a Keresztes-házat a múzeumőri épületekkel együtt, 1912–1913-ra datálva.[1]
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár. MNL_OL_P_1930_VIII_0047
Kónya Ádám 1973-ban, majd 2015-ben is így fogalmazott: „A múzeum felépítését követő évben a Keresztes testvérek Iskola utcai házának terve készült el. A zárt sorú városi utcaképbe beleilleszkedő Kós-épületek közé tartozik, s az egyik korábban, Zrumeczky Dezsővel közösen tervezett épület homlokzatával mutat tükörképszerűen közös vonásokat.”
Anthony Gall 2015-ös könyvében is 1913-ra datálja az épületet, és egy 1924-es bővítést valószínűsít.[2]
Az eredeti Kós Károly tervrajz nem maradt fenn. Egy 1924-es tervrajz van meg, amelyet a terven szereplő C. Schweht készített, amely egy Kós terv másolásával (pauszmásolat – áthúzással) készülhetett.[3] A vonalvezetés Kós, de a betűk már nem. Ugyancsak 1924-ből származik egy román nyelvű folyamodvány az építési engedélyért,[4] egy magyar nyelvű költségvetés,[5] illetve egy 1925-ös román nyelvű építési engedély.[6]
Kós Károly visszaemlékezésében valószínűleg tévedett az építkezés idejét illetően, és ezt az adatot használta fel később mindenki. Az 1920–1930-as években Kós Károly ismét nagyon aktív Sepsiszentgyörgyön. Erre az időszakra datálható több épülete is. A Keresztes testvérek lakóháza az 1924-es rajzon két agglegény ügyvéd életvilágának lehet a lenyomata, hiszen a földszinten két iroda van cselédszobával és kamrával, az emeleten pedig két szoba vendégszobával és fürdőszobával. Az épületet konyha nélkül tervezte meg Kós. Az 1920-as évek második felében a testvérek a helyi közélet meghatározó figurái, széles társadalmi hálóval és nagy társasági élettel.
Székely Nép 1920. szeptember 6-án az alábbi hírt közli: „Új ügyvédek. Dr. Keresztes István és dr. Keresztes Károly ügyvédi irodájukat Sepsiszentgyörgyön megnyitották.”[7] Még ugyanebben az évben egy másik hír a helyi újságban a helyét is megadja az ügyvédi irodának a Mikó utca 14. szám alatt, ez a ház a Keresztes-ház melletti épület.[8] Majd jön 1925-ben egy újabb újsághír: „Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Keresztes István és Dr. Keresztes Károly sepsiszentgyörgyi ügyvédek irodájukat a St.r. General Mosoiu (Mikó-utca) 14. szám alól ugyanezen utca 12. sz. alá (a Mikó kollégium felé eső szomszédházba) helyezték át.”[9]Ez az 1925. szeptember 25-i hír megerősíti a levéltári adatok azon elemeit, hogy 1924-ben kiadott költségvetés nem bővítésről, hanem építésről szól.
Az építtetők családtörténete
A lakóházat Keresztes Károly és István építtette.[10] A testvérpár egy régi székely család sarja. A léczfalvi Keresztesek ősi birtoka a Kovászna megyei Lécfalva (románul Leț). A faluban 1600-ban székely országgyűlést tartottak. 1910-ben 985, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott.
Lécfalvi felmenők 
A család lécfalvi háza 
A lécfalvi ház előtt 1910 körül
A Keresztesek családi fényképei a Magyar Nemzeti Levéltárban találhatók meg.
A lécfalvi Keresztesek a székely társadalom felső rétegéhez tartoztak, Keresztes Ferenc lófő székelyt, valamint János, Gergely és Sándor nevű fiait Magyar-Bródon 1621. november 8-án nemesíti Bethlen Gábor.[11] A családi címer: „Léczfalvi Keresztes Ferenc lófőnek kék pajzsban koronából kinövő, nyílvesszőket tartó farkast adományoz, sisakdíszül pedig négy nyílvesszőt. Úgy látszik a Keresztesek már a Szapolyaiak alatt is szerepeltek, részt véve Erdély kialakulásának harcaiban s ennek emlékére kapták címerükbe a farkast, mely a Szapolyai dynastia címere volt.”[12] A család ekkortól a székelyek késő középkorban kialakuló főnemesi osztályához tartozott, primorok (jelentése: első) voltak.
A Keresztes család a református vallás székelyföldi elterjedése óta ennek a vallásnak a híve. A lécfalvi református egyházközségnek jelentékeny támogatói voltak. Keresztes Ferenc (1770–1841) végrendeletében ezer forintot hagyott őseinek templomára.
Birtokosok voltak a székely Háromszék, a későbbi Háromszék vármegye területén: Kézdiszékben Lécfalva, Dálnok, Maksa és Mátisfalva községben, Sepsiszékben Nagyborosnyó községben, Orbaiszékben Cófalva, Orbaitelek, Páké és Zabola községekben; Miklósvárszékben Bölön községben. A család emlékét őrzi Lécfalva község belső területén a „Keresztesek utcája”, melynek első írásos nyomát 1743-ból ismerjük. Itt áll a Keresztes kúria épülete.
A Kós Károly tervezte ház építtetőinek közvetlen ősei léczfalvi Keresztes Antal primor (1825–1853), első felesége bikfalvi Mihály Borbála (elváltak 1850-ben), második feleségével czófalvi Csia Karolina primorral 1851-ben kötött házasságot. Tőle született gyermeke léczfalvi Keresztes Ede (1851–1921),[13] aki nemcsak földbirtokos volt, de a kézdi református egyházmegye főgondnoka is. Első felesége Dálnoki Miklós Berta (1853–1882), akitől négy gyermeke született. Három csecsemő korában elhalálozott (Irma 1875; Emma 1876; Tivadar 1882–1883), negyedik gyermeke Ede, aki 1879-ben született és 1967-ben halt meg.[14] Második házasságát a kézdivásárhelyi Kovács Eleonórával (1856–1934)[15] kötötte 1885-ben. Hét gyermekük született János,[16] Géza,[17] István, Emília,[18] Károly, Irma[19] és Lajos.[20]
Keresztes István Sepsiszentgyörgyön született 1877. december 24-én. Jogi diplomát szerzett Kolozsváron, ahol 1913-ban ügyvédi vizsgát tett és a jogtudományok doktorává avatták. 1914-től Háromszék vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként a vármegye alispánja mellett szolgált, majd Nagyborosnyón volt ügyvéd. 1920-tól testvérével Sepsiszentgyörgyön volt ügyvéd. Részt vett a helyi közéletben. A Sepsi Református Egyházmegye ügyésze és a Sepsiszentgyörgyön megjelenő „Székely Nép” című időszaki lap felelős szerkesztője volt 1922 és 1933 között. Lékey Endre álnéven költeményeket is írt, műkedvelő zenész, a testvére vezette zenekarban másodhegedűs volt. 1936. július 13-án halt meg. Haláláról az alábbi újsághír jelent meg: „DR. KERESZTES ISTVÁN HALÁLA. Mint részvéttel értesülünk, dr. Keresztes István sft.-Gheorghe-i ügyvéd, a Sepsi-i ref. egyházmegye jogtanácsosa, egyházkerületi képviselő, több kulturális és egyház; alakulat vezető tagja, csütörtök este váratlanul elhunyt. Keresztes István öccsével, Keresztes Károly ügyvéddel autón Vâlcele fürdőre utazott és ott fürdés közben érte utol a halál. Korai halála nagy részvétet keltett, mivel minden egyházi és kulturális megmozdulást úgy erkölcsileg, mint anyagilag készségesen támogatott. Szerkesztője volt 10 éven át a magyar párt ottani hetilapjának, a Székely Népnek is.”[21]
Keresztes Károly Lécfalván született 1891. június 27-én. Középiskoláját Székelyudvarhelyen a Református Kollégiumban fejezte be 1909-ben. Utána Debrecenben kezdte meg jogi tanulmányait a Jogiakadémián, majd Kolozsváron folytatta, és a Ferenc József Tudományegyetemen 1913-ban jogi doktorrá avatták. 1917-ben tett ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen. Mindemellett magántanuló volt a budapesti Zeneakadémián, ahol Toldy László növendékeként tanult.
Az első világháború alatt tényleges szolgálatot teljesített. 1914 augusztusában vonult be a 2. gyalogezredhez, melynek kötelékében 1915 májusában a 12. menetzászlóaljal az orosz harctérre vezényelték. Iwangorod, Brest-Litowsk és Baranovice mellett harcolt. 1915 szeptemberében betegen kórházba került, majd felgyógyulása után 1916 februárjában Szerbiába irányították. 1915-ben zászlóaljparancsnok lett. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: a Koronás Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján és Károly csapatkereszt.[22]
1918-ban a Sepsi járás szolgabírójává választották, de hivataláról az impériumváltozáskor lemondott. 1920-tól ügyvédként működött Sepsiszentgyörgyön testvérével, Keresztes Istvánnal. Az impériumváltás után aktívan politizált. Az Országos Magyar Párt háromszéki tagozatának főtitkára. 1932. október 10-én a megyei tanács elnökének választják meg. Politikusként szószólója a kisebbségi jogoknak, az önálló, székely autonómiának. 1936–1937-ben jogtanácsosként a Háromszéki Székely Tanalap magyar közösségi vagyon visszaszerzésében van jelentős szerepe. (A román állam a Gozsdu Alapítvány javai ellenében a Székely Nemzeti Múzeum kezelésébe adja magyar közösségi tulajdonként, ez egyedülálló az utódállamok elkobzott magyar közösségi javai esetében). Gyakran szólal fel gazdaságfejlesztési kérdésekben, melynek alapját az úthálózat bővítésében s fejlesztésében látja.
1920–1922-ben a Székely Nép[23] című hírlap felelős szerkesztője volt. A Székely Mikó Kollégium elöljárósági tagja, jogtanácsosa. 1921-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja, 1935-től ügyvezető alelnöke. 1924-ben az igazgató-választmánynak ő indítványozza, hogy a múzeum fenntartására és fejlesztésére szükséges fedezetről kultúresték, előadások rendezése útján is gondoskodjanak; 1929-ben szorgalmazza, terjesszék ki az előadásokat egész Székelyföldre; 1929-ben ő tervezi meg a jubileumi ünnepségeket, Erdélyi Gazdasági Egylet kiállítással, székely képzőművészek kiállításával (mellyel Kós Károly a Barabás Miklós Céh alapítását készíti elő). A Múzeum képviseletében számos programon vesz részt, például 1937 októberében fogadja és a bemutatja a Múzeumot Gusztáv Adolf svéd hercegnek.
Tagja a Sepsiszentgyörgyi Kaszinónak,[24] amelynek titkára, majd 1931–1937 között elnöke is volt.
A budapesti Zeneakadémiai magántanulósága idején eredetileg hegedűsnek készült. Már 1916-ban hegedűfantáziája jelent meg Lipcsében (Frühling im Kriege). Szentgyörgyön megalakította a Keresztes vonósnégyest, melynek tagjai a két testvér mellett dr. Fogolyán Kristóf orvos és Zajzon Ferenc Mikó-kollégiumi tanár voltak. Zártkörű lakáskoncerteket szerveztek szerdánként. 1921-től gyűjtött népdalokat, amelyeket megosztott Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal[25] is. A népdalokat saját zeneműveibe is beépíti. Gyűjtéseiből több előadást is tart, amelyekre háromszéki székelyeket is meghív, akik saját maguk adják elő a népdalokat. 1928-ban Keresztes Károly két felvonásos zenejátékát székely népdalokkal mutatják be a Múzeum dísztermében. „Külön érdekessége a darabnak, hogy benne mutatja be Kiss Manyi a Kolozsvári Magyar Színház szubrettje csodalatosan kibontakozó tehetségét, mellyel egy csapással meghódította Kolozsvár kényes ízlésű, válogatós közönségét.” [26]
1932-ben kis kötetben jelent meg Két kis székely daljáték című műve. Dalszerzői munkásságának egyik legjelentősebb állomása 1933-ban Nyírő József Júlia szép leány című balladájának megzenésítése volt. A díszleteket Haáz F. Rezső festőművész, a Székelyudvarhelyi Múzeum alapítója tervezte.
Az egyik legemlékezetesebb epizód Bartók Béla vendégül látása és koncertjének megszervezése a Székely Nemzeti Múzeumban. Bartók 1927 februárjában Erdélyben koncertezett, de megbetegedett, és Brassóban a Korona Szállóban tartózkodott. Dr. Keresztes Károly és dr. Fogolyán Kristóf meglátogatta Bartókot, és felajánlották neki a megfelelő orvosi ellátást, és javulása esetén – a már lemondott többi hangverseny helyett – egy sepsiszentgyörgyi hangverseny lehetőségét. Bartók elfogadta az ajánlatot, és több napig Keresztes Károly házában lakott.[27] A koncertről és Keresztes Károly zenei munkásságáról egy másik bejegyzésben részletesen is szólni fogunk.
Keresztes magánéletéről keveset tudunk. Két újsághír ad támpontot. A Brassói Lapok hasábján[28] közlik, hogy Keresztes Károly eljegyezte Dálnoki Beczásy Arankát 1930 februárjában, majd a Székely Nép 1930. április 27-i száma már esküvőről tudósít: „Dr. Keresztes Károly ügyvéd április 24-én tartotta esküvőjét Beczásy Arankával Dalnokban, szűk családi körben. A házasságkötést Hadnagy Gyula birtokos és az esketést Csórja Sándor ref. lelkész, a vőlegény sógora végezte. A fiatal pár házasságkötés után Olaszországba utazott.”[29]A házaspár további életéről nincsenek pontos, hivatalos adataink. Családi beszámoló szerint halálakor már nem volt nős. Mendemondák szerint a házvezetőnőjével, bizonyos Gal Katicával volt kapcsolata.[30]
Keresztes Károly életének utolós napjairól testvérbátyja, Keresztes Ede kéziratából tudhatunk meg: „1944. szeptember 3.án, az akkori események következményei elől, kis autójával egyedül indult Budapestre. Csikszeredába megérkezve, az ottani református papnál Kovács Pálnál 3.napot töltött, s 6.án indult tovább. Este Gyergyószentmiklósba érkezett, s ott a város felső szélén a Békény patak malma mellett egy utmenti barátságos házban éjjeli szállást találva, meghált. Reggel a háziasszony azonnali indulásra riasztotta fel, mert már ott is megkezdődött a lövöldözés, s rémülten kiabálták, hogy ittvannak az oroszok. Károly a reggelire kért tejet bággyadtan megitta, beült a kocsijába, s azt a kapufélfának vezette. A kocsiból kiszállva, a háziasszony s leánya segitségével, ő is hátrafelé tolta a kocsit félkézzel, mert a másik kezében a revolverét tartotta. Közben megérkeztek az orosz partizánok, s géppisztollyal rátüzeltek. Nyomban összeesett és hősi halált halt. Az asszony és leányának sikerült elmenekülni. Ez 7.én csütörtökön történt. Estére az ellenállók, a partizánokat megsemmisitették, s az utmentén talált hősi halottakat, s köztük megboldogult testvérünket is pokróccal takarták le. A szállásadó asszony szerint a partizánok egyike beült az autóba, s elment.
A temetés csak 16.án szombaton történt, s azt már a benyomult orosz katonaság végezte. Az utmenti hősi halottakat, összesen 9.et a köztemetőben, mindeniket külön sirba temették.
A család csak 1945.év őszén tudta meg a megdöbbentő halálhirt, s halottak napján sógorunk Csorja Sándor kereste fel a sirokat és állapitotta meg az események lefolyását. Mivel az eltemetettek sirját, személyszerint nem állapitották meg, csak annyi biztos, hogy a 9.sir egyikében pihen megboldogult Károly testvérünk teteme.”[31]
Keresztes Károly és a sepsiszentgyörgyi Keresztes-ház a két világháború közötti korszak meghatározó alakja és helyszíne. Kulturális, politikai és társadalmi szempontból is izgalmas. A későbbiekben egy-egy epizódot részletesen is bemutatok Keresztes Károly életéből. A lakóházban a polgári enteriőr és ügyvédi iroda mellett helyet kap egy Kós Károly és Sepsiszentgyörgy kapcsolatát bemutató kiállítás, illetve a lófő Keresztes család történetén keresztül reflektálunk Erdély történetére is.
[1] Kós Károly 1991. 117.
[2] Anthony Gall 2015. 163.
[3] Dr. Keresztes István és Károly ügyvédek sepsiszentgyörgyi lakóházának tervrajzai (oldalhomlokzat, utcai homlokzat, hosszmetszet, pince, földszint, emelet), M=1:100. Kós Károly okl. építész – C. Schwecht építész, Sepsiszentgyörgy, 1924. okt. 22. Terv jóváhagyva 1924. nov. 10-én. ANRCov, Fond 14, Nr. inv. 5, Pachet 421, Nr. 9/1924, 6. A rajz a mellékletben látható.
[4] Román nyelvű folyamodvány építési engedélyért. Sepsiszentgyörgy, 1924. október 26. ANRCov, Fond 14, Nr. inv. 5, Pachet 421, Nr. 9/1924, 1.
[5] Dr. Keresztes István és Károly ügyvédek sepsiszentgyörgyi lakóházának építési költségvetése. ANRCov, Fond 14, Pachet 421, Nr. 9/1924
[6] Román nyelvű építési engedély. Sepsiszentgyörgy, 1925. január 13. ANRCov, Fond 14, Nr. inv. 5, Pachet 421, Nr. 9/1924, 7.
[7] Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám) 1920-09-06 / 39. szám
[8] Eladó 3200 hold fenyő és bükk, 250 hold ősfenyő (I-ma müfa) és 300 hold bükk és tölgy erdő. Értekezni lehet Dr. Keresztes István és Dr. Keresztes Károly ügyvédek irodájában Mikó-utca 14. Sepsiszentgyörgyön. In: Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám) 1920-11-03 / 56. szám
[9] Székely Nép, 1925 (43. évfolyam, 1-102. szám) 1925-09-20 / 75. szám
[10] A testvérpár szoros kapcsolatát jól jellemzi legidősebb bátyjuk (a féltestvér) Keresztes Ede: „Különösen testvérbátyja, Istvánhoz füzték kivételesen mély érzelmi és – a saját megemlékezése szerint is – mint közös ügyvédi irodát tartó társához, teljes bizalmi és nemis érdekközösségi, hanem érdekazonossági kapcsolatok.” Családi dokumentum alapján.
[11] Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében. Erdélyi Tudományos Füzetek 254. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár, 2005.
[12] K. Sebestyén József: Bethlenkori heraldikánk. In: Székely Nép, 1929 (47. évfolyam) 1929-12-25 / 100. szám.
[13] Haláláról a Székely Nép című lapban az alábbi nekrológ jelent meg: „Keresztes Ede temetése.” Óriási részvét mellett temették el hétfőn, október 10-én délután Keresztes Ede volt léczfalvi földbirtokost. A temetés napján az egész falu búcsút járt az elhalt ravatalánál és férfiak, nők egyaránt siratták, mint édesapjukat. A vidékről is nagyon sokan voltak s Léczfalva, Maksa és Bits, melyeknek az elhunyt jegyzője volt, gyászlobogó alatt vonult fel a temetésre. A háznál a temetési szertartást Szabó Jenő végezte. Inkább száz más haljon meg, mint egy olyan, mint az elhalt is, ki haláláig hív volt és a székelység boldogulásáért, mint végcélért soha meg nem szűnt munkálkodni és aki egyházának, községeinek önzetlen gyámolitója volt – mondotta Szabó Jenő. A gyászszertartás után a családi temetőbe kisérték a megboldogultat, ahol Demeter Antal bitai ref. pap mondott megható búcsúztatót. A temetési szertartás alatt a léczfalvi ref. dalkör énekelt gyászdalokat.
[14] Ede is jogot végzett. Marosludason volt ügyvéd és a református egyházközség gondnoka. Trianon után Budapestre költözik a családjával. A Budapest-pasaréti egyházközség alapító főgondnoka volt, majd örökös tb.főgondnoka.
[15] A Székely Népben az alábbi gyászhír jelent meg róla: „Özv. Keresztes Edéné halála. Gyászjelentés tudatja, hogy özv. léczfalvi Keresztes Edéné, kézdimartonfalvi Kovács Eleonóra élte 78 évében Léczfalván folyó év márcus 28-án csöndesen e hunyt. A boldogult illusztris matróna szerető lényével kitérjedt családnak volt az összekötő kapcsa. Közölök dr. Keresztes István. Antal Mihályné Keresztes Emmike, dr. Keresztes Károly, Csórja Sándorné, Keresztes Irmus és Keresztes Lajos az elköltözöttben édesanyjukat siratják; de rajtuk kívül mostoha fia: dr. Keresztes Ede, a néhai testvérei, menyei, vejei és unokái serege mély gyászban álltak körül az eltávozott ravatalát. Temetése osztatlan részvéttől kísérten nagypénteken délután ment végbe a léczfalvi családi sírboltba.”
[16] 1886–1909.
[17] 1897–1930. Haláláról az alábbi hír jelent meg a Székely Nép című lapban: „Alulirottak mély fájdalommal jelentjük, hogy az engedelmes fiú, jó testvér léczfalvi Keresztes Géza nyug. körjegyző, tartalékos hadnagy, a nagy ezüst, két kis ezüst, bronz vitézségi érmek, a Károly csapatkereszt és a sebesülési érem tulajdonosa 37 éves korában folyó évi április 30-án sok szenvedés után meghalt.”
[18] 1889–1963 (Szeged)
[19] Született: 1895. Férjhez ment 1918-ban Papolczi Sándorhoz.
[20] Született: 1898. Megnősült 1927-ben, felesége Bartha Anna. Tartalékos önkéntes szakaszvezető, a székely hadosztályban szolgált.
[21] Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176–200. szám) 1936-08-18 / 189. szám.
[22] Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban (Budapest, 1941) II. RÉSZ.
[23] 1874-től jelennek meg lapok Sepsiszentgyörgyön, a Nemere, a Székely Tanügy, a Háromszék után, 1882-ben jelenik meg hetente négy számmal a Székely Nemzet, mely 1906 júniusában címet vált, és egészen 1944-ig Székely Nép címmel fut. Szerkesztői sorrendben: Málik József 1903-ig, majd Málik Lóránd, Kelemen Lajos, dr. Damokos Ödön, dr. Bodor Tivadar, 1908 és ‘19 között dr. Zentai Leó, 1920-ban dr. Zentai Leó és dr. Keresztes Károly, 1921-ben dr. Keresztes Károly, 1922 és ‘33 között Keresztes István, majd Rákosi József és dr. Kabay Gábor, 1942 és ‘44 között pedig Kóréh Ferenc.
[24] 1835-ben alakult meg száz részvényes taggal. 1856-ban Szabadalmazott Olvasó és Társalgó Egylet néven újjá alakult. A román betörés, majd az impériumváltás után betiltották és csak 1920 májusában engedélyezik újra a működését. Működéséről lásd: Tóth Szabolcs Barnabás: A SEPSISZENTGYÖRGYI OLVASÓEGYLET/KASZINÓ TÖRTÉNETE (1835–1946).
[25] Kodály ezekből is közöl a Székely Nemzeti Múzeum jubileumi kötetében 1929-ben.
[26] A Mikó-kollégium Véndiák báljára február 4éré buzgón folynak az előkészületek. In: Székely Nép, 1928/ 9.
[27] Fancsali János: Magyarörmények a sepsiszentgyörgyi zenei életben.
[28] Brassói Lapok, 1930. február (36. évfolyam, 26-48. szám) 1930-02-19 / 40. szám.
[29] Székely Nép, 1930 (48. évfolyam, 1-102. szám) 1930-04-27 / 33. szám.
[30] Keresztes Zoltán szíves közlése. Ezt erősíti meg Fancsali János zenetörténész már idézett írásának néhány mondata is: „Keresztes családot nem alapított, így hagyatékának (vélt) értékesebb darabjait házvezetőnője, “emlékbe” magával vitte. A többi …. por és hamu.” http://epa.oszk.hu/01400/01440/00017/
[31] A dokumentumot Keresztes Ede unokája Keresztes György bocsátotta rendelkezésünkre. Ebből az is kiderül, hogy az írógéppel lejegyzett írás „Másolat, a Léczfalván 1956. augusztus 13-18.ig, Irmus hugom, Sándor sógorom és Lajos öcsém kérésére, a Kovács család öreg bibliájában feljegyzett és néh. Károly öcsém által 1926. augusztus 18.ig előfordult családi változásokkal kiegészített feljegyzések folytatása céljából készített összeállításomból, a néh. Károly öcsémre vonatkozó rész.”
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!