Áldott Karácsonyt!

Gyűjteményünk adventi időszakhoz és karácsonyhoz kapcsolódó tárgyaiból formált karácsonyfával emlékezünk meg arról, hogy egykor hogyan készültek az ünnepre. Facebook oldalunkon olvasható kalendárium keretében minden nap más tárgy kapcsán ismerhettek meg érdekességeket az ünnepvárásról.

December 1. Énekes könyv A karácsonyt megelőző négy hetet felölelő adventi időszak a lelki felkészülés ideje is volt. Ennek fontos részei voltak a hajnali misék, a roráték, amit angyali vagy aranyos misének is neveztek. A karácsonyi előtti heteket kisböjtnek is nevezték, mert ilyenkor szintén tartózkodtak böjti napokon (adventben szerdán, pénteken és szombaton) a húsétel fogyasztásától és ekkor már nem tartottak lakodalmakat, mulatságokat sem.

December 2. Hurkatöltő Az őszi munkák végeztével, a hideg beálltával András naptól kezdődtek a disznóvágások, disznótorok. Az állatok hízlalását úgy időzítették, hogy még karácsony előtt legalább egyet le tudjanak vágni. A disznó leölését és a feldolgozását a családok rendszerint maguk végezték, csak a nagygazdák hívtak böllért vagy hentest. Persze az igazán emlékezetes dolgok a disznóvágás után kezdődtek. A disznótor kiemelt közösségi esemény volt, amire a résztvevőkön kívül meghívták a szomszédokat, közeli rokonokat. A vacsorán orjalevest, toros káposztát, zsírban kisült fánkot szolgáltak fel.

December 4. Bányászlámpa Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, így a fontosabb házimunkák (söprés, varrás, fonás) ezen a napon sem ajánlottak. Ruhadarabot sem szabad kinn hagyni, mert boszorkányok rontása fenyegethet! Mindemellett Szent Borbála többek között a bányászok védőszentje is.

December 5. A lánc Az ünnep előestéjén Miklós püspöknek öltözött férfiak járták a gyerekes házakat járt kíséretükkel, az álarcos, kormos képű, gyakran szarvakat viselő ördöggel együtt. A gyerekeket vizsgáztatták, imádkoztatták, majd tudásuk és viselkedésük alapján jutalmazták vagy virgáccsal megfenyítették őket. Az alakoskodók, akik legények, sőt, gyakran nős férfiak voltak, bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve jártak és ijesztgették a gyerekeket, a nagyobb lányokat, ezért is nevezték őket láncos Miklósnak.

December 6. Virgács Régen nemcsak Mikulás napján, hanem az advent szinte teljes ideje alatt jelentősek voltak az alakoskodó szokások, amikor elmaszkírozott gyerekek és felnőttek járták a házakat. Általában verselve vagy énekelve, jó egészséget, bő termést kívánva a házigazdáknak, de közben az arcukat lepedővel eltakarva, belisztezve, esetleg bekormozva érkeztek a házhoz, kezükben bizony vesszővel vagy fakanállal. Így ijesztgetve nagyokat és kicsiket egyaránt.

December 7. A kalács A hagyományos paraszti étkezésben sokáig a kalács volt az ünnepi tésztaétel. Eleinte nem sokban különbözött a kenyértől. Különlegessé alapanyaga vagy formája tette, azaz jobb minőségű lisztből készítették, és máshogy formázták meg, mint a mindennapokban elfogyasztott kenyeret. Később a tésztájába tejet, tojást, vajat is tettek, amitől az íze gazdagabb lett. Kalácsot csak a legnagyobb ünnepekre, húsvétra, lakodalomra és karácsonyra sütöttek – sokáig egyszerűen csak a kemence fenekére téve, később már vaslábosba, vagy olyan kalácssütő formába helyezték.

December 8. A zsák A zsák ezúttal a karácsonyi köszöntőkre utal, akik advent idején karácsonyi dalokat énekelve járták végig a falut, hogy cserébe adományokat, apró ajándékokat gyűjtsenek. A köszöntésnek több elnevezése és változata is ismert: angyali vigasság, kántálás, kóringyálás, pásztlizás, mendikálás.

December 10. lisztes kanál A téli ünnepkör az alakoskodás kedvelt időszaka volt, amikor elmaszkírozott legények, férfiak járták az utcákat, házakat. Az álca felöltésének az egyik célja a tréfás ijesztgetés volt. A maszkos alakoskodók számos módját kieszelték, hogy minél nehezebben ismerjék fel őket, például kenderből szakállat és bajuszt formáltak, vagy épp elővették a  lisztes kanalat, hogy liszttel szórják be az arcukat.

December 11. Sótartó A Luca naphoz köthető időjárásjósló praktika során tizenkét hagymalevélbe, amik a hónapoknak feleltek meg, sót tettek. Ha a levelek közül valamelyik átnedvesedett, az a hónap csapadékosnak ígérkezett.

De a gazdasszonyok is kivették a részüket a varázslásból, hogy a tyúkjaik sokat tojjanak. Így például napközben ülniük vagy feküdniük kellett, hogy a tyúkok egész évben kotlósak legyenek.

December 13. Orsó és guzsalytalp Luca napja nem csak jóslásról és mágikus cselekedetekről szólt, hanem bizonyos házkörüli teendők tiltásáról is. Így nem volt szabad fonni és varrni, mert ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét, és nem tudnának tojni, ezért a guzsalytalpat és az orsót inkább az ablakba raktuk, nehogy véletlenül használjátok.

December 14. Hagymakalendárium

December 16. Karácsonyi abrosz A karácsonyi asztal, az arra vagy köré helyezett tárgyak, sőt még az elfogyasztott ételek is különös, mágikus jelentőséggel bírtak a falusi ember életében. Az asztalra elsőként természetesen a karácsonyi abrosz került, ami általában fehér, díszítése pedig szintén fehér vagy – mint az ablakunkban – piros volt, és varázs-, illetve gyógyító erőt tulajdonítottak neki: a betegeket ezzel dörzsölték meg, kötözték vagy takarták be; vetőabroszként is használták, hogy jó legyen a termés; ha a kenyér sikeres kenyérkelesztés volt a cél, sütőabroszként funkcionált; rákötözték a gyümölcsfára is, hogy jobb legyen a termés; a betegségek elkerülésére Szent János napján erről etették az állatokat. Mindenhol nagy becsben tartották, és tilos volt kimosni, nehogy veszítsen varázserejéből.

December 17. Pásztor bunda A karácsonyi időszak legismertebb adománykérő dramatikus játéka a betlehemezés, amelynek során pásztorjátékot előadva hirdetik Jézus születését, dicsőségét és a játék végeztével köszöntik a háziakat. A játék szereplői a pásztorok és az angyalok, de ez kiegészülhet a három királyokkal, valamint Erdélyben a szállást kereső szent családdal. Jézus születésének hirdetése, és az örömhír átadása mellett a pásztorjáték fontos eleme volt a tréfálkozás is, amit a nagyotmondó, nagyothalló „öreg” képviselt.

Karácsonykor szokás volt az ostyahordás is a római katolikusok körében, amikor a tanító vagy a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak ostyát küldött. Ennek fejébe természetbeni fizetséget, lisztet, babot, tojást vagy kolbászt kapott, a gyerekeket pedig pénzzel, almával, aszalt gyümölcsökkel ajándékozták meg.

December 19. Szekerce és a sodrófa A karácsonyi asztalon az ételeknek és a terítéknek is fontos, szimbolikus, mágikus jelentősége volt. Azért vették elő – egész pontosan került a karácsonyi asztal alá – a szekercét és a sodrófát, de a kaszakövet, a mángorlót vagy lószerszámot is (vagyis gazdasági és háztartási eszközök sorát), hogy a következő évben is jól menjen velük a munka.

December 20. Étkezés A karácsony böjtjén, karácsony szombatján, Ádám Éva napján (ahogy régen december 24-ét hívták) elfogyasztott vacsora ünnepélyes keretek között zajlott, de még böjtös ételekből állt. Így sokat és sokfélét ettek, hogy a következő évben is elegendő élelmük legyen, de hús még nem került az asztalra. Jellegzetes karácsonyi étel volt a hüvelyesekből (bab, borsó, lencse) vagy az aszalt gyümölcsből készült leves, a babos- vagy gombás káposzta. A leves után töltött lepényt vagy tésztaételeket ettek, például mákos tésztát vagy gubát. Karácsony napján, december 25-én és 26-án már nem böjtösen étkeztek, és a hagyományos téli ünnepi ételek kerültek az asztalra, húsleves és savanyú káposzta disznóhússal.

December 21. Szalma az ünnepi asztal alatt A bő termés és az állatok egészségének reménye nemcsak a gazdagságot, hanem magát az életet is jelentette, , ezért ebben az időszakban különböző mágikus cselekedetekkel próbálták elérni azt. Ezért került gabona és egyéb magvak az asztal alá mert azok a következő év bő termését biztosították.

December 22. Mákdaráló A mák a bőség, a végtelenség, a megszámlálhatatlan gazdagság jelképe volt. A dió ősi Krisztus- jelkép, hiszen Jézus úgy rejtőzött az anyja méhében, majd pedig a sziklasírban mint héjában a dió. A karácsonyi asztalra helyezett só a néphagyomány szerint tehenek, méhek gyógyítására volt alkalmas. A tojás az állatok egészségét őrizte. A fokhagymát éjfélkor az állatoknak adták, hogy a rontást távol tartsák vele. A tököt azért helyezték az asztalra, hogy jó módban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort torok- és fülfájás gyógyítására használták. Szokás volt, hogy a gazda egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, ebből mindenki evett, hogy összetartson a család. A szentelt ostya, a mézbe mártott foghagyma, dió, alma a család egészségmegőrzését szolgálta.

Az alma, dió, mogyoró, a házilag sütött sütemény nemcsak a gyerekek számára jelentett nagy ajándékot, de könnyen hozzáférhető is volt, ami hosszú ideig biztosította helyüket a karácsonyfán. A gyümölcsök a parasztságnál igazi luxuscikknek számítottak: karácsonykor füge, narancs is kerülhetett a fa alá. A díszek nagy része Jézust szimbolizálta.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.