Hogyan kerül egy határátkelő épület a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba?
„A Szabadtéri Néprajzi Múzeum […] alapfeladata a népi építészet, lakáskultúra és életmód kutatása, épített, tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése a magyar nyelvterületen és a diaszpórában, ezen örökség őrzése, illetve a gyűjtemény anyagának sokoldalú közzététele, a széleskörű, részvételen is alapuló hozzáférés biztosítása.” – olvasható a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szervezeti és Működési Szabályzatában.[2] Akkor hogy lehet, hogy egy teljesen betonból öntött határépület a hozzá tartozó egységeivel mégis megépül az új tájegység részeként, ami már nem a népi építészeti emlékek körébe tartozik?
A szabadtéri muzeológia és a néprajztudomány is folyamatos fejlődésben van. A múzeumok ezen típusában látható kiállítások által felidézett időszakok egyre távolabb kerülnek az őket látogatók személyes élményeitől, aminek okán egyre több magyarázatra van szükség az értelmezésükhöz. Ezt kiküszöbölendő a néprajztudomány időben egyre közelít a jelen felé, hiszen erre vonatkozóan tudnak a kutatók személyes történeteket a leghitelesebben dokumentálni.
Az Erdély épületegyüttesbe vezető Határátkelő és a hozzá tartozó építmények bemutatási célja kettős. Elsősorban a már meglévő Magyarország területéről származó tájegységből való átvezetést fogja megoldani szimbolikus és tényleges formában. Másodsorban pedig a napjainkra jellemző könnyített határátkeléssel ellentétben[3] a rendszerváltás előtti időkben történt szigorú szabályok által korlátozott határátkelést hivatott bemutatni. A rendszerváltás előtt a határon átkelni szándékozó utasoknak szigorú ellenőrzéseken kellett átesniük, nem egyszer órákig tartó várakozás után, melyet szeretnénk a látogatóknak megmutatni.
A múzeumban felépülő határátkelő központi elemének rekonstrukciójához az 1967. évi Hajdú Bihari Napló 7. számában található borsi közúti határátkelő fotója adta az alapot. A fényképen szereplő feszített betontetős épülettípus a korban több helyen megtalálható volt. Napjainkban, nagyobb méretben ugyanez a forma a soproni, valamint a letenyei nagy határátkelőnél is felfedezhető még. A választott kiállítási időhöz kapcsolódóan a fellelhető archív fotóanyag mellett az 1962. évi július hó 10-én kiadott Határőrizeti Szabályzatban foglaltak adnak további információkat. A felvételen látható – és az ország területén található hasonló típusú – előtetőkhöz eredetileg nagyméretű kiszolgáló épületek is tartozhattak, melyek megépítése a területi adottságok miatt a múzeumban nem kivitelezhető. A koncepció alapján a bemutatáshoz szükséges előtetős épület mellett egy sorompókezelő- és egy útlevélkezelő fülke, valamint két sorompó, országhatárt és vámhatárt jelző táblák, két betonasztal, négy darab beton virágkaspó és egy határkő, valamint az Erdély épületegyütteshez vezető kétsávos és az onnan elvezető egysávos betonút épül meg a múzeumban.
A kutatás során számos, a határ fogalmával és a határátkelésekkel kapcsolatos információ került elő, melyről bővebben a kiállítási egységben is tájékozódhatnak a látogatók. Honnan lehet adatokat gyűjteni egy olyan témáról, melynek több eleme a nemzetbiztonság körébe tartozik? olyan eleme akad, amely a nemzetbiztonság ügyébe tartozik? A határral kapcsolatos érvényben lévő utasításokat titkosítják. Elavulásuk után a titkosítás feloldva elérhetővé válik a kutatók és az érdeklődők számára például Állambiztonsági Parancsgyűjtemény oldalán.
Emellett Magyarországon három helyen is működik határrendészettel foglalkozó gyűjtemény: Körmenden, Apátistvánfalván és Sopronban. Ez utóbbi Keresztes Csaba működtetésében, aki a Határőr Hagyományőrzők Baráti Társasági elnöke és ő maga is tanácsadóként szerepet vállal az épülő kiállítási egység kialakításában.
A kutatás másik alapját a gyűjtött személyes történetek adták, melyeknek egy részét a Határtalan Skanzen tematikus év során már közre is adtunk és elérhetők az érdeklődők számára.
A Határtalan Skanzen tematikus évben a programjaink központi gondolata a magyar nemzet és kultúra határtalansága volt. Ekkor hoztuk létre a Határtörténetek virtuális kiállítást a hatartalan.skanzen.hu weboldalon. A kiállítás virtuális kiterjesztésével a fizikai téren való átlépést szerettük volna hangsúlyozni. A weboldalon a virtuális kiállítások mellett Határtörténetek címmel az elmúlt száz évben – 1920 és 2020 között – történt határokhoz, határátkeléshez kapcsolódó történeteket, fotókat, tárgyakat szeretnénk bemutatni. A történeteket felhívás alapján a hatartortenetek@skanzen-hu e-mail címre vártuk és várjuk is, illetve célzottan is gyűjtjük őket. A felkutatott és velünk megosztott történetek által létrehozott virtuális közösségi kiállítás folyamatos bővítésére is lehetőség adódik.
A határátkelő és a virtuális közösségi kiállítás szorosan összefügg, hiszen a témák kapcsolódása mellett tökéletesen reprezentálja a határ kettősségét is: a fizikai megnyilvánulás nem szakadhat el a szimbolikus (vagy jelen esetben virtuális) jelentésektől. A fizikálisan megjelenő kiállítási egység és a virtuális közösségi kiállítás esetében is fontos feladat volt számunkra az akadálymentesítés.
De hogyan lehet egy virtuális kiállítást akadálymentesíteni? Merül fel a kérdés joggal az emberben. A Határtörténetek esetében a Skanzen Önkéntesei audionarrációval[4] látták el a történeteket. Az önkéntesek a múzeum szinte valamennyi részlegén kipróbálhatják magukat. A korábbi években indult Hangosblog projekt keretében a Múzeum blogcikkeit olvasták fel, ami nagy népszerűségnek örvendett. A Közönségszolgálati Osztály önkéntesekért felelős munkatársa vette fel a Narradívák és az Audionarrátorok Társasággal a kapcsolatot. Mindkét csoport frissen alakult, ezért fontos volt számukra a gyakorlás. A Kommunikációs Osztállyal közösen találták meg ezt a feladatot, amely mindkét fél számára megfelelő lett: a Határtörténetek virtuális kiállítás történeteinek narrálása.
Az audionarrációval ellátott történetek a https://hatartalan.skanzen.hu/#/hatartortenetek linken keresztül elérhetők.
Önnek vagy családjának vannak olyan történetei, amely a határhoz kapcsolódik? Amennyiben rendelkezik ilyennel és szívesen megosztaná velünk, kérem, jelezze a hatartortenetek@skanzen.hu e-mail címen!
A határmenti területek kutatása a Skanzenben: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967-es megalapításakor az aktuális politikai helyzet miatt csak a mai Magyarországon élő népek kultúráját lehetett bemutatni. Mivel az intézmény gyűjtőköre már 1998 óta kiterjed a határokon túlra is, lehetővé vált a határainkon túl élő magyarok múzeumi reprezentációja is. Ez vagy meglévő tájegységekhez kapcsolt épületeket jelent (pl. Nemesradnót), vagy önálló kiállítási egységet. Az erdélyi magyarságot reprezentáló Erdély épületegyüttes első, előzetes koncepciója 2006-ban készült el, amelyben a szerzők – Buzás Miklós és dr. Vass Erika – meghatározták a leendő épületegyüttes szerkezetét, bemutatási időszakát, illetve ismertették a bemutatni kívánt tájegységekhez tartozó egyes területeket.[1] Az előzetes koncepcióterv mentén elindulva a következő években számos kutatóúton vettek részt a Skanzen muzeológusai, melynek eredményeképpen 2014-re megszületett a bővített telepítési koncepció, az épületjegyzék és megfogalmazódtak a legfontosabb üzenetek.
Borítókép: röszkei határátkelő, Urban Balázs, 1973, Fortepan_88375
[1] VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007: 224–268.
[2] A Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezeti és működési szabályzata, II/6751-2/2021/PKF dokumentum
[3] Bár a 2020-21-es évben az új koronavírus miatti korlátozások betekintést engedtek a múltban jellemző nehezített határátkelésbe.
[4] „Az audionarráció (audio description) kifejezés eredetije a latin audire (’hallani’) és describere (’leírni’) igékből tevődik össze. A hangos leírás vakok és gyengénlátók számára hozzáférhetővé teszi a filmeket, tv-programokat, valamint a színjátékokat – esetünkben virtuális kiállítást– a szerk. –. Így egyfajta narrációnak tekinthető a látottakról (pl. képek, helyszín, testbeszéd, arckifejezések stb.), ami a párbeszédek között hangzik el anélkül, hogy megzavarná a fontos hang- és zenei effektusokat.” https://pestimagyarszinhaz.hu/audionarracio/ [letöltés dátuma: 2021. 03. 30.]
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!