Egy magyar alapítású kibuc épülete lesz a Skanzen diszpóra épületegyüttesének izraeli darabja.
A Skanzen diaszpóra kutatása a 2010-es évek elején indult el. A program célja, hogy a Kárpát-medencén kívül élő, különböző okokból emigrált magyar közösségek is megismerhetőek legyenek a Skanzenben. Ezzel válik tejessé a Skanzen küldetése, a határon inneni közösségek mellett a határon túli és a diszpórában élő magyar közösségek is jelen lesznek a múzeumi épületek falai között. Először az egyesült államokbeli Vintondale-ben választottunk ki egy úgynevezett burdos-házat, aminek a kutatása és a majdani kiállításhoz kapcsolódó tárgygyűjtés az első eredményei voltak a programnak. 2014-ben kiválasztottuk, majd lebontottuk az argentínai Villa Angela mellett megtalált magyar kivándorlók általépített tanyaépületet. A chacoi magyarság bemutatására szolgáló épület elemei és a megvásárolt tárgyi anyag néhány éve érkezett meg a Skanzenbe. Ennek a két kutatásnak az eredményei hamarosan egy virtuális kiállításban lesznek láthatóak
2022-ben kezdtük meg az izraeli magyar diaszpóra kutatását. Ennek keretében az a célunk, hogy egy magyar alapítású kibuc épületet telepítsünk át Szentendrére, és abban mutassuk be a második világháború, a holokauszt borzalmai után kivándorolt magyar zsidók életmódját.
Szakmai együttműködést alakítottunk ki a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumával (Zefat) és vezetőjével Ron Lustiggal. Az ő közreműködésével kezdtük meg a kutatásunkat Parod Kibucban. Parod kibuc Zefat városától mintegy 15 km-re fekszik, az ország északi részén, nem messze a Galielei tótól. 1949-ben alapították Magyarországról Izraelbe bevándorolt Holokauszt túlélők. A kibucnak először a Gárdos nevet adták, Gárdos József, a Dror Habonim mozgalom magyarországi csoportja alapítójának emlékére, aki még Magyarországon elhunyt és nem élte meg, hogy társaival alijázhasson Izraelbe. Amikor kiderült, hogy a kibuc egy ókori zsidó település, Parod helyén épült, úgy döntöttek, hogy felveszik a régi héber nevet. Parod egyike azon több tucat kibucnak Izrael Államában, melyet magyar származású bevándorlók alapítottak, és ma is egy virágzó helység sok fiatal családdal. A kiválasztott épülethez megkezdtük a kibic történetének kutatását, interjút készítettünk egy még élő 93 éves holokauszt túlélő alapítóval. Az első eredményekről, a kutatás kihívásairól adtam interjút a Néprajzi Múzeum Etnokultúra című műsorának.
2022 tavaszán kiválasztottuk azt az épületet, amely Szentendrére kerül majd. Ez egy lebontás előtt álló, egyszerű faépítmény, amely évtizedeken keresztül a kibucban élő kisgyermekek őrzőhelye volt. Az 1920-as évek elejétől egészen az 1980-as évek végéig az erec izraeli kibucok ideológiájának egyik legfontosabb része volt az úgynevezett közös nevelés, amelynek lényege: egyenlő esélyek biztosítása minden gyerek számára. A kibucok gyerekházai a közös nevelés jelképei lettek. A gyerekházakban a gyerekek csecsemőkoruktól serdülőkorukig éltek, és nevelésük az egész kibuc közösségének feladata volt. A gyerekházakat a csecsemőkkel a kibuc legbiztonságosabb területére, házakkal körülvéve helyezték el, ezt vették körül a közösségi épületek, majd a kibuc mezői.
A beton alapon álló deszkafalú, cseréppel fedett épület a második építmény volt a kibucban. Az építéskor az épületben a hálók kaptak helyet, a wécé ekkor az épület mellett állt. Az 1960-as évek elején bővítették az egyszerű épületet, ekkor alakították ki a két beugró hozzátoldásával a mosdókat. Az épület bezárása után különböző funkciókkal működött. A teljes bezárása előtt fodrászüzlet volt benne.
Jelenleg is Parodban vagyok, hiszen megkezdtük az épület bontását. A kibuc mérnökének a segítségével egy helyi vállalkozó –akinek szintén vannak magyar gyökerei- végzi a szakszerű bontást. Az épület nincs túl jó állapotban, de igyekszünk a lehető legtöbb eredeti elemet megmenteni és a majdani újraépítéshez hazaszállítani. A cementlapokból, a cserepekből tucatnyi eredeti darab fog mintául szolgálni a hiteles másoltok elkészítéséhez. Az északi –rövid- homlokzatot egyméter széles darabokra vágjuk szét, a többi oldalból pedig a legépebb és visszaépíthető elemeket hozzuk el. Természesen a nyílászárókat a szakszerű kiemelés után deponáljuk a majdani szállításig.
A cikkben megjelent képsorozat dr. Sári Zsolt tulajdona.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!