Alig néhány hónapja dolgoztam a Szennai Skanzenben, amikor felmerült, hogy részt vehetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által elnyert Erasmus+ Mobilitási programban. Aktív francia nyelvismeretem révén külön öröm volt, hogy a tanulmányút éppen Franciaországot érintette. A hosszas előkészítő munkálatok, a francia fogadó partnerrel történt sorozatos egyeztetések és online workshop után az 5 fős utazócsapat (Dr. Sári Zsolt, Szegedy-Kloska Tamás, Balogh Enikő, Farkas Gergely és jelen blogbejegyzés írója) 2022. szeptember 12-én felszállt a Párizsba tartó repülőgépre, hogy azután megtapasztalja a TGV vonat sebességét, és 5 nap alatt beutazza Bretagne régió ökomúzeumait.
Akkor még nem sejtettem, hogy az intézmények részéről milyen vendégszerető fogadtatásban lesz részünk, hogy a sokszor kora estéig húzódó múzeumlátogatásokat késő esti vacsorák és éjszakába nyúló szakmai (világmegváltó) beszélgetések követik majd.
Az első célállomásunk Bretagne régió székhelye, Rennes volt. Ebből a városból indult a közel 1400 km hosszú körutunk, amelyen velünk tartott a francia fogadó szervezet, az AFMA (Fédération des Musées d’Agriculture et du Patrimoine Rural – Mezőgazdasági és Vidéki Örökség Múzeumok Szövetsége) részéről az általános titkári feladatokat ellátó, egyben a marseilles-i MUCEM gyűjteményvezető muzeológusa, Edouard de Laubrie is.
A tanulmányút során az volt a célunk, hogy megismerjük a francia ökomúzeumok fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatos módszertanait, kiállításait és ismeretátadási programjait. A megszerzett tapasztalatokat és jógyakorlatokat a koncepcionális megújulás előtt álló Szennai Skanzen ökomúzeumi fejlesztési terveibe szeretnénk beépíteni, valamint az intézmény mindennapi működésében kívánjuk hasznosítani.
Az ökomúzeum elnevezés Franciaországból ered, Georges-Henri Rivière nevéhez köthető, aki már az 1960-as években kidolgozta ennek a múzeumtípusnak a koncepcióját, azért, hogy az emberek megértsék a környezetüket, és az abban betöltött szerepüket. A cím elnyeréséhez mindössze néhány kritériumnak kellett megfelelni, így napjainkban Európa-szerte már közel 200, Franciaországban pedig 65 múzeum tudhatja magáénak ezt az elnevezést.
Az ökomúzeum egy élő, interdiszciplináris múzeum, amely az embert időben és térben helyezi el, saját természeti és kulturális környezetében, arra ösztönözve a népesség egészét, hogy részt vegyen saját fejlődésében, amelyek alapvetően valós helyszíneken, épületeken és tárgyakon alapszanak (G.-H. Rivière és H. de Varine nyomán, 1971.).
Az első szakmai napunkat a Rennes városának agglomerációjában található múzeumban (Ecomusée de la Bintinais) töltöttük.
A múzeum igazgatójával bejártuk a látogatói bejáratként is funkcionáló főépületet, ahol a pénztár, a múzeumi bolt, az irodák, a konferenciaterem és a 350 m2 alapterületű kiállítótér is található, ahol minden év őszén új időszaki kiállítást rendeznek meg. Látogatásunkkor éppen egy állatorvosi és agrárszakképzési kiállítás bontása zajlott. Az épületből a karámokkal övezett sétányon, piknikező övezetek mellett elhaladva jutottunk az állandó szabadtéri kiállításba. A parkhoz tartozik egy több hektáros almáskert is, ahol a helyi, tradicionális almabor, a cidre alapanyagát termelik meg. Az almafák alatti területet kisméretű (45–60 cm marmagasságú) juhok legelik.
Az intézmény alapját a 15. századból eredeztethető farmgazdaság adja, ahol akkoriban egy rennes-i nagybirtokos család lakott. A kerteket és az állatokat az épület földszintjén lakó cselédcsalád tartotta rendben. A farmgazdaságot 1987-ben nyitották meg múzeumként. A lakóépület jelenleg állandó kiállítási helyszín, emeletén egy 1830-as évekbeli rennes-i nagybirtokos dolgozószobája van berendezve. Az épület földszintjén helytörténeti kiállítás és múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiség, a pincerészben a cidre előállítását bemutató tárlat található. Gyakran tartanak foglalkozásokat a szabad ég alatt is.
Az állandó szabadtéri kiállításban kapott helyet az állattartó gazdaság is, ahol több állatfaj (ló, szamár, szarvasmarha, juh, kecske, baromfi és sertés) helyi, breton fajtáit mutatják be, és azokat génrezervként (az őshonos állatfajok genetikai állományának megőrzésére fenntartott és továbbtenyésztett állatcsoportok) tartják fenn. A parkban sétálva, a haszonnövény parcellák mellett elhaladva jutottunk a legelőkertekhez, ahol kecskék, juhok, disznók legelnek karámokban, ami egy magamfajta agrármérnöknek szívet melengető látvány.
A következő napok úticéljának választott Ecomusée des Monts d’Arrée intézménynek két telephelye is látogatható. Saint-Rivoal településen, a temetővel körülvett templom tőszomszédságában található a Cornec-ház, amely egy 1702-ben épült, palatetővel fedett és eredeti állapotában őrzött kőépület. A földszinten, kőfallal elválasztva ugyan, de mégis egy légtérben élt az ember és haszonállata. A mellette álló Bothorel-ház az 1950-es évek lakáskultúráját idézi. Ezt az épületet aktívan használják a helyi közösségek közös főzések, rendezvények alkalmával. Az 1970-es években, a mezőgazdaság fejlődésének lenyomataként egy új típusú hangár is épült a területre, amelyet (bár képileg nem illik a múzeumhoz) a hagyományos breton táncestek, a fest-noz alkalmával használnak. A múzeum területén kiskerteket művelnek és több száz fás almáskertben a cidre alapanyagát termesztik.
Az intézmény másik helyszíne Commana településen kívül, erdősült területek mentén található. A főbejárati épülettől (pénztár, múzeumbolt, irodák és kiállítóterem) pár száz méteres sétát követően jutottunk el a szabadtéri malmokhoz, amely a Kerouat nevet viseli. A falu alapját képező első vízimalom 1610-ben épült, a lakóházakat és a malmokat is eredeti állapotukban őrzik, bemutatva a 19. sz.-i molnárcsalád, a Fagot család életét. A környéken, évszázadokon keresztül a hajdinatermesztés volt az elsődleges mezőgazdasági tevékenység, ezekben a malmokban őrölték a magot, amelynek lisztjéből készül a mára világszerte híres crêpe, azaz a francia palacsinta. A csoportunk bátrabbjai megpróbálták elsajátítani a tradicionális crêpe-készítés fortélyait. Az intézményhez természetesen itt is egy több száz fás almáskert tartozik, a fák alatt juhokat legeltetnek. A kiállítóteremben a kelta gyökerű bretonok mondavilágát idéző fotókiállítást tekintettünk meg.
A meglátogatott intézmények közül az óceánjáró komppal megközelíthető Groix szigeti múzeum lógott ki egy kissé a sorból, amely bár nevében (Ecomusée de l’île de Groix) viseli az öko jelzőt, tulajdonképpen helytörténeti múzeumként funkcionál. A gyűjtemény a sziget létrejöttét és történelmét, valamint az elsődleges megélhetési formát, a halászatot mutatja be eszközökön, maketteken, hajókon és viseleteken keresztül. Az emeleten a sziget ikonikus épületeinek évtizedes változásait bemutató időszakos kiállítás volt látható. A szigeten a nyári szezonban 8000 látogató fordul meg. Utószezon révén csupán elképzelni tudtam, hogy nyáron a turisták tömege hogyan hömpölyög az utcákon az óceánparti homokos strand felé.
Elhagyva Bretagne-t hosszabb utazás után érkeztünk meg a turisztikailag rendkívül frekventált Mont-Saint-Michel természeti környezetének használati módját bemutató Ecomusée de la Baie du Mont Saint Michel (a Mont-Saint-Michel öböl Ökomúzeuma) intézménybe. A kiállításokat itt is egy régi farmgazdaság (16. század vége) épületeiben helyezték el, néhány lépésre a környező falvaktól. A bejárat egy parasztház típusú épület, emeletén a környék növény- és állatvilágát, valamint az ezzel összhangban élő és a környezet gazdagságát kihasználó embert bemutató modern, digitális eszközöket is használó kiállítás található. A sókitermelő műhely épületében demonstrálják a technikát, amellyel a só kivonható a tengervízből. Egy másik, kisebb épület az időszakos kiállításoknak ad helyet.
Az épületek közül kitekintve lenyűgöző kilátás nyílik az öbölre, és az UNESCO világörökségi helyszín Mont-Saint-Michel szigetre. Az öböl dagálykor feltöltődik vízzel, de apálykor gyalogosan is megközelíthető. Turisztikai irodák sokasága szervez gyalogos túrákat, így a szezonban naponta több ezer ember sétál át a nyirkos fövenyen az öböl szélétől a szigetig, közben hatalmas ökológiai károkat okozva. Az öböl szélén, ahova a dagály csak ritkán ér el, a magas sótartalmú füvön juhokat legeltetnek, a jellegzetes delikát élelmiszer, a sós juhhús előállítására. Az öbölben távolabb pedig osztrigát és kagylót tenyésztenek, kihasználva a tengervíz áramlását.
Az utunk során nemcsak a kulturális látnivalókkal, hanem Franciaország ugyancsak híres gasztronómiájával is ismerkedtünk. A különböző édes vagy sós töltelékekkel dúsan megrakott crêpe-ek mellett ínyencebb fogások: marhasült, sertéscsülök, bárányborda, sőt még kagyló, lepényhal és vörös tonhal is került a tányérunkra. Az életek mellé mindig jó bor jár, így a szinte ültetvényenként változó típusú almaborokat is alaposan tanulmányoztuk.
A múzeumokban látott gazdálkodási (állattartási) rendszerek kialakítása, azok múzeumi környezetbe történő integrálása a Szennai Skanzen számára is kivitelezhető, alkalmazható és jól hasznosítható példák, jó gyakorlatok. Mindamellett, hogy a megszerzett ismereteket a múzeumi oktatás és ismeretátadás során is felhasználjuk, a rendezvényeink programkínálatának színesítésére és bővítésére is sor kerül a jövőben, mindezeken a területeken nagyon erős inspirációt jelentett a tanulmányút.
A fotók a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Szennai Skanzen tulajdonát képezik. A fotókat Farkas Gergely, a címlapfotót Balogh Enikő készítette.
A tanulmányút megvalósítását az Erasmus+ mobilitási pályázat támogatta. Téma: KA122-ADU – Felnőttoktatásban tanulók és dolgozók rövid távú tanulási célú mobilitása Cím: Szabadtéri múzeumok ökologikus küldetése a helyi közösség fejlesztésének érdekében
- crêpe (ejtsd: krep): óriási francia palacsinta
- cidre (ejtsd: szidr): francia almabor, 100% almából
- TGV (ejtsd: té zsé vé); Train à Grande Vitesse: nagysebességű vonat, 300 km/h-s utazósebességű
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!