Műtárgysorozat – csilléry100

Dr. Csilléry Klára születésének 100. évfordulóján közös emlékkonferenciát rendez a Néprajzi Múzeum és a Skanzen.

Csilléry Klára (1923-2002) a magyar néprajztudomány világhírű kutatója, aki pályáját a Néprajzi Múzeumban kezdte, majd a Néprajzi Múzeum Falumúzeumi osztályából kivált szabadtéri múzeum osztályvezetője lett Szentendrén.  Muzeológiai tevékenységével a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményét több ezer tárggyal, és azok mintaszerű dokumentációjával gyarapította. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban nevéhez fűződik a múzeum első épületeinek berendezése. A Skanzen építésének első korszakában meghatározó a részvétele a szabadtéri muzeológia magyarországi megalapozásánál. A SkanzenBLOGON meséljenek a néprajzkutatóról az általa gyűjtött tárgyak és tárgyleírások. Posztsorozatunk 2. részében a Skanzen munkatársai válogattak gyűjteményünkből.

Szentkép

^1970.30.54.

Csilléry Klára figyelme a lakáskultúra kutatása kapcsán kiterjedt a szentsarokban, a szobák legnagyobb tiszteletben tartott részén lévő képekre is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében öt darab olyan szentkép található a mariazelli kegyhelyről, melyeket 1970-ben ő gyűjtött Kapuváron egy módos gazda „parádés-”, azaz tisztaszobájából.

Az osztrák búcsújáróhely a Kárpát-medence katolikus hívei számára nemzetiségüktől függetlenül meghatározó szereppel bír, a magyarok is nemzeti kegyhelyükként tekintettek rá.

A legtávolabbi pont, ahol terepmunkám során mariazelli szentképet gyűjtöttem, Csíkszentmárton. A padláson talált kép mögött feltehetőleg nem valós mariazelli zarándoklat áll. Valószínűbb, hogy a kereskedelmi forgalom, vándorárusok révén jutott el Erdély távoli, katolikusok lakta vidékére ez a bécsi nyomdában készült színesnyomat.

Nekem 2018-ban nyílt lehetőségem arra, hogy a gradistyei horvátokkal Kőszegről gyalogosan elzarándokoljak a zelli Szűzanyához. A kegyhely hatásáról a Skanzen undi házában készítettem kiállítást Hugyecsek Balázzsal. A csíkszentmártoni kép is itt tekinthető meg.

dr. Vass Erika

Kisszék

^1970.94.8.

A Skanzen első kiállítási egysége az 1974-ben megnyílt Felső-Tiszavidék tájegység volt. Az enteriőrökben látható berendezési tárgyak gyűjtői között szerepelt K. Csilléry Klára is.

A felső-tiszavidéki házbelsőt az egyszerűség, az alacsony ácsolt bútorok és a házilag készült tárgyak nagy száma jellemzi. A századfordulón még a párhuzamos berendezési elv volt szokásban, vagyis az ágyak a szoba két oldalán párhuzamosan helyezkedtek el, közöttük állt az asztal a székekkel, az utcai ablakok alatt pedig a karospad kapott helyett.

Az alacsony, becsapolt lábú gyalogszékek vagyis „görbe székek”, akárcsak a Milotáról gyűjtött kisszék, általában házilag készültek. A görbeszék háttámláját és ülőlapját a teknőhöz hasonló módon egyetlen fából, jellemzően diófából faragták. Ezt a sajátos ülőbútort, melynek csak egy-egy példánya került elő az ország más tájain, a Felső-Tiszavidéken még a 20. század közepén is tömegesen használták.

Tömöri Szilvia

Áttört támlájú szék

^1978.33.4.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében található áttört támlájú széket K. Csilléry Klára leltározta. A tárgyat Nógrád megyében, a Karancs-vidékén használták, ahonnan származom. A 20. század elejéig élték virágkorukat a palóc áttört bútorok. Készítői faragóspecialisták, többnyire a pásztorok közül kerültek ki. Díszítésük az egyszerűbb, geometrikus motívumoktól a figurális ábrázolásokig terjedtek, sokszor huszárokat, katonákat mintázva.

A szék a 2005-ben, a Skanzenben létrehozott Csilléry Klára Emlékszoba berendezésének részét képezi, ami szintén a néprajzkutató muzeológus nevét viselő oktatóközpont épületében található. Néprajzos muzeológusként részt vehetek az emlékszoba gondozásában, így közvetlenebb módon is megismerkedhettem K. Csilléry Klára életútjával, személyes tárgyaival és szakmai munkájával.

Steib Janka

Gondolkodószék

^1977.42.19.

Csilléry Klára munkásságában kiemelt helyet foglalt el a magyar népi bútortípusok vizsgálata, a történeti gyökerek feltárása. Több tanulmányában foglalkozott az ülőbútorok kifejlődésével, amelyben megcáfolta azt a közkeletű felfogást, hogy a legősibb ülőalkalmatosság a gyalogszék lett volna. Az ókori egyiptomi ábrázolásokat vizsgálva megállapította, hogy az első székek bonyolult felépítésű, támlás, karfás székformák, trónusok voltak, amelyek az uralkodó korlátlan isteni hatalmát fejezték ki.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében található, Csilléry Klára által gyűjtött, karfával ellátott támlás szék, vagy ahogy az Alföldön nevezték, gondolkodószék 1817-ben készült asztalosmunka. Szépen faragott karfája sárga és piros színnel festett, a bábos támlákon és az ívesen faragott háttámlán piros, fehér színű virágmotívum látható. A támlán ‘NAGY MÁRTONJ URAMÉ 1817’ felirat olvasható.

Pákay Viktória

Padláda

^1973.37.80.

K. Csilléry Klára kutatási területe az összehasonlító népi lakáskultúra-kutatása, a népi bútor története, a népi fatechnológia vizsgálata és a népművészet története volt. 1972-es A magyar nép bútorai című kötetét francia, német és angol nyelvre is lefordították. Lábrakelt tárgyaink között a képen látható karos padláda a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Botpaládról származik; Csilléry Klára 60 évvel ezelőtt gyűjtötte.

Hazánkban a pad a honfoglalást és a letelepedést követően a szilárd építésű házakban terjedt el először. Használhattak padként megfelelő hosszúkás formára készített padládát is, amely az asztal mögötti szűk helyen üléshez kényelmetlen volt, azonban bő tárolási lehetőséget kínált. A 18. századtól a padládák a parasztházakban is megjelentek, amelyek leginkább Erdélyben váltak elterjedtté, ahol a ládarész nélküli pad neve lelketlen pad volt.

Szegedy-Kloska Tamás

 Varázscsont

^1970.30.78.

Csilléry Klára széleslátókörű muzeológus volt, aki a Skanzenben a hiteles berendezések egyik elvi kérdését abban látta, hogy a tárgyegyüttesek apró részleteket is lefedjenek, a paraszti hétköznapok tárgyi világa a maguk teljességében legyen rekonstruálva.  A több száz általa gyűjtött és leltározott műtárgy között a népművészet legkiválóbb darabjai mellett olyan „egyszerű”, de nehezen gyűjthető tárgyak is megtalálhatóak, mint a különböző rontáselhárító, vagy éppen bőségvarázsló eszközök. Az egyik kedvenc tárgyam, egy Kapuváron gyűjtött disznócsont, a húsvéti szentelt sódar (sonka) csontja. Számos helyen varázserőt tulajdonítottak neki: megvédte a házat a tűztől, vagy éppen a villámcsapástól, de több helyen a boszorkányokat is távol tudta tartani.

Az 1970-ben gyűjtött tárgyat Csilléry Klára a rá oly jellemző precizitással és alapossággal leltározta be; innen tudjuk: „73 éves özvegyasszony padlásáról való. A padlásföljáró mellett halomban áll az évek folyamán felgyűlt húsvétisódarcsont. Úgy vélik, hogy ez megvédi a házat a villámcsapás okozta tűztől. Ez a szokás általános volt Kapuvárott, az idősebbek ma is általánosan tartják. Az elhelyezés módja eltérő, nem mindenki helyezi a padlás földjére, van aki a tetőbe szúrja a padláson a nád közé, mások az eresz aljában. Ezt a darabot a tulajdonos abban a hiszemben adta a gyűjtőnek, hogy ő is villámcsapás elleni védelmül fogja használni, s meg is jegyezte, hogy jó szolgálatot fog tenni, ez biztosan megvédi a házat.”

dr. Sári Zsolt

Fénykép

^{1970. 30. 57.}

Csilléry Klára az egyes bútortípusok történetének feltárása mellett foglalkozott a kisebb berendezési tárgyakkal, az életmódot reprezentáló egyes darabokkal is. Kapuvárról gyűjtötte a Skanzen számára az 1914-ben készült, Lukovics Istvánt és feleségét, Ruzsics Erzsébetet kislányukkal együtt ábrázoló családi képet. Az egyszerű, sötét fa keretű, sárgásfehér pauszra kasírozott kép ülő férfialakján ún. „szerszámos kabát”, nadrág és csizma, fején „asztragán sapka” van. Előtte a térdén ülő kislánya egész ruhában áll, fején szalaggal. Édesanyja bársonyöltözetben, kötényben, fején ún. selyem „szorító”-val, méltóságteljesen néz ránk. A kép hátteréből, felirat nélküliségéből nem tudjuk meg a készítő nevét, lehetséges, hogy egy alkalmilag a városba érkezett vándorfényképész örökítette meg a kis családot. Talán a „boldog békeidők” utolsó képe ez, amikor az édesapát még nem katonaruhában, a nagy háború frontjára indulva láthatjuk.

dr. Bereczki Ibolya

Ácsolt láda

^1974.8.2.

K. Csilléry Klára kutatói munkásságának egyik központi eleme az ácsolt láda. Pályájának korai időszakában, 1948-ban kezdte meg a szuhahutai (mátraalmási) gyűjtéseit a helyi faipari tevékenységről, és ebből az anyagból készült el az 1950-ben benyújtott, „Szuhahuta népi faipara” című egyetemi szakdolgozata is. A vizsgálat célja nemcsak a technológiai adatok lejegyzése volt, de fontosnak tartotta a fa tulajdonságainak megismerését is, a kutatás során a famunkákhoz használt 32 fafajtáról listát is állított össze. Itt filmezték le Keszi-Kovács Lászlóval 1952-ben Stork Istvánt, aki egy ácsolt láda készítését mutatta be 6 napi munkával.  

A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is van több olyan láda, amelyet K. Csilléry Klára gyűjtött, egészen pontosan 10 darab, összességében pedig 104 ácsolt láda található a Múzeum gyűjteményében. Ezt a tárgytípust az Észak-magyarországi falu novaji lakóház interaktív kamrájában én is szerettem volna minél közelebbről megismerhetővé tenni a látogatók számára, így a helyben gyűjtött darabról Gyenes Tamás ácsoltláda-készítő hiteles másolatot alkotott, hogy bárki felfedezhesse a gyönyörű, vésett geometrikus mintákat, akár tapintás útján is.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna

Flóderező gumi

^2018.47.87

A flóderezés – ha tetszik polgári lakáskultúrához kapcsolódó díszítőfestés, mely során nemes fa erezetét idéző mintát készítettek –, azért izgalmas számomra, mert a népi bútorművesség, illetve a városi asztalosmester modern stílbútorainak készítése, és használata közötti váltást fejezi ki.  A századfordulón népszerűek az egyszínűre festett, esztergált, cifrázott, vagy épp flóderezett bútorok, melyek elsősorban a polgári, vagy polgárosodó családok berendezési tárgyai, de érdekes módon ezek egyes hagyományos bútorfestő központokban is hamar kiszorították a „népi” bútorokat. Kós Károly már a 20. század elején megfigyelte a jelenséget a kászoni székelyeknél. Számomra a lakáskultúra vizsgálata nem áll meg egy szép tálaló, vagy mintakönyv leírásánál, hanem a változásvizsgálattal válnak teljessé, ebben a tekintetben K. Csiléry Klára öröksége – úgy gondolom – univerzális.

dr. Németh Szandra