CSILLÉRY100

^{_{K. Csilléry Klára otthonában, kutatás közben (Magántulajdon, Király Péter és Király Ferenc)}}

A Néprajzi Múzeum és a Skanzen közös konferenciát rendezett a 100 éve született világhírű néprajzkutató, dr. Csilléry Klára (1923-2002) emlékére, aki mindkét intézményben jelentős szellemi hagyatékot hagyott maga után. Pályáját a Néprajzi Múzeumban kezdte, majd a valósággá váló Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzi osztályának vezetője lett Szentendrén. Muzeológusként több ezer műtárggyal, és azok mintaszerű dokumentációjával gyarapította mindkét intézményt. A Skanzenben nevéhez fűződik a múzeum első épületeinek berendezési koncepciója, a Múzeum építésének első korszakában a szabadtéri muzeológia meghatározó alakja. Blogposztunkban a néprajzi múzeumok jelenlegi vezetői és pályatársak osztják meg gondolataikat arról, hogy milyen ember volt valójában a kiváló kutató, muzeológus, tanár, akinek hatása megkerülhetetlen a magyar néprajzban.

dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója

Csilléry Klára és a Néprajzi Múzeum

„Csilléry Klára 1947-től dolgozott a Néprajzi Múzeumban. Egészen a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum önállóvá válásáig maradt az intézmény munkatársa, 1974-ig a bútorgyűjtemény felelős muzeológusa. Osztályrészül jutott neki a háború utáni kárfelmérés, rendezés kihívása éppúgy, mint a Könyves Kálmán körúti épületből a Kossuth térre a Kúria palotájába költözés felelősségteljes munkálatai. Az általa rendezett számos népművészeti témájú időszaki kiállítás tudománytörténeti jelentőségű eredményeket hozott. Tudományos kutatásaiban a gyűjteményből megismerhető jelenségek kialakulásának megértésére, a történeti folyamatok rekonstruálására törekedett. Csilléry Klára munkássága igazolja, hogy amikor a múzeumi gyűjtemény fölkészült és elkötelezett felelős muzeológus kezelésébe kerül, akkor a sikerhez elengedhetetlen elméleti tudás és a kellően hosszú ideig megadatott intenzív munka rendkívüli eredményekre vezethet. Úgy vélem, hogy a végleges raktáraiba költözött gyűjtemény elhelyezését, a főépület adottságait és a hamarosan nyíló állandó kiállítás jellemzőit, ha megismerhetné igazolva látná sok évtizedes elkötelezett munkáját. Hiszen a mai eredmények alapvetően az előttünk járó szakember generációknak köszönhetőek.”

_{^{Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményében Csukás Györgyivel, Kiss Margittal (Fotó: Káldy Mária)}}

dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója

Csilléry Klára és a Skanzen

„K. Csilléry Klárát 1970. február 25-én nevezték ki a Szabadtéti Néprajzi Múzeum Néprajzi Osztálya vezetőjének, mely helyen 1978. december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A kortársak és az utókor is egyértelműsítette, hogy „a tárgygyűjtő és berendező tevékenység színvonalát nagy mértékben javította …, hogy idő közben Csilléry Klára átvette az osztály irányítását”. A Néprajzi Múzeum akkori meghatározó személyiségeihez hasonlóan önmaga is komoly aggodalommal és szkepszissel szemlélte az új szabadtéri múzeum megalapítását, de néhány év elteltével megváltozott a véleménye. „… már nem az a fő kérdés, hogy létrehozzunk-e ilyen intézményeket, hanem … sokkal többször felmerül a hogyan kérdése …”.

1973-ban elkészítette a botpaládi lakóház és gabonáskamra berendezési tervét, mely minta lett e műfajban a későbbi generációk számára. Csilléry Klára nagy tudású kutató, emberséges vezető, de leginkább ízig-vérig TANÁR volt, aki minden körülmények között képes volt átadni hatalmas tudását az arra fogékonyaknak. Nem véletlen, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Oktatási Központja az Ő nevét vette fel és hatalmas könyvtára, valamint gyűjtési hagyatéka a Skanzen kiemelkedő jelentőségű gyűjteményévé vált.

K. Csilléry Klára ugyan csak nyolc évet dolgozott intézményünknél, de hatása a múzeum történetére a mai napig meghatározó jelentőségű.”

^{_{A képen Kósa László, K. Csilléry Klára, Vargyas Gábor és H. Csukás Györgyi. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Néprajzi Vándorgyűlés}} – ^{_{Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Néprajzi Vándorgyűlés, 2000. Szerző: Deim Péter. Szabadtéri Néprajzi Múzeum MNÉA-F 68606.}}

dr. H. Csukás Györgyi néprajzkutató

Csilléry Klára, a kiváló pedagógus

„Csilléry Klárikát 1974-ben ismertem meg, amikor a Skanzenbe kerültem. 1979-től azon szerencsések közé tartozhattam, akik bejárhattunk a Képzőművészeti Főiskolán a jelmez- és díszlettervezőknek tartott óráira. Rengeteg diát, reprodukciót hozott, mindig a tárgyakból, enteriőrökből kiindulva ismertette a különböző korszakok lakáskultúráját. Eközben a legkülönbözőbb egyéb forrásokat, a történettudomány, régészet, nyelvészet, művészettörténet eredményeit is bevonva, rávilágított azokra a történeti folyamatokra, társadalmi viszonyokra, amelyek a különböző bútorok készítését, használatát, elterjedését befolyásolták. Elsősorban szemléletet tanított.  Ezeken az órákon a díszlettervezők igényeire hangszerelve, töményen jelentek meg azok a kutatási eredményei, amelyeket tudományos munkáiban részletesen is megismerhettünk.  Klárika egy személyben volt gyakorlatias, a terepen otthonosan mozgó gyűjtő, az archiválást magas fokon végző muzeológus, kiállítás-rendező, széles európai szakmai kapcsolatokat kiépítő, sokat publikáló kutató, kiváló pedagógus és Ember.”

Káldy Mária címzetes igazgató

Csilléry Klára, a HÉV Egyetem „tanára”

„1974 augusztusától lettem a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa. Ettől kezdve naponta indultam el budai otthonomból, tömegközlekedéssel, gyalog, villamossal, metróval, hévvel, busszal, hogy megtegyem a közel kétórás utat a múzeum igazgatási épületéig, majd este haza. Reggel, mindjárt 7 óra. Érkezés a Batthyány téri HÉV állomásra, jegyvétel a pénztárnál, futás HÉV-hez egyensúlyozva az automatából vételezett szokásos reggeli forró kakaóval. Szentendre felé ilyenkor csak kevesen utaznak, dúskálhatunk az ülőhelyekben. Ötödik kocsi: itt Bálint Jancsi a múzeum építésze pótolja az elmaradt alvást, negyedik, harmadik kocsiban már nagyobb számban tűnnek fel a Skanzen munkatársai: Szalai András, Kovács István, Erdélyi Gábor, Mandik Ibolya, Csilléry Klára, Égető Melinda, Bíró Friderika, Zentai Tünde, Csukás Györgyi, Flórián Mari, Balassa Iván, Boross Marietta, Kecskés Péter, s jómagam. Előkerülnek a könyvek, jegyzetek, újságok, alakulnak a beszélgetős, vagy már a múzeumi munkáról gondolkodó csoportok. Csilléry Klári körül is formálódik az út mai témáját meghatározók köre, a HÉV-egyetem 45 perces órája. A beszélgetés szól néprajzi gyűjtésről, adatközlőkről, berendezésről, tárgyakról, egy tárgyról, emberekről, múzeumi módszerekről, kutatásról, publikálásról. Kérdezel, s Klári önzetlenül ontja az információt, példákkal gazdagon illusztrál. Nem szervezett képzés, hanem spontán szeminárium, magas színvonalú, tudásátadás, szemléletformálás, kétszer 45 perces HÉV-egyetemi óra. Néprajzi ismereteim megszerzésében, a sajátos múzeumi látásmód kialakításában ezek az órák meghatározó és mai napig felejthetetlen tanulási alkalmak voltak.”

dr. Biró Friderika néprajzkutató

Csilléry Klára és a valósággá váló szabadtéri néprajzi múzeum

Beszélgetés Csilléry Klárával 1988. (Részletek)

„Mit jelentett neked, hogy a szabadtéri néprajzi múzeumban dolgoztál?

Aggódva és reménykedve fogadtam el a felkérést. Mégis hittem benne. A mai napig is hiszek benne. Sőt, most már az élet is igazolta, hogy ennek nagyon is van értelme. Mert a tudományos munkák megoldanak bizonyos dolgokat, a tudományos munkákat azonban egy szűk közösségnek írjuk, azok reménytelenül ezen a körön belül maradnak, és alig-alig törik át ennek a határait.

Gondolod, hogy ebből a múzeumból valami jó lesz, ha felépül?

Igen, meg vagyok róla győződve. De mindent nem lehet megcsinálni. És mégis, így is azt mondom, hogy van értelme. Meg kell láttatni a miliőt, amiben az emberek éltek, arra ez a múzeum sokkal jobban alkalmas, mint akármilyen más forrás. Bele kell helyezkedni az ő gondolatukba. Együtt kell élni velük, és az együttélés során az ember olyan dolgokat is megtanul, amiket az un. néprajzi gyűjtés során nem tud megtanulni, tulajdonképpen a szabályt kell tudni. Rengeteg kivétel van, és ezeket a kivételeket is meg kell tanulni alkalmazni. Ameddig lehet, addig a leghitelesebbet mutassuk be. Tehát én azon voltam, hogy minél hitelesebb legyen a ház berendezése.”

_{Csilléry Klára és Mihály Ferenc a hegeni szász erődtemplom padlásán. Hegen, 1999. Szerző: H. Csukás Györgyi. Szabadtéri Néprajzi Múzeum MNÉA-F 64780.}