A Szabadtéri Néprajzi Múzeum periodikája 2024-ben több évfordulónak is emléket állít, többek között Biró Friderika születésének 80. és K. Csilléry Klára születésének 100. évfordulóját ünnepelve. Tanítványok, pályatársak és munkatársak emlékezek munkásságukra. Írásaikban Cseri Miklós néprajzkutató, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, Pintér János történész-muzeológus, és az egykori évfolyamtárs, Bárth János történész köszöntik a máig aktív néprajzkutatót, Biró Friderikát. Bereczki Ibolya néprajzkutató és Fodor Andrea könyvtáros keze nyomán helyet kapott a kötetben Friderika írásainak szakirodalmi összefoglalása is. A „Skanzenesek” úgy tartják számon „Fricit”, mint az elsőt és egyetlent, „akinek megadatott, hogy megvalósítsa az ún. skanzenes életpályát, a gondolat és koncepció kialakulásától a lezáró tájegységi monográfia megírásáig kiteljesíthette tájegységi feladatát”. A Nyugat-Dunántúl tájegység megálmodása és életre hívása mellett azonban kutatói, muzeológiai és tudományos titkári érdemei is megismerhetők a méltatásokból. Résztvevő-megfigyelői módszertana, terepkutatásai legalább annyira izgalmasak, mint családtörténete vagy személyisége.
A kötet másik kiemelt személyisége Csilléry Klára, akinek hatásáról, munkásságáról Bereczki Ibolya készített interjút az egykori kollégákkal. Munkatársai tőle tanulták meg, miért érdekes egy tárgy, miért érdekelheti a múzeumba járókat például a kamarás asztal? „Az volt a fontos, hogy lássuk a tárgy mögött annak készítőjét, használóját, és ezt adjuk tovább” – mondja Káldy Mária, a modern magyar múzeumi közművelődés és múzeumpedagógia meghatározó szakembere a beszélgetés során. Csilléry Klára látásmódja, az általa képviselt magas szakami színvonal ma is mértékadó a Skanzenben. A kötetet kézbe vevők nemcsak személyiségét ismerhetik meg jobban, de múzeumi örökségét is.
Sári Zsolt néprajzkutató Csilléry Klára tájegységépítő tevékenységén keresztül foglalkozik tanulmányában a múzeum és a hitelesség kérdésével. Nagyné Batári Zsuzsanna néprajzkutató a flóderezéshez kapcsolódó kutatás bemutatásán keresztül kelti életre Csilléry Klára örökségét, vizsgálva egy készítési eljárás kutatásának lehetőségeit. Végül fia, Király Péter közli Csilléry szakirodalmi munkásságát, mely oktatói pályának csak egy szűk lenyomatát adja a maga több mint háromszáz tételt kitevő jegyzékével, hiszen köztudott, hogy élő szóban, úton-útfélen, irodában, éppúgy, mint a katedrán, vagy a HÉV-kocsiban legalább ilyen intenzitással oktatott. Örökségéhez híven a Ház és Ember duplaszáma számos módszertani tanulmányt és egyéni kutatást közöl.
A kiadványban jelentős arányban jelen vannak a különböző örökségelemeket bemutató és feldolgozó tanulmányok, melyek a szellemi kulturális örökségtől az emlékművekig foglalkoznak számtalan fontos társadalmi jelenséggel. Arkhely Fruzsina történész a borsodnádasdi molnárkalács készítése mellett a több mint egy évszázada használt sütővasak díszítését elemzi, és arra keresi a választ, hogy ezek a minták mennyiben képezik le a helyi társadalom átalakulását, mentalitásának változását. Prikler Szilvia Beatrix néprajzos a közösségek örökségmegőrzési és továbbörökítési lehetőségeit vizsgálja egy somogyszobi tájház példáján keresztül. Steib Janka néprajzos az ipari örökségelemek és a szabadtéri muzeológia módszertana felől közelítve fogalmazza meg, hogy a múzeum telepítési tervébe hogyan illeszthető be a munkáséletmód bemutatása. Tömöri Szilvia néprajzos a két világháború közötti és a mai gyermekjátékokat vizsgálja és hasonlítja össze abból a szempontból, hogyan reflektálnak Trianonra. Fehér Dóra néprajzos a szelektív hulladékgyűjtés lakáskultúrára tett hatásait vizsgálja a jelenkorkutatás jegyében. Szegedy-Kloska Tamás történész a kistelepülések hősi emlékműveivel és reprezentációival foglalkozik, míg Nagyné Batári Zsuzsanna a munkáskolóniák konyhahasználatán keresztül vizsgálja az életmódkutatás lehetőségeit. Az egyéni kutatások beszámolóit Pákay Viktória néprajzos zárja a kötetben a romák hazai múzeumi reprezentációjának vizsgálatával.
A kötetben a fentiek mellett egy módszertani tanulmány is helyet kapott öt muzeológus tollából, mely a „Malom éve” tematikus év kapcsán foglalkozik nemcsak a kapcsolódó kiállításokkal és interpretációs fogalmakkal, de igyekszik bemutatni a múzeum tematikus évekhez kapcsolódó gyakorlatát is, mely intézményi, tudományszervezési és üzemelési szempontból lehet érdekes az olvasók számára, és jól példázza azt is, hogy egy gyűjteményre alapozott múzeumi kutatás milyen széles spektrumon kínál hasznosulási lehetőséget.
A dupla szám tehát lehetőséget adott az intézménytörténeti szempontból fontos centenáriumi és jubileumi konferenciák közleményeinek megjelentetésére, a már lezárult, a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen folytatott projekt (A „létező szocializmus” életvilágai. A vidéki miliők rendszerváltása) egyéni kutatási eredményeinek közlésére, és egy fontos kutatási program, az NKFI által támogatott „Örökségkonstrukciók kortárs közösségi színtereken – Identitás, emlékezet, reprezentáció” című projekt részeredményeinek közlésére is, melyben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kutatói a HUN-REN MTA BTK Néprajztudományi Intézet, a Néprajzi Múzeum és a HUN-REN – DE Néprajzi Kutatócsoport munkatársaival közösen vesznek részt.
Cseri Miklós – Bereczki Ibolya – Nagyné Batári Zsuzsanna – Sári Zsolt – Szegedy-Kloska Tamás (szerk.): Ház és Ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 35–36. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2024. 221. oldal.
A kiadvány megvásárolható a múzeumi Portékaboltban!