ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL

A lakodalmak, vidám bálok, mulatságok, népünnepélyek, az önfeledt szórakozás időszaka a farsang. A hagyományos paraszti kultúrában ez az időszak a párválasztás és a házasságkötések ideje, de a korlátok megszűntével a farsang utolsó napján kíméletlenül kicsúfolták azokat is, akik pártában maradtak.

FARSANG

Magyarországon a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (mozgó nap – a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap) tartó időszakot nevezzük farsangnak. Csúcspontja a farsang farka, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amely nagy mulatságok közepette búcsúztatta a telet.

A jellegzetes farsangi ételeket, mint a káposzta, a disznóhús és a fánk a bő termés reményében fogyasztották a farsangi időszakban. Hamvazószerdával azonban már a húsvétig tartó nagyböjt időszaka kezdődött, amikor tilos volt a tánc, a vigalom és tilos a húsételek fogyasztása.

Farsang: A bajor–osztrák eredetű vaschang szó a fasten (böjtöl) és a Schank (italmérés) szavak összetételeként vált használatossá, és eredetileg a böjt előtti italok kimérését jelentette. 

Karnevál: A latin carnevale szó a carne (hús) és a levare vagy vale (elhagyni, illetve búcsúzom/~isten veled) szavakból eredeztethető, tehát ez a kifejezés is a hústól való búcsúzást jelenti.

A kevesebb fizikai munkát igénylő téli időszak végén a farsang a táncmulatságok ideje volt. A farsangi mulatságok minden korosztály és társadalmi réteg számára lehetőséget adtak a szórakozásra. A hagyományos paraszti kultúrában azonban a mulatság igazi lényege a párválasztás és az eljegyzés volt. Erre utal a menyegzős vasárnap elnevezés is. A vízkereszt utáni vasárnapokat hívták így, mert ekkor hirdette ki a pap a szószékről a házasulandókat.

_{^{1931. FORTEPAN 60290}}

BÁLOK ÉS MULATSÁGOK FARsangvasárnap

A farsangi táncmulatságok egy része a fonóban, más része a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A palóc vidékeken a mulatságokat többnyire megelőzte a legények házról házra járó adománygyűjtése. A belépő, azaz az adomány nem feltétlenül pénzt jelentett, hanem batyus bál jelleggel élelmiszergyűjtést. Az összegyűjtött süteményt, kolbászt pedig közösen fogyasztották el a mulatságon.

A falvakban a lányok farsangkor – rokonaik közvetítésével – bokrétát küldtek a kiszemelt legénynek. Hogyha a legény elfogadta az ajánlatot, akkor a farsangi bálon a kalapjára tűzte a bokrétát. Ezzel fejezték ki a közösség felé, hogy egy párként vannak jelen. A nyilvános színvallást pedig hamarosan lánykérés követte.

A farsangi időszak másik fontos eleme az önfeledt mulatás, amelyhez ma is maskarák, jelmezek kötődnek. Az álarc mögött elveszíthetjük a társadalmi, korosztályi, nemi korlátokat. Nem véletlen, hogy sokszor a hatóságok betiltották ezeket a mulatságokat. Sok olyan rendelkezésről tudunk, ahol a települések vezetői, az egyház akadályozta a farsangi bálok megtartását, mert sokkal szabadabbak voltak, mint az év többi részének szigorú szabályok közé szorított közösségi alkalmai.

^{_{1975 FORTEPAN 216555}}

A fonóban a munka mellett játszottak és táncoltak is a fiatalok. A legények játékai ügyességi- és erőpróbák voltak, amelyek a fiatalabbak, be nem avatottak ugratására szolgáltak. A leányok és legények játékai párválasztó jellegűek voltak, amelyek zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződtek. A fonók gyakori vendégei voltak a farsangi időszakban az alakoskodók, a farsangosok, vagy ahogy Erdélyben hívták őket a maszkurák, maszkurások. Az állatalakoskodók gyakran medve, kecske, gólya és ló alakját öltötték magukra. Előszeretettel adtak elő dramatikus játékokat, tréfás jeleneteket (esküvői, lakodalmas paródiát, betyárjátékot, halottasjátékot, bőgőtemetést, dúsgazdagolást), nemritkán drasztikus és obszcén jelenetekkel.  

Asszonyfarsang

Több területen, például a Dunántúlon vagy a Mátrában ismert volt az asszonyfarsang szokása, amelyen férfiak nem vehettek részt. A nők általában valakinek a házában, pincéjében, esetleg a kocsmában jöttek össze. Erdélyben, Kalotaszegen például harmincan, harmincöten összegyűltek, férfiakat nem engedtek be, és férfimódra mulatoztak: pálinkát, sört ittak, ettek, zenészt fogadtak.

^{A kép illusztráció, 1909 FORTEPAN 159112}

téltemetés és vénlánycsúfolás húshagyókedden

A húshagyókedd a farsang farkának és egyben a farsangnak utolsó napja. A tél és tavasz szimbolikus küzdelme a farsang farkán éri el a tetőpontját, ezért ez a nap a farsangtemetés időpontja. Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, amellyel jelképesen lezárták a farsang és a tél időszakát. Európa-szerte elterjedt dramatikus játék volt Konc király és Cibere vajda küzdelmének megjelenítése, a farsangi húsos ételek és a böjtös ételek küzdelme.Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden küzdöttek meg egymással, első esetben Konc király, másodízben pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt. A farsangi szokások keretében szalmabábokkal játszották el a tréfás küzdelmet.

A farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, de sokszor inkább durván figyelmeztessék azokat, akik már elérték a házasulandó kort, de mégsem mentek férjhez. Húshagyókedd a farsangi lakodalmak után a pártában maradt leányok kicsúfolásának a napja volt (némely esetben a vénlegényeké is). Vénlánynak az számított, aki egy-két évvel vagy többel túlhaladta a házasságkötés ideálisnak tartott időpontját. A vénlánycsúfolás egyik formája az ún. tuskóhúzás vagy tuskózás, amikor a legények tréfás lakodalmi menetben vonultak végig a falun. A menet végén vénleánynak öltözött legények kötélnél vagy láncnál fogva egy fatuskót húztak a pártában maradt leányok megbélyegzésére. Más helyeken a legények a lányos ház küszöbére, udvarába rossz fazekakat dobtak, ami esetleg szeméttel volt megtömve. Ezt hívták bakfazékdobásnak, de arra is volt példa, hogy rossz pléhdarabokat, tepsiket, fazekakat, vedreket ütöttek, és kiáltozva csúfolódtak a legények – azaz kongóztak. A szűzgulyahajtás hasonló zajkeltő szokás volt. Csengővel, kolomppal, ostorral csaptak lármát és csúfolták a vénlányokat a legények.

^{Remélők egy csoportja, Novaj}

hamvazószerdán kezdődik a nagyböjt

A húshagyókeddet hamvazószerda követi, amely a húsvétig tartó 40 napos nagyböjt kezdete. Az emberek ilyenkor már nem ettek húst, tilos volt a mulatozás, táncolás, hangos zenélés. Hamvazószerdát még torkos csütörtök követte, amikor elfogyasztották a farsangi maradék ételt. (Bizonyos helyeken azonban arra is volt példa, hogy a farsangvasárnap előtti eszem-iszommal járó lakomát nevezték torkos csütörtöknek.)