A vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszakot nevezzük farsangnak. Csúcspontja a „farsang farka”, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amely nagy mulatságok közepette a telet is búcsúztatta. Számos városban ekkor karneválokat rendeznek. Magyarországon a farsang legnevezetesebb eseménye a MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS, de a MOHAI TIKVERŐZÉS, a NOVAJI REMÉLÉS és a RÁBAVIDÉKI SZLOVÉNEK RÖNKHÚZÁSA is a telet búcsúztatja.
MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS
2025.02.27.-03.04.
A Mohácsi busójárást 2009-ben az UNESCO az első magyarországi elemként vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A télbúcsúztató és tavaszköszöntő, termékenységet varázsló ünnep régen farsangvasárnap reggeltől húshagyókedd estig tartott. A mára hat napon át tartó, tánccal és zenével kísért alakoskodó szokás országos hírű népünnepéllyé, turisztikai attrakcióvá fejlődött, amelyben a város lakossága, a busócsoportok, az őket kísérő zenészek és táncosok, a maszkokat, eszközöket készítő kézművesek vesznek részt. Több tízezren érkeznek a városba, hogy megcsodálják a beöltözött busókat, akik a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a tél végét, a tavasz kezdetét. Ebben az évben 6 máglyát gyújtanak a program során, 15 helyszínen 140 program és 1990 beöltöző várja az ide látogatókat.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
Hajdan a mohácsi sokacok tülkölő, kereplő, kolompot rázó busócsoportjai házról-házra járva végezték megtisztító, bőségvarázsló rítusaikat, amiért a gazdáktól ételt-italt kaptak. Mára Mohács utcáin zajlanak az események. A hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák, ennek azonban kicsi a történeti hitelessége. A monda szerint a törökök elől a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült sokacok ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról.
A város azonban 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, és a sokacság betelepítése csak tíz évvel ezután kezdődött meg. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a balkáni eredetű és ott a mai napig számos változatban élő maszkos alakoskodó szokást a sokacok korábbi hazájukból hozták magukkal, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről vannak az első adatok.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma. Szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát viseltek, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak. Lábbelijük bocskor. A bundát öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A legfontosabb pedig, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A mai busójárás a Kóló téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, és itt találkoznak a Dunán csónakokkal érkező, az ágyús, ördögkerekes, szekeres, kürtös, teknős és más busó csoportokkal. A régi elöltöltős busóágyú dörejére a busócsoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik, majd a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. A farsang végén, húshagyó kedden a főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól és a farsangtól.
A hat napig tartó eseményeken túl a busócsoportok egész éven át aktív közösségként működnek. Ehhez hozzátartozik a hagyományokon alapuló folyamatos készülődés, az eszközök, maszkok megtervezése és elkészítése, a busóruházat felújítása, az egyes csoportok sajátos járműveinek megtervezése, kialakítása, és a megjelenésük hitelességét szolgáló kutatómunka is.
NOVAJI REMÉLÉS
A remélés a Heves vármegyei Novaj községben élő téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás, amelyet eredetileg húshagyókedden gyakoroltak.
A farsangi hagyomány része az állakodalmas menet. A színes maskarába öltözött, még meg nem házasodott legények csörömpölés és zeneszó kíséretében végigjárják a falu utcáit, bemennek a lányos házakhoz, bekormozzák az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, amiért cserébe tojást és szalonnát kapnak, amelyet este megsütnek és elfogyasztanak az iskola épületében. A napot zenés-táncos farsangi bállal zárják.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A menetben részt vevők között olyan nélkülözhetetlen zsánerfigurák vonulnak fel, mint a drótos tót, a köszörűs, a tollas zsidó, a kéményseprő, a menyasszony, a vőlegény, a várandós asszony, a kéményseprő, a borbély. A koromnak tisztító hatást tulajdonítanak, amely megszabadít a gonosztól, a rossztól, az átoktól, betegségtől. A remélés elnevezés is valószínűleg ebből a hiedelemből eredeztethető.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A szokás tovább élésében fontos szerepet játszott régen a helyi iskola, ma egyesületek, és a hagyományőrzésben elkötelezett személyek végzik ezt a munkát. A remélők ruháinak elkészítése, a menet megszervezése, a kínáló sütemények elkészítése fontos közösségteremtő szereppel bír a mai napig.
MOHAI TIKVERŐZÉS
2025.03.04.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A tikverőzés farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kapcsolódó alakoskodó szokás, amely a mai nap már csak a Fejér vármegyei Mohán él. A falu fiatal legényei a szokáshagyomány által meghatározott maskarákban házról házra járva adományt gyűjtenek, megpiszkálják a tyúkólakat, miközben bekormozzák az emberek arcát. A menet nagyon jellegzetes figurákból áll: a munkásruhára felvarrt színes rongyos ruhában és fekete filcmaszkban főszereplők a „bohócok”, akik kormoznak, a két legfiatalabb legény babos kendőt viselve menyecskének öltözik, egész úton néma marad, ugyanakkor ők gyűjtik az adományba kapott tojást, szalonnát, kolbászt. A tikverőzés elmaradhatatlan eleme a török, aki a csoport komikus figurája, miután szalmával kitömött ruhájában nehézkesen jár és könnyen felborulhat.
A szokás a nevét a tojásadomány begyűjtése közben végzett „tyúkverésről” kapta, amely a jószág termékenységét, bőségét szimbolikus cselekedettel segíti elő: a tyúkok fenekét a bottal jelképesen ütögetik meg. Az ételadományokat este megsütik, és közösen elfogyasztják, majd báli mulatságot rendeznek.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A RÁBAVIDÉKI SZLOVÉNEK RÖNKHÚZÁSA
2025.03.04.
A Rábavidéki szlovének rönkhúzása a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kötődő vénlánycsúfoló szokás. A dramatikus népszokás elterjedése a teljes magyar-osztrák-szlovén határtérségre jellemző, amelyet akkor gyakorolnak, ha a faluban farsang idején senki sem házasodik meg. 1904 óta 27 alkalommal tartottak rönkhúzást a vidéken.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A vénlánycsúfoló szokások közül leginkább színjátékszerű az állakodalom, a rönkhúzással egybekötött tréfás lakodalom. Erre a szokásra főként a Dunántúlról vannak leírásaink, de Erdélyben is szokás volt a tuskóval való végigvonulás lakodalmi menet formájában. A rönkhúzás vagy szlovénül borovo gostüvanje, azaz fenyőlakodalom az igazi esküvők paródiája, amely felhívja a figyelmet a házasságkötés fontosságára, és figyelmezteti azokat a fiatalokat, akiknek életkorukból következően már ideje párt választaniuk.
fotó: Skanzen/Farkas-Mohi Balázs
A rönkhúzás a farsang végén tartott mókaházasság, amelynek során valódi lakodalmat rendeznek és egy óriási fenyőrönköt koszorúslánynak öltözött legények és leányok a falu központjába húznak. A rönkön ül egy valódi menyasszony és vőlegény, de a menet tagja álmenyasszony és álvőlegény is. Fontos szerepe van az egész eseményen a vőfélynek, aki magyar és szlovén nyelven adja elő a hagyományos lakodalmi szövegeket. A rönkhúzás szereplői a lakodalom fő alakjai mellett állandóan visszatérő zsánerfigurák, akik aktívan bekapcsolódnak a felvonulásba.
You must be logged in to post a comment.