A forradalom és a fegyveres szabadságharc szinte azonnal folklórrá vált, főbb epizódjaival és szereplőivel beköltözött a nép emlékezetébe és idővel a tárgyi világába is. A Huszáros hétvége rendezvényen a látogatók a Skanzen Mádi dézsmaházában kaphatnak ízelítőt tárgykultúránk ezen szegletéből.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc folklórja szinte kimeríthetetlenül gazdag. Ezt követően már csak az első világégés tudott jelentős hatást gyakorolni a néphagyományra, hiszen a Nagy Háború után a hagyományos paraszti kultúra globális hanyatlása, majd eltűnése következett. A 20. század közepéig a magyar társadalom jelentős többségének számító parasztság számára 1848–1849-et és emlékét a jobbágyfelszabadítás tette népszerűvé.
„Kossuth Lajos édesapánk,
Felesége édesanyánk.
Nyugosznak ők mind a ketten
Magyarország sírkertjében.
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!”
A Kossuth-nótához Kossuth Lajos 1894-es halála után fűzött szöveg, Méhtelek, Szatmár megye. Országos néprajzi gyűjtés, 1948.
A 19. század második felében kibontakozó Kossuth-kultusz a népi tárgykultúrában is tetten érhető, Kossuth Lajos személye hatással volt a népművészet különböző területeire. Az olajnyomatok gyakran a paraszti otthonokban a családi képek között, a tisztaszobában kaptak helyet. Az 1880–1890-es évektől készült, Kossuth-felirattal vagy -arcképpel ellátott edények főképpen Bélapátfalván, Herenden és Hollóházán készültek. Az 1948-as centenáriumi gyűjtés anyaga azt mutatja, hogy Kossuth Lajos volt a legnépszerűbb hős a szabadságharcban.
„A magyar – félig huszár” – tartja a francia nyelvterületen született 18. századi mondás az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnemről. Huszárjaink ott voltak a magyar történelem legfontosabb eseményeinél: a középkori és kora-újkori végvári harcoknál, ott voltak az 1618–1648-as harmincéves háborúban, az 1703–1711-es Rákóczi-szabadságharcban, a 18–19. század fordulóján zajló napóleoni háborúkban, a nemzetek ébredésének tartott hosszú 19. század harcaiban, de a 20. század nagy világégéseiben is – sokszor már lóról leszállítva, lövészárkokba kényszerítve, acélsisakban. Tárgyalkotó népművészetünk nemzeti jelképei között jelentős helyet foglal el a magyar huszár alakja. A magyar népi szemléletben a huszárság testesítette meg a hős, vitéz katonát, így alakja szimbolikus tartalmat nyert.
„Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! Nekünk mindig ünnep kell… talán azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akartunk.”
Lapok Petőfi Sándor naplójából. In: V. Nyilassy Vilma – Kiss József [sajtó alá rend.]: Petőfi Sándor vegyes művei. Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956. 86.
A százéves évfordulóra meghirdetett, 1947–1949 közötti, országos kiterjedésű, központilag szervezett néprajzi gyűjtés célja az volt, hogy kiderítsék, milyen formában élnek a magyar szabadságharc eszméi, hősei, eseményei a magyar nép emlékezetében. A gyűjtést hatszáz, a magyar szabadságharc fontos helyszíneihez, csatáihoz közel eső településen végezték. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy az 1848–1849-ben alkotott népművészeti tárgyak szelleme, díszítő elemei magukon viselik-e az adott évek eseményeit? Vajkai Aurél etnográfus ezzel kapcsolatban megállapította, hogy: „a mindennapi élet eléggé zökkenőmentesen gördült a maga útján a még oly kavargó külső események közt is. … Éppúgy bevéste a fazekasmester a butélába [butella – karcsú, hosszú nyakú palack szeszesital tárolására] a megrendelő nevét v. az ANNO 1848. évet. De semmiféle megjegyzést nem fűzött e nevezetes évszámhoz.” Vajkai Aurél: 1848 emlékei a népi díszítőművészetben. Néprajzi Társaság, Budapest, 1998. 8.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum időszaki kiállításában olyan jellemző tárgycsoportokat mutatunk be, amelyek az 1848–1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz köthetők, és a paraszti otthonokban is megjelentek. A kiállítás megtekinthető a Skanzen Huszáros Hétvége rendezvényén 2025. március 15–16-án a Felföldi mezőváros tájegység Mádi dézsmaházában. A kiállítás kurátora Szegedy-Kloska Tamás.
Falitéka
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993.84.119.
Egyajtós falitéka (felfüggesztett vagy falba mélyesztett tárolóbútor, faliszekrény), ajtaja felett a felirat: Anno 1848. Az ajtón reneszánsz motívumokat idéző, szegfűből, gránátalmából és rózsából álló virágcsokor található.
Vasaló
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995.80.1.
Öntöttvasból készült vasaló, amelyen a záró kallantyú Kossuth Lajos portréját ábrázolja.
Hegedűhátú szék
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1978.24.1.
Hegedűhátú szék, amelynek támláját magas dombormű díszíti, középen Kossuth Lajos alakja látható tollas kalapban, atillában, vállszíjjal és csizmában. Kezeit felemeli, amelyről nyitott bilincs és lánc hull alá. Kossuth oldalán egy-egy zászló, lába alatt nyitott irattekercs. Feje felett fészekből kirepülő madár és íves elhelyezésű szalag kapott helyet, amelyen a felirat: Magyar szabadság. 100 év. A zászlókon: kossuth Lajos a megváltó, Le a rablánczcal. Az irattekercsen: 1848 évi március 15-dik napja emlékjeléül.
Kossuth – kép
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005.67.1.
Bellony László festőművész, illusztrátor Talpra Magyar! című allegorikus festménye. A képen Damjanich János, Bem József, Batthány János, Petőfi Sándor, Klapka György és Kossuth Lajos látható. Bellony munkái közül, amelyeket illusztrált, Gracza György ötkötetes Az 1848–1849-iki magyar szabadságharcz története a legismertebb, amelynek számos rajzát Bellony készítette.
Kép keretben
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2021.30.10.
Hímzett kép, amely Éljen a haza felirat alatt Kossuth Lajos szobrát ábrázolja.
Pohár
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, KA 4988
Pohár, amelynek a középső részén Kossuth Lajos portréja látható, felirata: Kossuth Lajos 1802–1894.
Tányér
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982.93.19.
Keménycserép dísztányér, rajta Kossuth Lajos időskori arcképe. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezéssel jelentek meg ezek a tányérok (Perczel Mór képével is), amelyeket az ausztriai altrohlaui kőedénygyár – amely a hatalomtól kapott birodalmi kiváltságok fejében gyakran nyújtott ideológiai üzenetek számára felületet – készített. Ezeket a dísztányérokat tulajdonképpen a Habsburgoknak a magyar nép felé tett gesztusaként értelmezhetjük.
Olajnyomat
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981.6.87.
1898-ben, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készült, Haász István tervezte olajnyomat. A kép közepén a szabadság allegórikus női alakja látható, kezében olajággal, előtte kardot tartó férfialak, a kép bal oldalán a Nemzeti Múzeum előtt Petőfi Sándor, előtte két papírtekercs: egyiken a Nemzeti Dal részlete, a másikon a 12 pont részletei. A kép jobb oldalán Kossuth Lajos is feltűnik.
Cigarettás doboz
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, KA 919
Cigarettás doboz, tetején a Kossuth-címer, nemzetiszín szalaggal, 1848–1948 évszámokkal. A forradalom és szabadságharc centenáriumára készült.
Felhasznált irodalom
- „Éljen a Haza!” 1848-49 emlékezete A Néprajzi Múzeum emlékkiállítása a világhálón az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150 éves jubileumára. Elektronikus változat: https://www.neprajz.hu/48/index.shtml (Letöltés ideje: 2025. február 19.)
- Bödők Gergely: A forradalom emlékezete – 1848. március 15. 171 év távlatából. https://ujszo.com/kozelet/a-forradalom-emlekezete-1848-marcius-15-171-ev-tavlatabol (Letöltés ideje: 2025. február 19.)
- Eitler Ágnes: Arany János életének és műveinek „áthangolása” az 1950-es évek népművelésében. 1848 örökségének alakra igazítása. In: Ethno-Lore, XXXV. évf. (2018) 105–136.
- Lukács László: 1848–49 jeles napjai a néphagyományban. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Székesfehérvár, 1998.
- Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. In: Ethnographia, LXIII. évf. (1952) 3–4. sz. 263–307.
- Rózsafalvi Zsuzsanna: Jókai történeti írásai 1848–49-ről. In: A Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogja, https://pimblog.blog.hu/2021/03/15/jokai_tortenetei_1848-49-rol (Letöltés ideje: 2025. február 19.)
- Selmeczi Kovács Attila: A huszár, mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben. In: Ethnographia, 116. évf. (2005) 1. sz. 1–13.
- Selmeczi Kovács Attila: Kossuth Lajos emléke a népművészetben. In: Honismeret, 30. évf. (2002) 6. sz. 57–61.
- Vajkai Aurél: 1848 emlékei a népi díszítőművészetben. Néprajzi Társaság, Budapest, 1998.
You must be logged in to post a comment.