Megtisztulás testben és lélekben

_{Bóly, fotó: Farkas-Mohi Balázs}

A keresztény kultúrában a húsvétot évszázadokon át megelőzte a nagyböjt, amelyről ma is tudjuk, hogy az önmegtartóztatást, az ételről való kötelező lemondást jelenti. A böjt lényege azonban nemcsak az ételmegvonás, hanem a befelé fordulás, egyfajta lelki megtisztulás volt.

A negyvennapos böjt során a keresztények húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére készültek. A vallásos gyakorlat középpontjában a bűnbánat állt. Ez lehetett az ételről való lemondás, de voltak olyanok, akik a házasélettől és a dohányzástól is megtartóztatták magukat, nem nyiratkoztak, nem borotválkoztak – ez utóbbi fogadalmak a nagyhétre, esetleg már csak nagypéntekre korlátozva maradtak fenn.

A böjt az évszázadok alatt sokat enyhült. Ma a katolikus egyház szigorú böjtöt csak két napra ír elő: hamvazószerdára, amely a nagyböjt kezdőnapja, és nagypéntekre, Jézus halálának napjára. A katolikus egyház mai böjti előírása szerint (ami a 18 és 60 év közötti egészséges emberekre vonatkozik) a szigorú böjti napokon tilos húst enni, emellett még kétszer lehet étkezni, de csak egyszer szabad jóllakni. A többi böjti pénteken csak a húsételektől kell tartózkodni (és ekkor is lehet halat fogyasztani).

Hamvazószerdától nagyszombatig tartott a nagyböjt

^{_{Skanzen, Kisalföld tájegység, Jánossomorjai kápolna}}

A húsvétot megelőző, hamvazószerdával kezdődő és húsvét vasárnapig tartó 40 napos böjtöt a 7. századtól tartották, amellyel Jézus 40 napos pusztai böjtölésére és kínszenvedésére emlékeztek. A hamvazószerda, böjtfogószerda, szárazszerda, aszalószerda elnevezés utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A hamvazás azt jelentette, hogy a templomban a mise után az előző évi szentelt barka hamujával a pap megszentelte a híveket és keresztet rajzolt a homlokukra. (Az ószövetségi zsidó kultúrában a hamu a bűnbánat jelképe volt, és ennek hatására az őskeresztények is hamuval szórták be a fejüket bűnbánatuk jeleként.)

Étkezési tilalmak

A hamvazószerdát követő csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi ételek maradékát. A nagyböjtben azonban a hívő katolikusok húst, zsíros ételt nem ettek, olajjal és vajjal főztek. Régen a tej és tojás fogyasztása is tilos volt, de a böjti szigor a reformáció hatására sokat enyhült.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint a nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés, amikor a böjtölő naponta csak egyszer eszik naplemente után, azaz a 40 napos nagyböjt alatt negyvenszer. Szigorú formája volt a böjtnek, ha a nagyböjti időszakban péntekenként csak hét búzaszemet vagy kukoricaszemet evett valaki.

_{^{Skanzen, Észak-magyarországi falu tájegység, Erdőhorváti módszertani ház}}

A nagyböjti időszak legfontosabb hagyományos ételei burgonyából, kukoricából, káposztából, babból, gabonalisztből, aszalt és savanyított gyümölcsökből készültek. Jellegzetes böjti eledelnek számított a cibereleves (erjesztett gabonaléből vagy asztalt gyümölcsből készült habart, savanyú leves), az olajos kenyér, olajos káposzta, olajos hagyma, olajos krumpli, a káposztás bab. Vasárnaponként viszont lehetett húst is enni, mert a keresztény ember vasárnap nem böjtölhetett.

Tilos a mulatozás!

A böjti heteket jellemző szigorú, más időszaktól eltérő táplálkozási hagyomány kiegészült a társadalmi élet korlátozásaival is. A nagyböjt alatt nem volt szabad bálokat, zenés-táncos mulatságokat, lakodalmakat tartani. A megbánás, bűnbánat ideje volt, amikor kötelező volt a gyónás és áldozás. Egyszerűbb, sötétebb ruhát viseltek a hívek ebben az időszakban.

Az egyházi előírások, étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmai ellenére mégis kialakultak szokások és játékok, amelyeket böjti vasárnapokon játszottak a fiatalok. A legismertebb böjti leányjáték a karikázó volt, de jellegzetes játéknak számított ebben az időszakban a mancsozás, sajbózás, kásának nevezett fogócskázás, a csülközés.

_{^{Fiatalok játéka a Skanzen Dél-Dunántúl tájegységében}}

Görögkatolikus szokások nagyböjtben

A legszigorúbban a görögkatolikusok tartották és tartják ma is a böjtöt. Náluk a böjti időszak vajhagyó vasárnappal (hamvazószerdát megelőző vasárnap) kezdődött. Ők ettől a vasárnaptól tejes és tojásos ételeket sem fogyasztottak húsvétig. Általában ebben az időszakban habarni sem habartak, csak rántást készítettek olajjal. A tésztát ilyenkor tojás nélkül, vízzel készítették.

^{_{Skanzen, Mándoki görögkatolikus templom}}

Egyszerű ételeket ettek, reggelire például vízből, sóból és böjtös rántásból készült levest, ebédre böjtös krumplilevest, rántott levest, paszulylevest, vacsorára sült krumplit. A babot gyakran savanyú káposzta levével habarták be. A krumplizámiskát, kukoricazámiskát aszalt szilva megfőzött levével ették. Galuskát főztek savanyú káposztával, amit felhasználás előtt leforráztak, hogy ne legyen túl savanyú. Szószos étel volt a macsanka, amit böjti napokon reggelire ettek: lisztből rántást készítettek, ezt káposztalével felöntötték, és ebbe karikára vágott főtt krumplit raktak.

_{^{Skanzen, Mándoki görögkatolikus templom belső tere}}

A nagyböjt harmadik vasárnapját a görögkatolikusok kereszthódoló vasárnapnak (kresna poklonna nedzela), más néven keresztes- vagy keresztvasárnap-nak hívták. Az ünnepet a szent kereszt tiszteletének szentelték, amikor a pap a templom hajójába kihelyezte a keresztet, amely péntekig kint maradt, és a közösségi áhítat céljait szolgálta. Ezen a napon szokásban volt a poklona (leborulás) szertartása: a liturgia után a kitett kereszt előtt a hívek letérdeltek a templom kövére és háromszor a földhöz érintették a homlokukat. Több településen a hívek vasárnap, vecsernye után kimentek a faluban vagy a határban álló keresztekhez ájtatosságot tartani.

A Nagyhét a nagyböjt utolsó hete

A Nagyböjt utolsó hete a húsvét megünneplésére való közvetlen fizikai és lelki, szellemi felkészülés ideje. Nagyhéten folyt a tavaszi nagytakarítás, a gazdák igyekeztek rendbe tenni a portájukat, ilyenkor végezték el a lakás és az udvar teljes kitakarítását, a ház meszelését. A faluközösség szintén a nagyhéten végezte a közmunkák jelentős részét, a határbeli utak javítását, a kutak tisztítását, az árkok újra ásását. Igyekeztek a gazdasági munkákat, a ház és telek rendbetételét a nagyhét elején elvégezni, hogy nagycsütörtöktől részt tudjanak venni a templomban zajló liturgikus ünnepeken.

_{^{Skanzen, Észak-magyarországi falu tájegység, Filkeházi ház}}

A nagyhéten végezték a húsvéti szentgyónást, mert a katolikus egyház elvárta, hogy hívei évente legalább egyszer gyónjanak és áldozzanak. A bűnöktől való megtisztulás hozzátartozott a hagyománytartó közösségek húsvéti magatartásformájához. A családfő ügyelt arra, hogy a nagyhéten a családból mindenki meggyónjon, mert a régi felfogás szerint csak azok váltak méltóvá a húsvéti szentelt ételek elköltésére, akik a gyónás által a kegyelem állapotába jutottak.

Általános szokás volt a nagyheti megkövetés is. A gyónni indulók megkövették haragosaikat és családtagjaikat, és bocsánatukat kérték esetleges vétkeikért. Az erdélyi szász falvakban a haragosok megbékélésének ritualizált formája is volt. Húsvét előtt békülő estéket tartottak, amikor a haragban állók a szomszédságatya házánál jelentkeztek. A szomszédságfő és az öregek tanácsa felszólította őket, hogy fogjanak kezet és bocsássanak meg egymásnak. Ha a haragosok nem békültek ki, akkor a szomszédság nem engedte, hogy úrvacsorát vegyenek, ami nagyon komoly szankciónak számított.

Zöldcsütörtök

A nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték. Az elnevezés eredete bizonytalan. Egyes elképzelések szerint a középkorban e napon használt zöld színű miseruhára utal, más magyarázat szerint a Getsemáni kertre, ahonnan a „mi váltságunk zöldülni és csírázni kezdett”. Ezen a napon friss spenótot, fiatal csalánt főztek, friss salátát ettek, és a baromfi ételébe is vagdalt csalánt kevertek, hogy egészségesek legyenek.

_{^{Margit néni a Nyugat-Dunántúl tájegység, Bagladi ház konyhában}}

Nagypéntek a legszigorúbb böjti nap

Jézus kereszthalálának emléknapja a legszigorúbb böjt, a legmélyebb gyász ideje, amelynek nyomai a 4-5. századig nyúlnak vissza.  A templomokban az oltárokat ekkor letakarták, a harangok némák, minden Jézus kínszenvedésére és halálára emlékeztet. 

Ilyenkor a protestánsok is szigorúan böjtölnek, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, mintha halott lenne a háznál.

Nagypéntekre vonatkoztak a legszigorúbb böjti szabályok. Sok helyen ilyenkor csak egyszer, délben étkeztek. Általában nem ettek főtt ételt sem, és tartózkodtak a jóllakástól is. Szokás volt kenyéren és vízen kiböjtölni a nagypénteket.  Jellegzetes nagypénteki böjti étel volt az olajos vagy pirított kenyér, főtt vagy sült krumpli, forró vízzel leöntött, mákkal, cukorral ízesített laska, szilvaleves, sóskamártás. A görögkatolikusoknál gyakran készítettek ezen a napon pattogatott kukoricát (patti, pukkasztott málé, puka málé), amit általában a kert végében rakott tűzön pattogtattak ki.

A nagypénteki böjti tiltások mellé több munkavégzés tilalma is tartozott. Tilos volt az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, tilos volt fonni, szőni, mosni.

Nagyszombaton ért véget a nagyböjt

A nagyszombat leglátványosabb vallásos szertartása a feltámadási körmenet, amely jellegzetesen közép-európai: magyar, osztrák, német katolikus szertartás. A középkorban húsvét hajnalban tartották a feltámadási körmenetet, az újkorban azonban az egyház előre hozta nagyszombat estére.

Így Nagyszombaton véget ért a negyvennapos böjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztották a sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.