A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében található tárgyak és dokumentumok segítségével a húsvét vallásos tartalmától eljutunk a népszokásokig.
Húsvétkor Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk
A húsvét a kezdetek óta a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Legfőbb vallásos üzenete ma is az, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, elhozta a megváltást, a bűnök bocsánatát és az üdvösséget az emberiség számára.
A húsvét mozgóünnep, amelynek kiszámítását a niceai zsinaton (325) határozták meg. Ez alapján a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. Húsvétkor véget ér a negyvennapos böjt, újra szabad húst és tejterméket enni. Innen ered a húsvét kifejezés is: a feltámadás napjától újra vehettek magukhoz húst a hívek.
A nagyböjt alatt tiltott táncos mulatságokat is lehetett már rendezni, így a fiatalok húsvétvasárnap és -hétfőn bálokat tartottak. Az egész Kárpát-medencében nagyon sok népszokás kapcsolódott a húsvéthoz, minden keresztény felekezet, itt élő nemzetiség megünnepelte Jézus feltámadását.
A húsvét vallásos tartalma ma már sokat veszített jelentőségéből, hiszen az emberek nagy többségének inkább a tavaszvárást, a megújuló természetet jelképezi. A húsvéti ételek szimbolikus jelentése is elhomályosult, és a hangsúly inkább a húsvéti nyúl által hozott ajándékokon van.
Piéta – Szobor
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1980.11.3
A Fájdalmas Anya ábrázolása a keresztről levett Krisztussal a 13. század végén alakult ki Németországban és onnan terjedt el egész Európában. Ez a piéta-szobor a sasvári típusba tartozik.
Az utolsó vacsora – SZENTKÉP
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2009.206.73.
Jézus ezen a napon szerezte az oltáriszentséget, áldotta meg a kenyeret és a bort, amely megtöretett testét és kiontott vérét jelképezi. Nagycsütörtök Jézus elárulásának és elfogatásának napja, szenvedése ekkor kezdődött. A képen Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora című festményének másolata látható.
Jézus a keresztfán – Szentkép
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1976.28.2.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának ünnepe, a legmélyebb gyász és a legszigorúbb böjt ideje. Ezen a napon minden Jézus kínszenvedésére és halálára emlékeztet. A katolikus templomokban az oltárokat letakarják, ezen a napon csak csonka misét tartanak.
A fekete-fehér olajnyomat középen Jézus látható a keresztfán. A kereszt felső harmadában látható fehér szalagokon Jézus utolsó szavai olvashatók német nyelven. A kereszt tövében koponya és halott kígyó, a háttérben Jeruzsálem látképe. A kereszt mellett Mária imádkozik, a kereszt tövében Jézus lábát átölelve Mária Magdolna, mellette János. A kép alsó részén német, szlovák és magyar nyelvű felirat: „Christus am Kreutz, Christus na Krizi, Krisztus a kereszten.” Felette a bécsi nyomda címe: Druck u. Verlag v.H. Gerhart, Margarethen Grüngasse 32 Wien.
A feltámadt Jézus Krisztus – Szentkép
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1996.47.5
Húsvétvasárnap a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus feltámadására emlékezünk.
Ételszentelés, pászkaszentelés
A húsvét legfontosabb katolikus vallási szertartása a vasárnap húsvéti nagymise volt, amelynek zárásaként a pap megszentelte a húsvéti ételeket. Az ételszentelés már a 7. század óta része volt a húsvéti liturgiának. Székelyföldön a húsvéti szentelt ételt kókonyának hívták, amely a húsvéti eledelek régies nevét, egyben Jézus Krisztust is jelentette. A görögkatolikusoknál pászkaszentelés néven él ma is a szokás.
A szentelésre szánt, gondosan elkészített ételeket, a sonkát, bárányt, tojást, kalácsot, tormát, sót, bort kosárba tették és hímzett kendővel letakarták. Minden ételnek szimbolikus jelentése volt, amely kapcsolódott Jézus szenvedéseihez, halálához, feltámadásához, ahhoz az áldozathoz, amelyet az emberiségért hozott. A szentelés után a hívek siettek haza, mert úgy tartották, aki gyorsan teszi meg ezt a távot, a munkában is ügyes lesz. A szentelt étel elfogyasztásának különleges jelentőséget tulajdonítottak, mert úgy tartották, a hosszú böjt után megvédi a híveket a gyomorrontástól, rosszulléttől.
Boroskancsó
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1972.98.1.
Ételszenteléskor a kosárba bort is tettek, amely Jézus Krisztus kiontott vérét jelképezte. A kancsóval csak nagy ünnepek alkalmával terítettek, és bort szolgáltak fel benne.
Terítő
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1971.1.119.
A háziszőttes, azsúrozott, piros szegfűrózsás terítővel csak nagy ünnepekkor, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor terítettek.
A tojás Krisztus-jelkép is
A tojás az egyik legősibb termékenységszimbólum, a megújulást, a természet örök körforgását jelképezte. Zárt, élettelen héjjal körülvett csíra, amelyből új élet születik. Gömbölyded alakjával a teljességet szimbolizálta. Az emberiség több nagy mítoszában a tojás a világ teremtésével van összefüggésben. A tojás Krisztus-jelkép is, Jézus sírból való feltámadását szimbolizálja: ahogy a tojásból új élet keletkezik, amint a csirke áttöri a tojás falát, úgy támadt fel Krisztus a sírjából.
A megváltás, az örök élet jelképe, piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. A Krisztus vérétől pirossá váló tojásnak tisztító erőt tulajdonítottak. A piros tojás festése egyben a megtisztulást, az emlékezés általi bűnbocsánat elnyerését is jelentette. A tojáshéj egyes felfogások szerint az Ószövetséget, míg a belseje az Újszövetséget jelképezte. A tojást Húsvétvasárnap a többi étellel együtt megszentelték, majd a családi összetartás jelképeként közösen elfogyasztották. A piros tojást a keresztszülők keresztgyerekeinek ajándékozták, a lányok a locsolóknak adták. A kislányok fehérvasárnap a mátkakosárba tették, és ezzel fogadtak barátságot.
Húsvéti hímestojás
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2377-2018
Írókával készített, piros, sárga, fekete színnel festett, kifújt húsvéti tojás. Hagyományosan méhviasszal írták a tojást, majd növényi festőanyagokkal színezték. A tojások díszítése lehetett geometrikus vagy reneszánsz virágornamentika. A motívumok többféle mágikus, vallásos jelentést hordoztak. A motívumok a tavaszi megújulást, jó egészséget, szerelmi vallomást, elutasítást, rontáselhárító, védő, oltalmazó kívánságot is jelenthettek.
Húsvéti locsolás
A húsvéti locsolás szokása a víz ősi tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló erejébe vetett hiten alapult. Nagyon régi képzet, hogy a víz az élet forrása, mindennek a kezdete, kozmikus teremtő erő, amely azonban rombolni is tud, így jelen van az élet kezdetén és végén. Úgy gondolták, az életet adó víz az égből származik, így megszentelt, csodatévő ereje van.
A víz a termékenységet is jelentette, ezért a szerelmet, az egymás iránti vonzódást is kifejezte. A húsvéti locsoláshoz keresztény hagyomány is kapcsolódott, régen húsvét táján volt a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés. A locsolás eredetéhez egyházi magyarázat is fűződik: a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat vízzel locsolták le, hogy elhallgattassák őket. Másik magyarázat szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A locsolás tisztító jellegű szokás volt, amely keresztény értelmezés szerint a bűnöktől való megtisztuláshoz vezet Jézus keresztáldozata révén. Jutalma a piros tojás, amely szintén Krisztus halálára és a megváltásra emlékeztet.
Tarisznya
Szabadtéri Néprajzi Múzeum KA 669
Inaktelkén a legények tarisznyába gyűjtötték a húsvéti öntözéskor kapott festett tojást és süteményt.
A húsvéti nyúl tojja a tojást
A húsvét ünnepe mára egybeforrott a húsvéti nyúllal, amely nemcsak a tojást tojja, de az ajándékokat is hozza. Alakja hazánkban valószínűleg német nyelvterületről terjedt el először a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében, és viszonylag későn, csak a 20. század második felében vált általánossá.
Hogy hogyan lett a nyúl a húsvéti ünnep része, arról megoszlanak a vélemények, annyi azonban bizonyos, hogy a nyulat szaporasága is alkalmassá tette, hogy a termékenység, az életkedv, a tavaszi újjászületés szimbóluma legyen. Egyes elméletek szerint a germán mitológiából került az ünnepkörbe, ahol a tavasz istennőjének volt szent állata a nyúl, ami, hasonlóan a tojáshoz, a szaporaságot, a termékenységet, a tavaszi újjászületést szimbolizálta. Ma is szokás például a Dunántúlon húsvéti fészket készíteni a nyuszinak, amibe a tojást, tojáscukrot, csoki nyulat tojja. A fészket már nagyszombaton vagy húsvétvasárnap hajnalban elkészítik frissen szedett fűből, amit ibolyával vagy más tavaszi virággal díszítenek, hogy ebbe rejtse el a nyuszi a piros tojást, a csokinyuszit és az ajándékokat.
Húsvéti nyúl alakú dísztárgy
Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2016.3.15
A húsvét jelképévé vált a nyúl figura, amely a húsvéti dekorációban is fontos szerepet kapott.
You must be logged in to post a comment.