Az Erasmus+ program keretében február 16–19. között különleges szakmai eseménynek adott otthont a Szabadtéri Néprajzi Múzeum: a többnapos workshop középpontjában a múzeumok 21. századi szerepe, a fenntarthatóság, a fiatalok társadalmi tudatosságának erősítése, valamint megszólításuk lehetséges módszerei álltak. A meghívott vendég dr. Sigurd Nielsen norvég muzeológus volt, akinek nemcsak előadásait hallgathattuk meg, hanem személyes beszélgetésre is lehetőség nyílt vele, valamint dr. Szegedy-Kloska Tamással, a múzeum Főigazgatói Kabinetének vezetőjével.
Hogyan szólíthatja meg egy múzeum a fiatalokat?
Dr. Sigurd Nielsen szerint nincs egyetlen univerzális recept. Minden intézménynek meg kell találnia a saját útját. A kulcs azonban az, hogy a múzeum meghallgassa a fiatalokat, és megértse, hogy ebben a kihívásokkal teli életszakaszban hogyan tud számukra biztonságos, nyitott teret (safe space) kínálni. Ha a fiatalok azt érzik, hogy figyelmet kapnak, az biztonságérzetet teremt. A mai, információval telített világban ez talán fontosabb, mint valaha.
„A fiatalok a legfontosabbak, mert ők a jövő” – fogalmazott.
Múzeumpedagógiai szempontból az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként lehet egyszerre releváns és inspiráló élményt nyújtani. A múzeumok gyakran túl sok információt szeretnének átadni: hogyan működtek a dolgok régen, és miként kapcsolódnak a jelenhez? Pedig sokszor fontosabb, hogy merjünk elengedni részleteket, és olyan élményt kínáljunk, amely meglepő, izgalmas és felébreszti a kíváncsiságot. A cél nem az, hogy minden információs „check boxot” kipipáljunk, hanem hogy a látogatás inspiráló legyen.A játékos elemek, a gamifikáció (lásd: játékosítás – módszertani eszköz) egyre több kiállításban megjelennek, ugyanakkor Nielsen szerint itt is nehéz megtalálni az egyensúlyt. Egy játék alapú megoldás legyen elsősorban jó játék – ne „nyomja agyon” az üzenet.
Az ANNO Museum, ahonnan dr. Sigurd Nielsen érkezett, egy több múzeumot és helyszínt tömörítő ernyőszervezet Délkelet-Norvégiában, a Hedmark régióban. Több mint 125 munkatárssal és csaknem harminc látogatható helyszínnel működnek. Ennek a része a Glomdalsmuseet, amely egy több mint százéves néprajzi múzeum, évente mintegy harmincezer látogatóval.
Mesterséges intelligencia és hitelesség – A Skanzen mint jó gyakorlat
A beszélgetések során szó esett a mesterséges intelligencia alkalmazási lehetőségeiről is. Mind a norvég, mind a magyar intézmény vizsgálja, hogyan használható az AI marketingben, gyűjteménykezelésben, kutatásban vagy akár a látogatói élmény személyre szabásában. Dr. Sigurd Nielsen elmondta, hogy saját praxisában még kezdetleges az AI használata a kiállításokban; egyelőre inkább a múzeumi működés egyéb területein alkalmazzák.
Ezen a ponton a beszélgetésben felmerült egy lehetséges szakmai inspiráció is. A kabinetvezető konkrét példán keresztül mutatta be a norvég vendégnek, hogy a Skanzen már rendelkezik tapasztalatokkal a modern technológia alkalmazásában: az Erdély épületegyüttes Hosszúfalusi portájának lakóházában az archív fényképek „megelevenednek”, az azokon látható egykor élt emberek szája megmozdul: saját maguk mesélik el személyes történeteiket. A történelem így közvetlenül kapcsolódhat a látogatóhoz. A Skanzen tapasztalatai tehát inspirációként szolgálhatnak a norvég gyakorlat számára is.
Dr. Szegedy-Kloska Tamás a témát kiegészítve hozzátette: a mesterséges intelligencia használata ma már megkerülhetetlen, ugyanakkor a közönség egyre inkább a hiteles információkat keresi. Az interneten könnyen elérhető, de sokszor valótlanságot állító, csúsztató források és hírek világában a múzeum az autentikus tudás egyik legfontosabb helyszíne lehet. Ez hatalmas erőforrás – és felelősség is egyben. Ezért fontos, hogy kellő körültekintéssel és kritikával használjuk a modern technológiát.
Nemzetközi tapasztalatok – kivételes fejlődési lehetőség a múzeumban dolgozóknak
A beszélgetés másik fontos témája maga az Erasmus+ program volt. Dr. Szegedy-Kloska Tamás elmondta: az intézmény 2022-ben nyerte el az ötéves Erasmus+ akkreditációt, amely stabil, tervezhető keretet biztosít a nemzetközi mobilitásokhoz és szakmai együttműködésekhez. Az elmúlt években több száz mobilitás, számos külföldi képzés és szakértői látogatás valósult meg.
A program nemcsak muzeológusok vagy múzeumpedagógusok, hanem rendezvény- és oktatásszervező, kommunikációs, marketinges, restaurátor és gyűjteménykezelő szakemberek számára is lehetőséget teremt a fejlődésre. A felnőttképzési mobilitások során kiutazó kollégák beszámolókat készítenek, és konkrét javaslatokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogyan lehet a külföldön látott jógyakorlatokat a Skanzen működésébe beépíteni. A cél nem a másolás, hanem az inspiráció és a saját társadalmi közegre történő adaptálás. Ez pedig a kollégáknak nem csupán egy inspiráló külföldi utazást, hanem komoly, a mindennapi munkahelyi gyakorlatban alkalmazható szakmai tudást jelent.
A program fontos tapasztalatai
A nemzetközi tapasztalatcsere során világossá vált: bár a földrajzi távolság jelentős, a kihívások hasonlóak. Hogyan maradjon releváns a múzeum? Hogyan szólítsa meg a fiatalokat? Hogyan őrizze meg szakmai hitelességét a gyorsan változó világban? A februári szakmai napok egyik legfontosabb tanulsága talán éppen az volt, hogy a múzeum ma már nem csupán a múlt őrzője, hanem aktív társadalmi szereplő. A fenntarthatóság, a hitelesség, a párbeszéd és az innováció egyaránt a feladatköréhez tartozik. Az Erasmus+ program pedig ehhez biztosít nemzetközi hátteret, inspirációt és szakmai közösséget.
You must be logged in to post a comment.