Napjainkban már semmi nem kerülhetne az újszülött első fürdővizébe, sőt az első napi fürdetés sem javasolt. De mit jelentett ez a mozdulat régen? Mely szokások élnek tovább ma is a várandósság, szülés és születés időszakában, és melyektől érdemes végleg búcsút venni? Pákay Viktória néprajzkutatóval és Lénárd Orsi dúlával beszélgettünk a Skanzen Podcast adásában.
Egy gyermek születése minden korban az élet egyik meghatározó eseménye. Az anya számára egyszerre jelent lezárást és új kezdetet, hiszen a baba érkezése számos testi és lelki változással jár. Emellett a közösségen belüli szerepe is átalakul: édesanyává válik, ami a hagyományos paraszti kultúrában különösen nagy jelentőséggel bírt. Nem meglepő tehát, hogy régen a várandósságot és a szülést számos hiedelem, mágikus képzet és szokás övezte.
Gyermekvállalás régen – egy eleve kijelölt út, hiedelmekkel tele
A régi időkben nem volt tudatos családtervezés: a lényeg az volt, hogy minél előbb egészséges gyermek szülessen, ezért az állapotos nőnek a terhesség ideje alatt folyamatosan vigyáznia kellett, betartva a közösség szabályait. A gyermek esetleges testi hibáit, fogyatékosságát ugyanis gyakran az anya terhesség alatti helytelen viselkedésének tulajdonították. A betegséggel született gyermeket a közösség sokszor tehernek tekintette: úgy gondolták, sem munkavégzésre, sem utódnemzésre nem lesz alkalmas.
Az anya viselkedése a terhesség alatt
A kismamák még napjainkban is kaphatnak – főként az idősebb korosztálytól – különböző „jóslatokat”, például: ha sok a gyomorsav, nagy hajjal születik a baba; ha hegyes a has, fiú lesz, ha kerek, lány. Sokan még ma is hisznek ezekben – nem feltétlenül a tudás hiánya miatt, inkább azért, mert szeretnének egy kevés kontrollt gyakorolni egy kiszolgáltatott és bizonytalansággal teli helyzetben.
Nem meglepő tehát, hogy egy olyan korban, amikor az orvosi ellátás nehezen volt elérhető, az ehhez hasonló mágikus gondolatok és szabályok irányították a mindennapokat. Ezek egyrészt a születendő gyermek védelmét szolgálták, másrészt a közösség tapasztalataiból és félelmeiből táplálkoztak.
5 gyakori tiltás a paraszti kultúrából, amelyet a mai kismamák már valószínűleg nem tartanak be:
1. Nem szabad kígyóra nézni – csavargó lesz a gyerekeNem szabad törött 2 2. vagy Csorba szélű edényből inni – nyálas vagy görbe szájú lesz a gyereke
3. Nem szabad merőkanállal enni – nagyszájú lesz a gyereke
4. Nem szabad hagymát enni – büdös szájú lesz a gyereke
5. Nem szabad halottat nézni vagy temetésre menni – az újszülöttnek sárgasága lesz, sápadt lesz vagy meg is halhat
Fiú legyen vagy lány?
„Mindegy, csak egészséges legyen!” – mondjuk ezt ma is gyakran, és a legfontosabb régen is ez volt, de sok családban az sem volt közömbös, hogy fiú vagy lány érkezik-e. Ma már a várandósság egy bizonyos szakaszában az ultrahangvizsgálat megmutatja a születendő gyermek nemét, régen azonban ez csak a szülés pillanatában derült ki. Éppen ezért különféle hiedelmekkel próbálták befolyásolni a baba nemét: úgy tartották, ha fejszét, ostort vagy más „férfias” eszközt helyeznek az ágy alá, fiú születik, ha pedig nőkhöz köthető tárgyakat, akkor kislány érkezik a családba.
A bábák szerepe
A szülő nőt a bába segítette. Irányította a szülést, és a vajúdás kezdetétől testi-lelki támaszt nyújtott az anyának. Emellett elvégezte azokat a mágikus gyakorlatokat is, amelyek védték az anyát és gyermekét a rontástól.
Az első fürdetéshez kapcsolt mágikus gondolatok, hiedelmek
Az első fürdetésnek a tisztító szerepen kívül rituális jelentősége is volt: fontos határátlépést szimbolizált, a magzati létből az új életbe történő megérkezést. A szokást erőteljesen átszőtték a mágikus gondolatok: különböző tárgyakat tettek a vízbe – úgy gondolták, így alakíthatják a gyermek jellemét, külsejét és szerencséjét:
Rózsaszirom – hogy pirospozsgás legyen az arca
Széndarab – a rontás és a szemmel verés ellen
Pénz – hogy jól bánjon vele (és ez volt a bába fizetsége is)
Libaláb – hogy ne fázzon a keze-lába
Anyatej – hogy szép legyen a bőre
Emellett egyes helyeken tárgyakat is érintettek a gyermek kezéhez: fiúknál férfiak, lányoknál nők által használt eszközöket, hogy később ezekkel dolgozzanak, vagy akár a Bibliát, hogy vallásos ember váljon belőlük.
Napjainkban hasonló segítő szerepet tölt be a dúla. Ő az, aki a várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakában nyújt lelki és gyakorlati támogatást az anyának – már nem mágikus eszközökkel, hanem figyelemmel, jelenléttel és tapasztalati tudással.
A lezárás szimbolikus jelei – amit már nem vehet fel egy édesanya
Az első gyermek születésével egy nő élete számos szinten átalakul: megváltozik a teste, lelki értelemben is új szerepbe lép, és a közösségen belüli helye is átrendeződik. A hagyományos paraszti kultúrában ezek a változások a viseletben is markánsan megjelentek: az újmenyecske-főkötőt például csak az első gyermek megszületéséig viselhették az asszonyok. Öltözetük pedig az életkor előrehaladtával egyre visszafogottabbá vált
Manapság már nincsenek ilyen konkrét, szigorú szabályok az édesanyák öltözködésére vonatkozóan, mégis sokan kimondatlan elvárások mentén kezdik formálni a megjelenésüket. Gyakran hallani bizonyos ruhadarabok – például rövidebb szoknya vagy testhezálló felső – kapcsán: „én ezt már nem vehetem fel, mert anyuka vagyok.” Mintha az anyaság egy láthatatlan határt húzna, és íratlan szabályokat teremtene a nőiesség megélésében is.
Milyen szokásokat vihetünk magunkkal a jelenbe?
A modern édesanya is számos kétellyel és szorongással vág neki a gyermekvárásnak és a szülésnek, de ma már tudjuk: az elfogadó környezet és a megfelelő egészségügyi ellátás sokkal nagyobb hatással van arra, hogy egy gyermek élete biztonságban és egészségben bontakozhasson ki – nem érdemes tehát libalábat tenni a fürdővízbe.
A régi hiedelmek ma már inkább megdöbbentő érdekességek, mint követendő példák. Ugyanakkor a hagyományos paraszti gondolkodás olyan elemekkel is bővelkedett, amelyeket érdemes lehet továbbvinnünk a jelenbe. Ilyen volt a közösség támogató szerepe a gyermekágyas időszakban, illetve – bár régen sokszor kényszerből alakult – ma is fontos szerepet tölthet be a közös szoba gyakorlata: a csecsemő számára az anya közelsége és válaszkészsége jelenti a legnagyobb biztonságot.
A teljes beszélgetésben ezekről is szó esik, illetve a szoptatáshoz kapcsolódó hiedelmekről is mesélnek a szakértők. Az interjú megtekinthető a Szabadtéri Néprajzi Múzeum YouTube-csatornáján.
You must be logged in to post a comment.