Április 21–23. között a brnói Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karának Európai Etnológia Tanszékéről érkeztek alap- és mesterszakos hallgatók a Skanzenbe egy Erasmus+ program keretében. A szakmai tanulmányúton való részvétel a diákok tantervben rögzített kötelezettsége, és egyben a tantárgy teljesítésének feltétele.
A háromnapos szakmai program során a hallgatók arra keresték a választ, hogy milyen szerepe lehet egy szabadtéri múzeumnak a történelmi bemutatáson túl, hogyan jelenik meg a magyar történelem a Skanzen kiállításaiban, valamint hogy milyen interpretációs módszerek működnek jól, és melyek azok, amelyek kevésbé. Három hallgatóval és kísérőtanárukkal, dr. Eva Kuminkovával, az egyetem etnológiai tanszékének adjunktusával beszélgettünk a látogatás tapasztalatairól, a legemlékezetesebb élményekről és azokról a jógyakorlatokról, amelyeket saját szakmai munkájukban is hasznosítani tudnak majd.
Szakmai kapcsolatból barátság – hogyan indult az együttműködés?
„2015-ben jártam először a Skanzenben.” – kezdi történetét Eva, amikor arról kérdezzük, milyen régre nyúlik vissza együttműködésük a múzeummal.
Elmeséli, hogy akkor még egy csehországi művészeti múzeum munkatársaként látogatott Szentendrére kollégáival. Az évek során a kapcsolat az AEOM (Association of European Open Air Museums – Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége) konferenciáin keresztül egyre szorosabbá vált, ahol rendszeresen találkozott a Skanzen főigazgatójával, dr. Cseri Miklóssal és helyettesével, dr. Sári Zsolttal.
„Ugyanazon a területen dolgozunk, és gyakran ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülünk. Mindig inspiráló látni, hogyan gondolkodnak más országokban a szabadtéri múzeumokról. Ez egy igazán különleges terület, ezért a közösségépítés kiemelten fontos.”– fogalmaz Eva.
A területen elhelyezkedni vágyó hallgatóknak tehát érdemes már az egyetemi évek alatt megismertetni az előttük álló kihívásokat. Látogatásuk során éppen erre törekedtek a brnói Masaryk Egyetem diákjai is.
Miért éppen a Skanzen?
„Tudtam, hogy itt különleges dolgokat fogunk látni.” – válaszolja Eva.
Hozzáteszi: a hallgatók tanulmányaik ezen szakaszában a múzeumokat többnyire még csak a látogatók szemszögéből ismerik. Éppen ezért tartotta fontosnak, hogy a diákok egy intézmény teljes spektrumára rálátást kapjanak, és közvetlenül tapasztalják meg a működési folyamatok összetettségét
Erre pedig a Skanzen tökéletes helyszínnek bizonyult: betekintést nyerhettek a módszertani központ működésébe, az oktatási programokba, a társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó kezdeményezésekbe, továbbá megfigyelhették azt is, hogyan mesélnek történeteket a kiállítások.
Eva úgy véli, ezek mind egyedivé teszik a múzeumot, így a hallgatók többféle jógyakorlattal is találkozhattak, amelyeket később saját tanulmányaikban vagy szakmai pályájuk során is hasznosíthatnak.
Élmények, tapasztalatok, új perspektívák – mit visznek haza a látogatásból?
Mind Eva, mind a hallgatók beszámoltak azokról a módszerekről, amelyekben a Skanzen eltér a csehországi múzeumoktól. Külön kiemelték az Erdély tájegységet, amely mindenki számára különleges élményt nyújtott.
„Rendkívül eredetinek és kreatívnak találom az Erdély tájegységben használt interpretációs eszközöket.” – mondja Eva, majd hozzáteszi: mivel minden helyszín másképp meséli el a házhoz vagy az adott témához kapcsolódó történetet, ezért sosem unalmas a látogatás, mindig akad valami új felfedeznivaló.
A hallgatók is egyetértettek azzal, hogy Skanzen Erdély épületegyüttesének kiállításai számos olyan megoldással dolgoznak, amellyel saját hazájukban nem találkozna. „Csehországban egészen másképp működnek a skanzenek. Az erdélyi tájegység egy teljesen új perspektívából mutatta meg, hogyan lehet kiállítást létrehozni.”
„Ez nem csupán egy kiállítás – sokkal inkább életközeli élmény.” – fogalmazott egy másik hallgató. Elmesélte azt is, hogy a tanulmányút előtt még szkeptikus volt azzal a gyakorlattal kapcsolatban, hogy egy skanzenben a látogatók bemehetnek az épületekbe, sőt, bizonyos tárgyakat meg is érinthetnek, hiszen Csehországban ez nem jellemző. A látogatás végére azonban teljesen megváltozott a véleménye: hitelesnek és követendőnek tartja ezt a megközelítést.
Zárásként Eva elmondta, hogy a legfontosabb dolog, amit hazavisz magával, az az a tudás, amelyet továbbadhat hallgatóinak. Célja, hogy minél nyitottabb, széles perspektívában gondolkodó, közösséget építő múzeumi szakembereket képezzen saját hazájában. Ehhez pedig az ehhez hasonló találkozások elengedhetetlenek.
You must be logged in to post a comment.