„S jött egy kis ügyes szerkezet,
A melyben lélek lüktetett,
A melyre nagyanyáink még
Elszörnyülködtek volna tán,
Hogy boszorkányság… nem egyéb:
Jött egy parányi varrógép!”
Kiss József (1843–1921) költő, balladaíró
A varrógép, amely megváltoztatta a mindennapokat
A 19. század végére a pedállal hajtott varrógép a háztartások nélkülözhetetlen eszközévé vált, később pedig az elektromos és számítógépes modellek még tovább bővítették felhasználási lehetőségeit. A varrógép története jól mutatja, hogy egy találmány milyen mélyreható változásokat indíthat el. Lehetővé tette a ruhák gyorsabb és olcsóbb előállítását, hozzájárult a textil- és divatipar fejlődéséhez, valamint új munkalehetőségeket teremtett, különösen a nők számára. Bár ma már a ruhák többsége gyárakban készül, a varrógép továbbra is a textilipar egyik legfontosabb eszköze. Története és formája a technikai haladás és az ipari formatervezés szerves, meghatározó fejezetévé vált.
A ruhadarabok és lakástextilek évszázadokon át kézzel készültek. A varrás hosszadalmas, nagy ügyességet és türelmet igénylő munka volt, ezért már a 18. század végén megfogalmazódott az igény a folyamat gépesítésére. Az első ismert varrógép-szabadalmat az angol Thomas Saint jegyezte be 1790-ben. Bár találmánya nem került sorozatgyártásra, fontos mérföldkőnek számított. Az áttörést a francia Barthélemy Thimonnier érte el az 1830-as években. Láncöltést készítő gépét katonai egyenruhák varrására is alkalmazták, sikere azonban félelmet keltett a szabók körében, akik attól tartottak, hogy elveszítik megélhetési forrásukat. Tiltakozásuk odáig fajult, hogy feldúlták a feltaláló műhelyét.
A modern varrógép alapjait az amerikai Elias Howe rakta le, aki 1846-ban szabadalmaztatta a zárt öltést alkalmazó szerkezetét. Ez már erős, tartós varrást készített, amely a mai gépek működésének is alapja. Howe találmányát Isaac Merritt Singer fejlesztette tovább, aki nemcsak műszaki újításokat vezetett be, hanem a varrógépek tömeggyártását és értékesítését is megszervezte. Látványos bemutatótermeket nyitott, ahol a közönség működés közben ismerhette meg a gépeket. A Singer név rövid időn belül a megbízhatóság és a minőség jelképévé vált, ezért számos gyártó igyekezett utánozni vagy jogosulatlanul felhasználni a márkanevet, ami több szabadalmi és névbitorlási perhez vezetett.
A 19. század második felében Magyarországon is megjelentek az első varrógép-kereskedők. Az amerikai és német gyártmányokat forgalmazó cégek elsősorban Budapesten telepedtek meg. Saját gyártás helyett eleinte importált gépeket értékesítettek, amelyekhez hazai készítésű asztalokat és öntöttvas állványokat készíttettek. A kereskedők gyakran saját márkajelzéssel látták el az importált gépeket, miközben igyekeztek kihasználni a Singer név kiváló hírnevét.
A hazai gyártás 1893-ban indult meg az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyári Részvénytársaság megalakulásával. A vállalat a német Frister & Rossmann gyártósorait használta, de saját fejlesztésű, Singer-rendszerű gépeket készített. Az Adria márkanév alatt forgalmazott varrógépek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacokon is sikeresnek bizonyultak. A vállalat a korszak legmodernebb technológiáját alkalmazta, és már a század elején többféle saját típust gyártott. Az első világháború azonban súlyosan visszavetette a fejlődést. A külkereskedelem leállása, az alapanyaghiány és még a cérna hiánya is nehezítette a termelést. A két világháború között a magyar varrógépgyártás fokozatosan háttérbe szorult, majd az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár végül megszűnt.
A hazai gyártás mégsem tűnt el. 1930-tól a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek csepeli gyárában német licenc alapján újraindult a varrógépgyártás. A gazdasági világválság ugyan átmenetileg leállította a termelést, de néhány év múlva ismét évente több ezer gép készült. A második világháború idején a gyár hadiipari termelésre állt át, majd súlyos károkat szenvedett. Az államosítás után Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár néven folytatódott a termelés. Az 1950-es évektől korszerű háztartási és ipari varrógépek készültek, amelyek nemzetközi összehasonlításban is élvonalbelinek számítottak. Magyar fejlesztés volt például a nyakas gomb felvarrására alkalmas automata, amelynek megoldásait külföldi gyártók is átvették. Az 1960-as évektől a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) munkamegosztása miatt a háztartási varrógépek gyártása a Szovjetunióba került, Magyarországon pedig elsősorban ipari gépek készültek. A fejlesztések még évtizedekig folytatódtak, de az 1980-as évek végére az ágazat fokozatosan összeomlott, és a rendszerváltást követően a magyar varrógépgyártás megszűnt.
A varrógép fejlődését a hozzá kapcsolódó szabadalmak sokasága kísérte, amelyek a gépek és kiegészítőik folyamatos tökéletesítésével egyre gyorsabbá, sokoldalúbbá és könnyebbé tették a gépi varrást. Megjelentek például a különféle varrógéptalpak, szegő- és paszpólozó szerkezetek, gomblyukazó és gombfelvarró mechanizmusok, tűbefűzők, cérnafeszítő megoldások, valamint az anyag pontos vezetését és továbbítását segítő szerkezetek is. A varrógépek az idők során egyre változatosabbá váltak, és különböző feladatokra specializálódtak. A háztartási gépek elsősorban egyszerűbb javításokra és ruhadarabok készítésére szolgálnak, míg az ipari varrógépeket nagy mennyiségű, gyors és pontos munkára tervezték. Léteznek például egyenes öltést készítő, szegő-, gomblyukazó, hímző-, valamint speciális, vastag bőr vagy más nehéz anyagok megmunkálására alkalmas gépek is.
A varrógép elterjedése alapvetően megváltoztatta a varráshoz való hozzáférést. Korábban egy ruhadarab elkészítése hosszú, aprólékos kézi munkát igényelt, és a varrásban jártas mesterek, szabók és varrónők szakértelmére támaszkodott. A háztartási gépek megjelenésével a varrás fokozatosan az otthonokban is elérhetővé vált, így egyre többen készíthettek, alakíthattak vagy javíthattak ruhákat saját maguk. A varrógép tehát nem csupán a ruhagyártást gyorsította fel, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a varrás többé ne kizárólag a hivatásos szakemberek „privilégiuma” legyen.
Borítókép: Varrógépen dolgozó asszony, 1940. Fortepan/Album018/134617
Felhasznált irodalom
Endrei Walter–Speer Szilvia
1970 A Budapesti Történeti Múzeum amerikai varrógépe. Technikatörténeti szemle 5. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 245-249.
Frecskay János
1877 Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet. Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 226-235.
Gajdos Gusztáv
1989 A tűtől a varrógépig. Múzsák – Múzeumi Magazin 22. évfolyam, 2. szám, 30-31.
Katkóné Bagi Éva
2007 Így öltözködött a „szögedi nemzet”: A szabóipar dicsérete. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 62-63.
Tóth György
1979 A huroköltésű varrógépek története. In: Horváth József – Okolitsny Eörs – Mészáros Balázs (szerk.): Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978. Textilipari Kutató Intézet, Budapest, 83-108.
1981 Willcox és Gibbs varrógép a Textilipari Múzeum Gyűjteményében. In: Bakayné Perjés Judit – Fülöpné Mozolik Mária (szerk.): Textilipari Múzeum Évkönyve 4. Textilipari Kutató Intézet, Budapest, 119-126.
2001 A varrótű. In: Vajk Éva (szerk.): Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX). Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 41-56.
2005 Varrógépgyártás Magyarországon. In: Vajk Éva (szerk.): Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII). Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 24-38.
Internetes források:
Sármezei Krisztina: Varrógép – a varrás történetének gépesítése
https://www.k3sewingstudioblog.com/hasznos/varrogep-a-varras-gepesitesenek-tortenete/
Singer – A márka, amely átírta a háztartások történetét
https://varrogepcentrum.hu/oldalak/a-Singer-tortenete?gad_source=1&gad_campaignid=1501454373&gclid=EAIaIQobChMIiMD1jriYlgMVkxmiAx0TtBZUEAAYASAAEgJ_gfD_BwE
Tóth György: Antik varrógépek a „legek” birodalmából (Kiállítás vezető)
http://www.antiktechnika.com/toacuteth-gyoumlrgy-antik-varroacutegeacutepek-a-legek-birodalmaacuteboacutel.html
A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám) 1968.09.15. / 37. szám, 8. oldal
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Ahet_1968_2/?pg=223&layout=s
A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám) 1966.12.11. / 50. szám, 21. oldal
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Ahet_1966_2/?pg=576&layout=s
A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám) 1987.02.20. /8. szám, 23. oldal
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Ahet_1987_1/?pg=190&layout=s