Ha visszarepülnénk az időben egészen az 1800-as évek elejéig, és bepillantanánk József nádor budai palotájának ablakán, a Podmaniczkyak szalonjába vagy a krisztinavárosi kisdedóvó karácsonyi ünnepségébe, akkor megláthatnánk az első karácsonyfákat, amelyeket Magyarországon állítottak.
Protestáns, 16. századi német gyökerekből indulva ekkor érkezett meg a legenda szerint Magyarországra a karácsonyfa állításának szokása. Ettől fogva egyre nagyobb népszerűségre tett szert, mígnem a 20. század közepére eljutott majdnem minden család otthonába, Vas megyétől Moldváig, falusi otthonoktól a városi polgárházakig.
A paraszti gyakorlatban legfőképpen a 20. század elejétől lett egyre népszerűbb a karácsonyfa nemesi, polgári hatásra, a katonák által is közvetített kulturális elemként.
A karácsonyfa széles körben való megismertetésében nagy szerepet játszottak az iskolák, óvodák, árvaházak és kórházak,
ahol már a 19. század folyamán állítottak karácsonyfákat. A paraszti karácsonyfát a termékenységet biztosító, a természet megújulását hirdető kivirágoztatott ágak, zöldágak, feldíszített termőágak előzték meg: így a Borbála-napi gyümölcsfaág vagy a Luca-napi búza. A zöld a téli sötétségben az eljövendő fényt, meleget szimbolizálta, és a gonosz távoltartását is szolgálta. A karácsonyfához kapcsolódnak a fa további, kereszténységhez köthető kapcsolatai is. Családfaként – Jessze ága – Jézus családjára is utalhat, a tudás fája értelemben pedig a paradicsomi fát idézi, amelyen tiltott gyümölcsként az alma függ. Az élet fája a termékenységet, az életet szimbolizálja.
A 20. század első felétől falun is egyre több fát díszítettek. A fenyőfák, borókák, illetve annak gallyai a gerendáról lógatva vagy állítva kerültek az asztal fölé vagy a tisztaszobába. A gerendára akaszthatták a fát a csúcsuknál vagy a tövüknél fogva is. Ha a fák álltak, egyszerű, kereszt alakban összeácsolt gerendatalpba illesztették őket.
Eredetmonda a fenyőfáról
„A pipiske madár Mikor az Úr Jézust üldözték, ment, oszt lehajolt a fenyőfa, oszt alábújt. Egy madár meg mindig odébbcsalta az üldözőket, hogy << Itt, itt, itt! >> Szállt odább mindig. Oszt a másik fa alatt, amikor állt, az felhajlott. Oszt ennek a fenyőnek azér hull le télbe a levele, de az a másik, az mindig ződ marad. Megáldotta azt az Isten, hogy mindég ződ legyen. Annak a madárnak meg mindég alant kell járkálnyi, a fődön. Nem tud magasan röpűnyi. Ez a pipiske madár. Olyan kontya van neki.” (Forrás: Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia)
A karácsonyfa eredetmondája
„Élt egyszer egy vadász messze az emberektől, a falutól. Feleségével élt egy sűrű erdő közepén. Az egyik évben nagy hó lepte be az erdőt, s vele a vadász házikóját is. Egyszer, amikor a vadetetésből hazatért, nagy öröm fogadta. Fia született. Ennek örömére egy karácsonyfát állított fel a szobában. Amikor ezt megtudták a falubeli emberek, ők is feldíszítettek egy fenyőfát. Ezért öltöztetnek fel az emberek minden karácsonykor egy fenyőfát.” (Csernelyi monda a karácsonyfa születéséről: A Palócok IV. Rítus és folklór)
Karácsonyfa-történelem
1535/36 – A legenda szerint Luther Márton fát állít gyermekeinek
1604/05, Strassbourg – Fenyőfaállítás (hiteles feljegyzés egy utazó tollából)
1660, Heidelberg – Liselotte pfalzi grófnő gyermekkorában gyertyás karácsonyfákat állítanak
1765 – Goethe diákként megismeri a karácsonyfát, és a Werther szerelme és halála című műben ír is róla
1814 – Bécs – Felállítják az első karácsonyfát Arnstein bankárcsalád házában
1815, Berlin – Wilhelm von Humboldt nyelvész, a Berlini Egyetem alapítójának otthonában felállítják az első karácsonyfát
1819, Buda – Állítólag József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya állítja fel az első fát Budán
1828, Krisztinaváros – Brunszvik Teréz karácsonyfát állíttat a krisztinavárosi kisdedóvó intézetben
1828 – Báró Podmaniczky Frigyes szerint édesanyja állított először karácsonyfát a báró gyerekkorában
1832 – Karácsonyfát állítanak a nagyszombati óvodában
1842 – A karácsonyfa a legszegényebb bécsi családoknál sem hiányozhat egy drezdai újság cikke szerint
1854 – Első szépirodalmi említés Jókai Mór A koldusgyermek című novellájában, amely a Vasárnapi Újságban jelent meg
1850-es évek második fele – Madách Imre alsósztregovai kastélyában állítanak karácsonyfát
1857 – Az 1849-es emigráció tagjai az 1857-es amnesztia után hazatérve itthon is elkezdenek fát állítani
19. század második fele – A városokban a polgárság körében egyre jobban terjed a karácsonyfa-állítás szokása
1860-as évek – Pesten nagy fenyőfavásárokat rendeznek
19. század utolsó harmada – A falvakban először az értelmiség állít fát: papok, jegyzők, tanítók; az uradalmi cselédek számára a földbirtokos
Első világháború – A közös ezredekben a magyar katonák is találkoznak vele
20. század első fele – Az álló, feldíszített karácsonyfa elterjedése
20. század közepe – A karácsonyfa széleskörű elterjedése. A karácsonyfa állításának szokása ekkora szinte már mindenhova eljut
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!