Műtárgysorozat – Rávilágítunk…

A Skanzen műtárgysorozata – lámpák

 

A tavaszi napéjegyenlőség után hosszabbodnak a nappalok, és egyre tovább van világos. De ha száz évvel ezelőtt betekintettünk volna egy parasztház ablakán, egy téli koraestén, nem láttunk volna az orrunknál tovább. Lehet, hogy csak a nyílt tűzhely lángja derítette volna fel a szobai bútorok körvonalát, vagy egy fokla fényét vettük volna észre. Az erdős dombos vidékeken, jól égő fából hasított és meggyújtott vékony szál a fokla, ami a világítás egyik eszköze volt. De fényforrásként számos más tárgy is szolgálhat ott. 

 

Villanylámpa

A magyarországi falvakban az 1940-1950-es évektől terjedt szélesebb körben a villanyvilágítás, de az alföldi tanyák némelyikén csak az 1960-as évek második felében lehetett felkapcsolni a villanyt. Bár a települések villannyal ellátottsága jó volt, hiszen 1955-re minden településre eljutott a villanyáram, a lakosság körében nem volt ugyanilyen arányú az elektrifikáció, ugyanis a villany bevezetéséért jelentős összeget kellett fizetni. Ezért sokan megmaradtak a petróleumvilágítás mellett. Az első villannyal világított ház és az első utcai villanyvilágítás egyébként a mai Magyarország területén Mátészalkán volt, 1888-ban! És ez a jelentős fejlődés New York-kal egyidőben történt, Budapesten ekkor még gázvilágítás volt.

 

 

Gyertyatartó

A gyertya a mécsessel egyidőben, illetve azt követően a legelterjedtebb világítóeszköz volt. Készülhetett faggyúból, viaszból, mártogatással vagy öntőformába öntéssel, közepén egy rostos szál, a gyertyabél gyújtható meg. A 19. század végén már visszaszorult a házi készítése, mert elérhetőek voltak a gyári előállítású gyertyák. Használatának fontos eleme a szakralitás, ebben kiemelkedő szerepe van például a szentelt gyertyának.

 

 

Lüszterlámpa

Ez a függőlámpa valójában egy petróleumlámpa. Gyönyörű, szecessziós díszítésű  a lámpatest és az öntöttvas elemek. A tetején öntöttvas ellensúly van. Ezt azonban nem engedhette meg magának csak az, aki jobb módú volt, és még ők sem gyújtották meg, csak nagyobb ünnepek alkalmával, disznóvágáskor vagy vendégek fogadásakor. A lüszter egyébként jelenthet ritka gyapjúszövetet is, illetve agyagedények vagy porcelánok mázaként használt gyantás fémsóból készült arany- vagy rézfényű festéket. Ez utóbbiból ered a lüszterlámpa elnevezése.

 

 

 

Mécsestartó

A mécses az egyik legrégibb világítóeszköz. Egyszerű mechanizmus alapján működik, egy edényben zsiradék vagy olaj van, amit felszív a kanóc, ennek meggyújtásával keletkezik a fény. Előfordult, hogy csak egy kis tálkába tették bele az olajat, vagy egy törött cserépedény aljába, de voltak üvegből, vasból, cserépből készült darabok is. A kisiparos által készített mécseseknél a kanóc megtartására alkalmas csőrt képeztek ki az edény peremén.

 

 

 

Függőlámpa

Biztosan sok háztartásban megtalálható volt ez a műanyag, narancssárga függőlámpa, amelynek érdekessége, hogy a magassága állítható! Tudják Önök, melyik gyárban készült?

 

 

 

Zseblámpa

Ki nem olvasott lefekvés után zseblámpa fényénél? Vagy botorkált ki a sötétben a konyhába? Az zseblámpa mindenki számára nagy segítség ezekben a helyzetekben. Az első zseblámpákban még a korabeli hirdetések, leírások vagy az 1878-as párizsi világtárlatról szóló beszámoló szerint viaszgyertya volt, mérete folytán nevezték ezt a lámpát úgy is, hogy „Napsugár a mellényzsebben”. 1901-ben már száraz elemmel működőket kínáltak eladásra, és a zsebben elférő, kisméretű lámpák fejlődésére nagy hatással volt az első világháború is. Ez a darab a jelzése alapján a Fém- és Lemezipari Művekben készült, az 1960-as években.

 

 

Lámpa

Papírból, képeslapból, papír képekből készült ez a lámpa, amelynek közepe egy fotel, ez egyébként tárolásra alkalmas helyet takar. Ez a lámpa a Kolozsváron készült, a 20. század második felében. Ebben az esetben a lámpa dísztárgy funkciója vált fontossá. Ezzel megegyező technikával, pelenkaöltéssel, kézi varrással készültek díszdobozok, varródobozok, könyvjelzők is, amelyeknek az alapját képeslapok jelentették. Milyen más tárgyak készülhettek még képeslapból?

 

 

Petróleumlámpa

A villanyvilágítás megjelenése előtt, a 19. század végétől a legelterjedtebb a gyári előállítású petróleumlámpa volt. Ebből különböző típusok ismertek, így a fali, függő vagy álló darabok. A petróleum égésén alapuló eszköz fényerejét csavarszerkezettel lehetett szabályozni. Szerepe nemcsak a világítás miatt volt fontos, megjelenésével lehetővé vált a csendes téli estéken a művelődés, így a könyv- és újságolvasás. A petróleumlámpa sokak számára a paraszti világ egyik szimbóluma.

 

 

Istállólámpa

Ez az istállólámpa tulajdonképpen egy üvegfalú fadoboz, amelynek egyik oldala nyitható, a belsejében, egy hajlított bádogba illeszthető maga a gyertya. Az istállólámpa lényege, hogy védi a gyertya lángját a széltől és esőtől. Fénye elég volt az istállóban végzett munkákhoz, az udvaron vagy az utcán a sötétben való közlekedéshez.

Bármivel is világítunk, a mindennapi életet teszik könnyebbé ezek a különböző típusú lámpák, amelyek a különböző korok hangulatát idézik fel a szemlélő számára.   

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.