Vegyesboltból múzeumba

Egy patikaberendezés kalandjai

Az István utca 17. szám (VII. kerület) alatti mindenes bolt csordultig rakott szekrényei mögött egy 1899-ben készült patika berendezése húzódott meg hosszú éveken át, egészen az elmúlt napokig. Sajnos a bútorzat helyi védelme nem biztosítható, ezért a Fővárosi Önkormányzat a Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeleti Hatósági Osztály hozzájárulásával úgy döntött, hogy a berendezést a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai lebonthatják és elszállíthatják, valamint restaurálás után a múzeumban kiállíthatják.

A blog olvasói megszokhatták, hogy betekinthetnek a kulisszák mögé, megismerhetik a múzeum munkatársainak tevékenységét, akár egy áttelepítés folyamatát is nyomon követhetik. Az alábbiakban az áttelepítés mellett a bútor kalandos történetéről is olvashatnak.

Áttelepítés? Másolat? Rekonstrukció?

Múzeumunk az épületek és a berendezések esetében is arra törekszik több mint öt évtizede, hogy amennyiben helyben nem lehet megőrizni az építészeti emlékeket és azok berendezéseit, azok méltó helyet kapjanak múzeumunkban. Ilyenkor áttelepítjük a házakat a Skanzenbe, vagyis eredeti helyükön lebontjuk és a múzeumban újból felépítjük azokat. Amennyiben helyben védettséget élvez az épület, vagy más okból nem áttelepíthető, de egy-egy régió építészetének hiteles felidézéséhez mindenképpen szükséges, akkor másolatban építjük meg a házat, és az eredeti helyén is megmarad. Sőt arra is van példa, hogy rekonstrukció készül egy már nem létező épületről, források alapján. Jelen esetben egy komplex, beépített patikaberendezés áttelepítését mutatom be röviden, mely hasonlóan zajlik, mint az épületek áttelepítése.

Szent István Patika

A patikát 1795-ben alapította Tóth Ignác Budán, az Országúton (ma Margit körút), 1816-ban Újlakra költözött, majd 1843-ban vissza az Országútra, a ferences rendház mellé.[1] A máig fennmaradt bútorzatát 1899-ben készítették. A neogótikus stílusú, márványlapos, feketére pácolt diófa officina állvány – melyen a patika porcelán és üvegedényei álltak a vendégeket kiszolgáló térben – és tára asztal – vagyis munkaasztal – mellé ekkor íróasztal, írópulpitus és iratszekrény is készült. A patika a rendház mellett működött 1932-ig és feltehetően ekkor került a bútor az István útra. 1932 nagy forduló a továbbra is Budán működő Szent István Gyógyszertár életében, ugyanis fiatal tulajdonosa Kerpel Pál gyógyszerész, aki mindössze négy évvel korábban vette meg a patikát[2], társtulajdonosként bevette Balkányi László okleveles gyógyszerészt.[3] Ekkor a gyógyszertárat néhány háztömbbel arrébb költöztették a körúton.[4] A historizáló berendezés azonban már Pesten, a Flóra Gyógyszertárat ékesítette, és mivel a Szent István Gyógyszertár elnevezést Kerpelék még évekig használták, így a pesti patika idővel felvette az István Király nevet.

A míves, neogótikus patikaberendezés Valnicsek Béla asztalos (Budapest VIII. Erdély utca 4.) munkáját dicséri, aki számtalan bútort készített országszerte gyógyszertárakba. A mester munkásságáról hamarosan külön bejegyzésben olvashatnak részletesen.

István útról a Skanzenbe

A képgaléria és kisfilm segítségével testközelben látható az áttelepítés folyamata, amikor a muzeológus és a restaurátorok leltárt készítenek, dokumentálják a bútor felméréskori állapotát és helyét, majd a restaurátorok elemeire szedik a bútort, és ezt követően a gyűjteménykezelők elszállítják a múzeumba. A múzeumban aztán gázosítjuk a bútort, így az esetleges kártevőktől mentessé válik a fa. Ezután a restaurátorok dolgoznak azon, hogy visszanyerje eredeti pompáját és kiállításba kerülhessen.

Patika a Skanzenben

A 2022 márciusában megnyíló erdélyi épületegyüttesünkben a székelykeresztúri Jaeger Gyógyszertár másolatban megépített épületét is bemutatjuk a látogatóknak. A patikából sajnos mindössze néhány tárgy maradt meg, többek között egy-két gyógyszeres üveg, szárazbélyegző, számlák, levelek, árukatalógus, fotók, vénygyűjtemény és a termékek címkéi. Ezért a patika berendezését rekonstrukcióként készítjük el a fennmaradt források, elbeszélések és analógiák alapján. Megfelelő officina állvány után kutatva bukkantunk a Szent István Gyógyszertár berendezésére, melynek in situ való védelmére és bemutatására nincs lehetőség. Az 1899-ben készült historizáló bútor illeszkedik az 1900-1910-es években fénykorát élő Jaeger patikát bemutató kiállításunkba. Jaeger F. József és fiai, Viktor és Jenő egy jellegzetes kisvárosi patikát üzemeltettek, melyben a tintától a bajuszpedrőn és a púdereken át a fenyő szobaillatosítókig mindent lehetett kapni. A saját készítésű és a forgalmazott gyógyszerek mellett jellegzetesek voltak a drogéria kínálatába illeszkedő termékek. Az orvosságok és szépészeti termékek, parfümök mellett állatoknak is dolgoztak ki különféle porokat, vagy épp a helyi fényképésznek előhívót, majd a kor igényeihez alkalmazkodva bővítették a portfóliót, és szódavíz palackozásába kezdtek, illetve forgalomba hozták a Kolumbus-vizet. Jaeger F. Józseffel egy igazi self made man képe elevenedik meg a látogatók előtt, aki nem mellesleg a város megbecsült polgára, számos civil és jótékonysági egyesület alapítója és vezetője, a helyi újság szerkesztője.

A neogótikus patikaberendezés az áttelepítést és restaurálást követően a Skanzenben lesz megtekinthető, és hozzájárul egy jellegzetes, többgenerációs patikuscsalád életének és a patika működésének bemutatásához, melyre készítése pillanatától hivatott volt.

A képeket és a filmet készítette: Tokodi Gábor

---

[1]http://mutargy.kormany.hu:8085/export-5-205.html

[2] Gyógyszerészi Közlöny 1928.06.03.

[3] Gyógyszerészeti Hetilap, 1932. 10. 02.

[4] Gyógyszerészeti Hetilap 1933.01.08.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.