Németh Szandra – Szegedy-Kloska Tamás –Vass Erika
2022 márciusában nyitja meg kapuit a Skanzen legújabb, Erdélyt bemutató épületegyüttesének első része. A tájegység előzetes telepítési koncepciója 2006-ban készült el. Célunk, hogy Erdély épített, tárgyi és szellemi kulturális örökségét, továbbá az ott élőknek a természeti környezettel való szoros kapcsolatát a szabadtéri muzeológia speciális eszközeivel közvetítsük a látogatóknak. Bár az egyszerűség kedvéért csak Erdély névvel illetjük a készülő együttest, abban két partiumi és egy moldvai ház is helyet kap.
A gyűjteménygyarapítást 2007-ben szinte a semmiből kezdtük. Az elmúlt évek tárgyvásárlásainak és ajándékozásainak köszönhetően eddig több mint 25 ezer erdélyi tárggyal gyarapodott a múzeum gyűjteménye. A szabadtéri muzeológia egyik fontos elve, hogy nemcsak a módosabb rétegek esztétikailag kimagasló épületeit és tárgyait keressük, hanem a szegényebb társadalmi rétegekre és a mindennapok eszközkészletére is nagy figyelmet fordítunk. 2006-ban az épületegyüttes alapkoncepciójának kidolgozása során a népi építészeti adottságokon túl figyelembe vettük a bemutatandó örökségelemeket is.
Az értékmentés és a hagyományos erdélyi társadalom életmódjának dokumentálása és közvetítése mellett a 20–21. század fordulóján zajló modernizációs folyamatok és társadalmi változások bemutatására is törekszünk. Így egyedülálló épület- és tárgyegyüttes jön létre, amely árnyalt képet nyújt a sokszínű Erdélyről.
A tájegység fontos szerepet fog betölteni a kibeszéletlen traumák feldolgozásában, a magyarországiakban élő Erdély-kép formálásában és a határon túli magyarság identitásának erősítésében is. Célunk az is, hogy a Skanzenban minden diák megismerhesse az erdélyi kultúra sokszínűségét. A bemutatás és ismeretátadás meghatározó formája az enteriőrök mellett az egyes szám első személyű élő interpretáció lesz, ahol a mestereket, eladókat, fontos karaktereket kosztümbe öltözött interpretátorok keltik életre.
A végleges telepítési terv alapján a legjellegzetesebb kistáji egységeket (például Csík, Homoród mente) és városi épületeket harmincegy portába sűrítve, az eredeti helyükön lebontott és a múzeum területére áttelepített, valamint másolatként vagy rekonstrukcióként felépülő épületekkel kívánjuk megvalósítani.
Úgy gondoltuk, hogy a bemutatásban a falusi épületek mellett meg kell jelennie a nagyvárosnak is, éppúgy, mint a már-már falusias jelleget öltő kisvárosnak, amelynek évszázados kiváltságai mellett épp csak egy utcája vagy főtere adja városi jellegét. Kifejezett célunk, hogy a látogató a különböző székelyföldi településekről származó épületeket egy (fiktív) kisváros részeként tudja értelmezni. A telepítési koncepció értelmében a városban hét épületet: a marosvásárhelyi Korzó-kávéházat, és Hirsch-nyomdát, a székelykeresztúri Jaeger-patikát, a székelyudvarhelyi postát, a sepsiszentgyörgyi Keresztes-házat, a csíkszeredai sörgyár gabonacsíráztató tornyát, valamint Kézdivásárhelyről egy divatáru-kereskedést építjük meg másolatban, jellemzően az 1910–1930-as évek hétköznapjait, karaktereit és jellegzetes helyi eseményeit középpontba állítva. Az épületek egy kis főtér és korzó köré szerveződnek, ahonnan kis utca és patakon átívelő fedeles híd vezet a faluba.
A kiemelt szakrális épületként másolatban fölépülő nyárádgálfalvi unitárius templom jelképezi, hogy Erdélyre a vallási türelem földjeként is tekintünk. A tájegység egyik központi témája a kisebbségi lét sokrétű ábrázolása. A trianoni határok meghúzása után a templomok menedékké váltak, ahol a hívek továbbra is anyanyelvüket használhatták. A tordátfalvi iskolában és a kiskedei kultúrházban a kisebbségi sors nehézségeit, a közösségek megmaradását segítő tényezőket emeljük ki.
Nagy hangsúlyt fektetünk az Erdélyre jellemző etnikai és vallási sokszínűség, az interetnikus kapcsolatok reprezentálására (románok, szászok, cigányok, örmények, zsidók), hiszen a mindennapok szintjén sokféle kapcsolatrendszer kötötte össze a különböző etnikumokhoz tartozó embereket. A szász kultúrát egy szászújfalusi házban mutatjuk be, a magyar – cigány együttélést pedig a balavásári portán. Emellett az interetnikus kapcsolatoka négyfalusi és homoródalmási házakban is megjelennek. A kézdivásárhelyi divatáru üzlet bérlői pedig a bemutatás idején örmény kereskedők voltak.
A történelmi folyamatok, társadalmi kataklizmák, az asszimiláció és a nemzeti identitás ábrázolása megkerülhetetlen Erdéllyel kapcsolatban is. Érzékenyek vagyunk a társadalmi problémákra, megvizsgáljuk a kommunizmus és a Ceauşescu-időszak társadalmi eseményeit is.
A közösségi értékek, kölcsönös segítségnyújtás, társadalmi felelősségvállalás bemutatása is az üzeneteink közé tartozik. Erre példa a szászok szomszédsági rendszere (Nachbarschaft) vagy a különböző egyházak által összefogott egyletek működése.
A létrejövő épületegyüttes az erdélyi népművészet társadalmi hasznosításának speciális formáját jelenti. A múzeum munkatársai által végzett értékmentés fontos részét jelenti az erdélyi tárgyi örökség gyűjtése és bemutatása. A bútorfestőiről is híres Homoródalmás 1846-ból származó házát az 1890-es éveknek megfelelően rendezzük be. Célunk, hogy ezek az elemek egyfajta újrahasznosítás révén széles körben váljanak az élet szerves részévé akár mindennapi használati tárgyainkon is.
Erdélyről sok embernek a székelykapu jut eszébe. Egy különleges darab a csíkszentsimoni háznál fog rekonstrukcióban megelevenedni.
Az épületegyüttes enteriőrjeinek és kiállításainak szakmai előkészítése hosszabb és bonyolultabb folyamat, mint azt elsőre gondolnánk. Ennek a hatalmas és sokszínű területnek az árnyalt, hiteles bemutatása rendkívül komplex feladat. Összetett csapatmunkáról van szó, hiszen a munkálatokban többek között 17 muzeológus, 4 építész, továbbá restaurátorok, nyilvántartási munkatársak, múzeumpedagógusok és színházi dramaturg vesznek részt.
A telepítési koncepció lefektetése és az épületek kiválasztása után megkezdődhetett az előkészítés egyik legizgalmasabb része, a helyszíni felmérés, Erdélyben! Ezt építészeink és muzeológusaink közösen végezték, az eredeti házakról méretarányos, pontos építészeti felmérés és számtalan helyszíni fotó készült.
Lényeges, hogy csak olyan épületeket telepítünk át, amelyeket tulajdonosaik eladásra, bontásra szántak. Eredeti helyükön nem volt jövőjük, de múzeumi megmaradásukat fontosnak tartottuk. Minden esetben a helybeli megőrzés élvez elsőbbséget számunkra. Amennyiben mindenképp olyan épülethez ragaszkodunk, amelyet tulajdonosai használnak, akkor kerül előtérbe a másolatban történő felépítés.
A bontást mindig a falkutatás előzi meg: ennek során rétegről rétegre haladva tárjuk fel a falfestést. Az első ránézésre egységesnek tűnő házon korábban történt átépítésekről árulkodhatnak a falkutatás során előkerülő ablakok, tüzelőberendezések. Homoródalmáson is megtaláltuk a padlón az eredeti tüzelőberendezés helyét, a falban pedig a méretét. Az egyes épületelemeket a helyszínen beszámozzuk, ami majd megkönnyíti az újraépítést. A bontásokról is részletes fotódokumentációt és sok esetben filmet is készítünk. Az általunk alkalmazott módszertanról itt olvashatunk bővebben.
Ezzel a munkával párhuzamosan megkezdtük azoknak a leszármazottaknak a megkeresését is, akiknek felmenői ezen erdélyi házak, intézmények és üzletek egykori lakói, bérlői, hivatalnokai vagy kereskedői voltak. Interjúk sokaságát készítettük el a leszármazottakkal, akik mind szívesen fogadtak minket. Természetesen a szakirodalom feldolgozása mellett a helyi levéltári kutatás is munkánk részét képezte, továbbá a székelyföldi múzeumok és magánszemélyek gyűjteményeit is átvizsgáltuk. Talán minden kollégánk nevében mondhatjuk, hogy számunkra a legmaradandóbbak ezek az erdélyi kutatóutak voltak.
A helyi szakemberek és múzeumok bevonása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kiállításaink hiteles alapokon állnak. Az előkészítés során a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársai voltak nagy segítségünkre. Mivel a választott épületeinkkel az adott székelyföldi település ipari, kereskedelmi, kulturális és adminisztratív központi szerepét is hangsúlyozzuk, ezért szintén kihagyhatatlan volt a hazai szakmúzeumok és a Magyar Nemzeti Levéltár bevonása, így a munka a levéltár mellett a Postamúzeummal, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal, a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeummal közösen folyik. A Néprajzi Múzeum adattára és fotótára is nagy segítségünkre volt. A munkát egyéni kutatók is támogatják, többek között Orbán János és Anthony Gall.
Miután egy adott épület enteriőrjeinek és kiállításainak koncepciója a munka során összeáll, a Skanzen tudományos fóruma, a Tudományos Tanács véleményezi a felelős kurátorok elképzeléseit, akik a szakmai vita során „megvédik” és esetlegesen kiegészítik elgondolásukat az ott elhangzottak alapján. Ennek a folyamatnak az első állomása az úgynevezett néprajzi újraépítési javaslat, amely során az adott épület történetét, építtetőit, stílusirányzatát és szerkezeti jellemzőit vitatjuk meg a hiteles újjáépítés érdekében.
Ezután következik a berendezési koncepció vitája, amely a házak konkrét helyiségeinek, bútorainak, tárgyainak és a helyet kapó kiállítások vezérgondolatának meghatározását jelenti, majd ezt követi a berendezés modellezése. Utóbbinak feltétele, hogy a kurátor rendelkezésére álljon a tényleges berendezés, amit eredeti, hiteles tárgyakkal, vagy korabeli analógiák alapján hiteles másolatokkal és/vagy rekonstrukciókkal tud bemutatni. Ezeknek az alkalmaknak a segítségével a tervezett kiállítások enteriőrjeit rendezzük be általában a múzeum Látványtárában, így egészében látjuk a későbbi kiállítás helyiségeit, bútorait és tárgyait, mielőtt azok még végleges helyükre kerülnének. Hogy a Skanzen tevékenysége kapcsán miért beszélhetünk valódi értékmentésről, azt jól szemlélteti az egykori budapesti Szent István Patika berendezésének kalandos története. Ez jó példája annak, hogy egy adott épület berendezését hogyan tudjuk rekonstrukcióként hasznosítani a fennmaradt források, elbeszélések és analógiák alapján. Az előzőek mellett a kiállításokhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások és látogatói élménypontok tervei, valamint az élő történelmi szereplőkhöz kapcsolódó forgatókönyvek is a szakmai fórum elé kerülnek, a koncepciók a vita után véglegesülnek. A Tudományos Tanács üléseivel párhuzamosan zajlanak a helyszínek és kiállítások látványtervezőivel folytatott megbeszélések is. Ez is a megvalósítás elengedhetetlen része, hiszen a kurátor elképzeléseit, gondolatait ők azok, akik a gyakorlatba ültetik át. A múzeumi szakember és a látványtervező tehát közösen alkotja meg azt, amit a látogató végeredményként lát.
Ahogy említettük, egy ilyen nagyívű vállalkozás megvalósítása hosszabb és bonyolultabb folyamat, mint azt elsőre gondolnánk. Sokszor apró lépések, egy nem várt helyről hirtelen felbukkanó adat, tárgy, egy elfeledett felhívásra jelentkező leszármazott vagy egy addig elveszettnek hitt levéltári forrás visznek közelebb a célhoz, a hiteles bemutatáshoz. Így válik a kezdeti elképzelésből végül gazdag enteriőrökkel, fontos társadalmi és történeti kérdéseket tárgyaló termes kiállításokkal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal teli, látogatói élménypontokkal gazdagított, élő történelmi karaktereknek helyet adó hiteles épületegyüttes.
Képek jegyzéke
- Borítókép: Skanzen Erdély épületegyüttes, Tokodi Gábor
- 01 kép Hétfalusi ház eredeti helyszínen, 2016. Buzás Miklós
- 02 kép Hétfalusi ház újraépítés után Erdély épületegyüttesben, Tokodi Gábor
- 03 kép A Korzó-kávéház épülete Marosvásárhelyen, Németh Szandra
- 04 kép Építési munkálatok a Skanzenben, Tokodi Gábor
- 05 kép Nyárádgálfalvi templom eredeti helyszínen, Tokodi Gábor
- 06 kép Nyárádgálfalvi templom hiteles másolata Erdély épületegyüttesben, Tokodi Gábor
- 07 kép Úton terepmunkára, Szegedy-Kloska Tamás
- 08 kép Felmérés diákokkal Erdélyben, Vass Erika
- 09-10 kép Falkutatás folyamata a Hétfalusi házban, 2016.
- 11-12-13 kép interjúk pillanatképei, Arkhely Fruzsina
- 14-15 kép Tudományos tanácsülések, Deim Péter
- 16-19 kép Modellezések a Skanzenben, Deim Péter
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!