Dr. Szegedy-Kloska Tamás, a Skanzen megbízott tudományos és örökség igazgatója két hetet töltött az Egyesült Államokban az USA Külügyminisztériumának meghívására, az International Visitor Leadership Program (IVLP) keretében. Tengerentúli útjának állomásairól, szakmai tapasztalatairól és a megélt kulturális különbségekről most induló blogsorozatában mesél. Az első részben a megérkezés élményeiről és az utazás első benyomásairól olvashattunk.
A mostani írásában pedig közelebbről is megismerhetjük, hogyan működik az amerikai örökségvédelem a gyakorlatban, és mi különbözteti meg markánsan az európai modellektől.
Kulturális minisztérium nélkül – Az alulról szerveződő amerikai modell
Az USA-ban nincsen kulturális minisztérium. Az örökségvédelem jogi kereteit főként az 1966-os National Historic Preservation Act (Nemzeti Örökségvédelmi Törvény) határozza meg. A szövetségi kormányzat meghatározza a szakmai sztenderdeket, pénzügyi ösztönzőket (például adókedvezményeket a történelmi épületek helyreállításáért) biztosít, és kezeli a Szövetségi Műemléki Jegyzéket (National Register of Historic Places). Minden amerikai tagállam rendelkezik saját örökségvédelmi hivatallal (State Historic Preservation Office). Ők végzik a helyi kutatásokat, jelölik a helyszíneket a nemzeti jegyzékben, és véleményezik a beruházásokat. Az örökségvédelem igazi előmozdítói és gyakorlói azonban inkább a helyi közösségek és a nonprofit szervezetek. Az amerikai szemlélet szerint a történelmi épületek megóvása akkor sikeres, ha a magántőke is lát benne fantáziát (üzleti vagy közösségi célút).
Az amerikai múzeumi rendszer alapvetően alulról szerveződő, nonprofit és magánadományokra épülő finanszírozási modellen nyugszik. Az Egyesült Államokban mintegy harmincötezer múzeum működik, de ezek döntő többsége nem állami fenntartású (Institute of Museum and Library Services, Museum Data Files, 2018 ). A legnagyobb és leghíresebb múzeumok (mint a New York-i Metropolitan) független, nonprofit szervezetek, amelyeket kuratórium irányít. Finanszírozásuk alapítványi tőkéből, magánadományokból, vállalati szponzorációból és jegybevételekből származik. Az állam adókedvezményekkel ösztönzi a tehetős magánszemélyeket, hogy műtárgyakat vagy pénzt adományozzanak a múzeumoknak. A washingtoni Smithsonian Institution, a világ legnagyobb múzeumi, galéria- és kutatóközpont-komplexuma. Jelenleg huszonegy múzeum és galéria, valamint egy nemzeti állatkert tartozik hozzá. A tagintézmények meghatározó része Washingtonban, a National Mall nemzeti park két oldalán található. Az itt található állandó kiállítások döntő többsége – a szövetségi támogatásoknak köszönhetően – a nagyközönség számára ingyenesen látogatható. Bár a Smithsonian szövetségi alapítású és a költségvetésének nagy részét a kongresszus biztosítja, ez is részben magánadományokból tartja fenn magát. Tulajdonképpen az USA nemzeti múzeumaként értelmezhető. A nem kormányzati, hanem nonprofit szervezetként működő American Alliance of Museums (Amerikai Múzeumi Szövetség) a legfontosabb szakmai szervezet az országban, amely 1906 óta fogja össze a múzeumokat és a múzeumi szakembereket. Az Egyesült Államokban a historic house museums (történeti emlékházak/múzeumok) alkotják a múzeumi hálózat egyik legnépesebb csoportját. Ezek a lokális intézmények – amelyek helyi kezdeményezésre, egy-egy történelmi személyiség vagy korszak épített örökségének megóvására jöttek létre – alapvetően határozzák meg az amerikai kollektív emlékezetet, és formálják a helyi közösségek identitását
A szövetségi kormányzat szerepe az amerikai örökségvédelemben
Az USA-ban a Belügyminisztérium feladatköre teljesen más, mint Európában: nem a rendőrségért és a belügyekért felel, hanem a szövetségi földterületekért, a természeti kincsekért és a nemzeti örökségért. A minisztérium alá tartozó Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service, NPS) a legfontosabb kormányzati szereplő az örökségvédelemben. Ez a szervezet kezeli nemcsak a természeti parkokat (mint a Yellowstone), hanem a történelmi emlékhelyeket, csatatereket és elnöki birtokokat is. A 20. század elején az amerikai nemzeti parkokban a parkőrök (park rangerek) hamar rájöttek arra, hogy ha csak statisztikai információkat, adatokat osztanak meg a látogatókkal, akkor azok hamar elunják magukat, és nem fognak különösebb érdeklődést mutatni a nemzeti örökség iránt. A parkőrök feladata az volt, hogy ráébresszék az embereket arra, hogy a fenyőfák, kanyonok, egykori csataterek és emlékhelyek az ökológiai egyensúly és a nemzeti identitás, emlékezet részei is. A történelmi helyszínekkel kapcsolatos interpretációs módszertani fejlesztések révén alakult ki az élő történelmi bemutatás is. A mai modern múzeumi interpretáció, mint önálló szakma, Freeman Tildenhez kötődik (Interpreting Our Heritage, 1957), aki az NPS történetének egyik legmeghatározóbb alakja. Az NPS vezeti a Szövetségi Műemléki Jegyzék nyilvántartást is, és a belügyminiszter határozza meg a műemlékvédelmi és restaurálási szakmai szabványokat (Secretary of the Interior’s Standards for Preservation), amelyeket az egész országban követnek.
A Külügyminisztérium az örökségvédelem nemzetközi dimenziójáért felel, különösen a kulturális diplomácia és a műtárgyvédelem és illegális kereskedelem területein. A minisztérium Educational and Cultural Affairs irodája szervezi a nemzetközi kulturális csereprogramokat és kiállításokat. Ez a szövetségi szerv felügyeli azokat a kétoldalú nemzetközi egyezményeket, amelyek korlátozzák a régészeti és kulturális kincsek illegális behozatalát az USA-ba. A külügy koordinálja az ellopott vagy külföldről illegálisan kicsempészett műtárgyak visszaszolgáltatását is a származási országukba. Az Ambassadors Fund for Cultural Preservation alapítványon keresztül az amerikai nagykövetek világszerte (így Magyarországon is) támogatnak helyi örökségvédelmi projekteket, ezzel is erősítve az USA elkötelezettségét a globális kulturális örökség megóvása mellett.
Személyes tapasztalatok és esettanulmányok
A washingtoni tartózkodás alatt a Smithsonian néhány tagintézményének megtekintése mellett részt vettünk a Hungary Foundation, (mely szervezet szintén fontos szerepet vállalt az IVLP-programunk megszervezésében) által Fabriczy Kováts Mihály huszárezredes tiszteletére rendezett ünnepségen is. Kovátsot a lengyel Kazimierz Pułaski mellett a mai napig az amerikai lovasság alapító atyjaként tisztelik és tartják számon az Egyesült Államokban. A megemlékezés részeként bemutatták a washingtoni Kossuth Ház homlokzatán elhelyezett új Kováts-emléktáblát, valamint az Egyesült Államok negyedévezredes fennállását köszöntő feliratot. A Hungary Foundation ügyvezető igazgatója, Anna Smith Lacey bemutatta a magyar ezredes tiszteletére megjelentetett legfrissebb történelmi és oktatási anyagokat is. Az eseményen bejelentették, hogy országos adománygyűjtés indult egy állandó, köztéri bronzszobor felállítására, amelyet a tervek szerint 2029-ben – Kováts ezredes halálának 250. évfordulóján – fognak felavatni Charleston belvárosában.
Az út következő helyszíneként felkerestük George Washington szabadtéri múzeumi jelleggel működő egykori birtokát, a virginiai Mount Vernon Estate-et, majd az úgynevezett történelmi háromszöget, Williamsburgot, Yorktownt és Jamestownt. Jártunk a már többször említett Charlestonban is, ahol a városi múzeum mellett az NPS által üzemeltetett Fort Sumter erődöt és a Mount Pleasent kikötőben lévő USS Yorktown CV-10 repülőgép-hordozó hadihajón berendezett intézményt (benne az önálló Medal of Honor múzeumot) is megtekintettük, valamint egy amerikai családnál is vendégeskedtünk egy vacsora erejéig.
Az utolsó néhány napot ismét északabbra, a nyüzsgő nagyvárosban, a Pennsylvania államban található testvéri szeretet városában, Philadelphiában töltöttük, ahol egyébként a függetlenségi nyilatkozatot és az alkotmányt is aláírták. Ebben a városban egy nemzetközi kapcsolatokra specializálódott középiskolában, a William W. Bodine High School for International Affairs-ben beszélgettünk amerikai diákokkal a magyar történelemről és kultúráról, a saját munkahelyünkről és feladatainkról, majd az utolsó előtti napon a Philadelphia–Cleveland baseballmeccsen is szurkolhattunk.
Mivel egy blogbejegyzés keretei végesek, ezért a beszámoló következő részében csak a Skanzenes kurátor szempontjából fontos helyszínekről és élményekről számolok be, így Mount Vernonról, Williamsburgról, Yorktownról, Jamestownról és Drayton Hallról.
You must be logged in to post a comment.