„Karaktercasting” – Hogyan zajlik egy élő történelmi játék összeállítása?

A tavalyi évben nagy sikerrel indítottuk el „Élő történelem” programunkat a Skanzenben. A játék során korhű viseletbe öltözött előadók úgy mesélnek mindennapjaikról, mintha egy adott korból léptek volna elő. De vajon hogyan áll össze egy élő történelmi játék? Valóban éltek a szereplői? Mi alapján választjuk ki a karaktereket és alakítjuk ki a történetet? És mi a köze mindennek a valósághoz?

A külföldön „living history” néven ismert műfaj népszerű formája a múzeumi ismeretátadásnak, hiszen szórakoztatva, élményközpontúan idézi meg a múzeumban felépített házak egykori lakóinak életét. A játék során korhű viseletbe öltözött előadók úgy mesélnek mindennapjaikról, mintha egy adott korból, például a múlt század fordulójáról léptek volna elő. Ruhájukkal, beszédükkel, modorukkal és történeteikkel egy olyan világot idéznek, amelyet a látogatók már csak könyvekből vagy filmekből ismerhetnek. A karakterek és a történet hátterét a múzeum gyűjteményében őrzött családtörténeti dokumentumok, korabeli források adják, amelyet a Skanzen muzeológusai gyűjtenek és dolgoznak fel. Ezt a muzeológiai munkát egészíti ki a színházi dramaturg munkája, aki az egészet átfogó kerettörténetbe ágyazza, és apró jelenetekkel életre kelti az egyes szereplőket.

A játék immár második éve gazdagítja a múzeum programkínálatát. A 20. század eleji történet, melyet egy egykori mezővárosba érkező színésznő köré építettünk fel, olyan népszerű lett, hogy újabb program elindítására sarkallt minket.  2018-tól már egy másik produkcióval, szereplőgárdával és történettel is találkozhattak a látogatók a múzeum területén.

Egy új játék kialakítása rengeteg előkészülettel jár. Ezek közül talán legizgalmasabb a történet és a karakterek kitalálása, felépítése.

Kántás Sándorból Kóródi Sándor

A Bakony, Balaton-felvidék tájegységünkben található lakóházak és közösségi épületek különböző családok és élethelyzetek történetét mesélik el a 19. század közepétől egészen az 1940-es évekig. Az egykori lakók között kisnemeseket és zsellérsorban élő családokat egyaránt találunk, de épült a tájegységbe vízimalom, katolikus templom és tűzoltószertár is.  Ki legyen történetünk hőse? Egy ördöngős vízimolnár 1860-ból? Egy bakonyi kisnemes a századfordulón? Netán egy önkéntes tűzoltót keltsünk életre? Választásunk végül egy „Nagy Háborút” megjárt katonára, a kádártai lakóházunk egykori lakójára, Kántás Sándorra esett.

Azt, hogy hogyan dolgozzuk fel és mutatjuk be ezeket az élettörténeteket a nagyközönség számára, többek között egy most is folyamatban lévő első világháborús kutatásunk ihlette. Ebben

az egyéni életsorsok és lokális közösségek életének szövetéből igyekszünk a „nagy történeti események” lenyomatát feltárni

interdiszciplináris – néprajzi, történeti, kulturális antropológiai – módszertani eszközök segítségével. Ezért választottuk történetünk egyik fiktív hősének Kóródi Sándort, akinek élettörténetét Kántás Sándor valódi alakjáról mintáztuk. A családtörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a kádártai lakóház utolsó lakója, Kántás Sándor…

• 1885-ban született, zsellércsaládban.
• Édesanyja korai halála után gyerek- és ifjúkorát lánytestvérével együtt rokonoknál töltötte.
• Édesapja halála után lánytestvére a földet, Sándor a házat örökölte.
• Sándor megnősült, két gyermeke született.
• Megjárta az első világháborút, lába megsérült, 75%-os rokkant lett.
• Mivel földje nem volt, a család megélhetését (egyéb kiegészítő munkák mellett) a hadirokkantként kapott trafiktartási jog adta. A dohányárut Veszprémből hozta, vevői között a kocsmáros is szerepelt.
  

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kántás Sándor sorsa és élete jó kiindulópont volt játékunkhoz több szempontból is. Egyrészt adta magát az időmetszet, hiszen a tájegységben két olyan lakóház is van, amely az 1920-as éveket idézi fel enteriőrjében, így ezeket be tudtuk vonni a játékba. A családtörténeti alap azért volt számunkra érdekes, mert bár sok enteriőrben találkozhat a látogató világháborús emléklapokkal, dísztányérokkal, az első világháború és annak hatása kevés helyen jelenik meg a múzeumban hangsúlyosabban. Egy-egy tárgy azonban nem tud annyit mesélni, mint az egyéni sorsok vagy egy családtörténet. Főként, ha azt az időben visszaröpítve mesélik a látogatóknak.

A játék másik két szereplője és élettörténetük szintén a „Nagy Háborúhoz” kapcsolódik. Mivel a karakterek vonásai, élethelyzetei hasonlítanak, de nem egyeznek a házak egykori lakóinak éltével, fontosnak éreztük, hogy mind a személyek, mind a település nevét megváltoztassuk.

Így lett történetünk helyszíne egy kitalált falu, Kedmöce.

1921-ben járunk, a Nagy Háború már véget ért, de a katonákat még mindig hazavárják. Rokkantan ugyan, de hazatért Kóródi Sándor, aki a Magyar Királyi Veszprémi 31. Honvéd Gyalogezred katonájaként megjárta az orosz és az olasz frontot is. A látogatóknak harctéri élményeiről, a háborús mindennapokról beszél. Történetei a háborúban is mindent túlélő, optimista ember történetei. Lába megsérült, de él, rokkantsága miatt trafikjogot kapott, és újrakezdte életét. Nem járt ilyen szerencsével Hajagos Terézia testvére, aki már 1915-ben elesett az orosz fronton. Terka szívét nemcsak a gyász, de más bánat is nyomja, ő a háború áldozata. Egyéni sorsát, mindennapjait a hátországi történések határozzák meg. Jegyese, Ernő még mindig nem tért haza, és jó ideje már hírt sem kap felőle. Ő az a drámai nőtípus, aki az idők végezetéig várja haza a szerelmét a frontról. Reménykedve olvassa a Kis Újság lapjait, hátha az egyik hadifogoly szállítmánnyal szerelme is hazatér. Történeteiben nagy hangsúlyt kapnak még a szeretett férfitól származó tárgyak (levelek, ajándékok), a háborús levelezés. Harmadik szereplőnk, Parsa György, a fiatal postás. Gyenge tüdejére hivatkozva „untauglich”-nek minősítették, megúszta a háborút. Mivel ő hozza a táviratokat, leveleket, a háború mindennapjaival, tragédiájával másokon keresztül találkozik. Karakterében megjelenik az itthon maradtak és a hazajöttek közti személyes feszültség.

Az élő történelmi játékon keresztül a látogatók is megismerhetik, hogyan élték meg a falvak lakói a háborús traumákat, és miként befolyásolták az egyéni életutakat a háború, a hadifogság és a hátország megélt eseményei.

A Skanzenben még október 28-ig találkozhatnak a látogatók az élő történelmi játék szereplőivel hétvégente 10.00 és 16.00 óra között, a Bakony, Balaton-Felvidék tájegységében.

Szerzői jogvédelem

A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.