„Mit szeretnél karácsonyra?”
„Mit hozzon a Jézuska?”
Hányszor hallottuk vagy kérdeztük már ezt? És hányszor szörnyülködtünk el rajta, ki mennyi ajándékot vásárol, melyik bevásárlóközpontban mekkora tömeg rohamozza meg az üzleteket? Hány cikket olvastunk arról, hogy az igazi ajándék értéke nem a pénztől függ? Megannyi gondolat, ami a karácsonyi időszakban még hangsúlyosabban bekerül a közbeszédbe. De mit lehet tudni a karácsonyi ajándékozásról? És mindez milyen tanulsággal szolgálhat számunkra?
A szokás előzménye az ókorban keresendő, amikor is a római újév alkalmából süteményt, gyümölcsöt, szerencsehozó gallyat ajándékoztak egymásnak az emberek, hogy sikeres legyen az évkezdet. A középkor elején a karácsony és az újév egybeesett, ekkor a feljebbvalók megajándékozták alattvalóikat. A 17. századtól a karácsony családi ünneppé vált, és az ajándékozás is áttevődött családi körbe. A kis Jézus történetében is megjelenik az ajándékozás, őt a pásztorok és a háromkirályok ajándékozták meg születésekor; maga Jézus is ajándékként érkezett a Földre.
A legnagyobb karácsonyi ajándék sokáig maga a karácsonyfa volt.
A Skanzen Észak-magyarországi falu tájegységének nemesradnóti házában mi is felidézzük a karácsonyt. Az 1930-as évek végét idézi az enteriőr, ahol a familiáris gyűlésre jöttek össze a családtagok karácsony másnapján. A szoba sarkában lévő íróasztalon áll a díszekkel ékesített fa. A fából faragott talpba erősített karácsonyfát hagyományosan vásári csillag, harang, házilag főzött szaloncukor, ezüstre – aranyra festett dió, gyertya, alma, árvalányhaj, üveggömb díszítette.
Az ország különböző pontjain a gyerekek számára más – más földöntúli lénnyel magyarázzák a fa vagy az ajándékok megjelenését. A karácsonyfát Jézus Krisztus, a Kis Jézuska (Jesuskind, Christkindl) vagy az angyal is hozhatja. Még ma is szívesen emlékeznek vissza az idősebbek arra, hogy a szobába fehér ruhába öltözött alak lépett be, kezében a fával (például Heves megyében). Ők sok esetben családi ismerősök, rokonok, családtagok vagy szomszédok voltak, akik beöltözve vállalták az angyal – a Jézuska szerepét. A 20. század első felének Magyarországon küldött képeslapjain, reklámjaiban sok esetben a Mikulás az, aki a fát becsempészi a házakba, ez a két ünnep összefonódására utal, ami összekapcsolódik a fogyasztás erősödésével is.
A gyermekeknek szánt játékokat a fa alá helyezték vagy az ágakra akasztották fel, ahol nem volt karácsonyfa, az asztal alá tették, mint például Bukovinában. Az ajándékokat a kis Jézus, az angyal, Erdélyben néhol az aranycsitkó hozza, sokáig csak a gyerekeket ajándékozták meg.
A magasabb társadalmi rétegeknél a gyerekek külön-külön kaptak karácsonyfát. A polgárság körében nagy hagyománya volt a gyermekek megajándékozásának.
A szegényebbek körében a fa mellett a rajta lévő díszek jelentették még a meglepetést és örömöt a gyerekek számára, hiszen
a parasztságnál főként a természetes, ehető és a házilag előállított díszek domináltak
egészen a 20. század közepéig. Az alma, dió, mogyoró, a házilag sütött sütemény nemcsak a gyerekek számára jelentett nagy ajándékot, de könnyen hozzáférhető is volt, ami hosszú ideig biztosította helyüket a karácsonyfán. A gyümölcsök a parasztságnál igazi luxuscikknek számítottak: karácsonykor füge, narancs is kerülhetett a fa alá. A díszek nagy része Jézust szimbolizálja.
A karácsonyfa szerelmi ajándék is lehetett, amit a legény ajándékozott a választottjának. Szomolyán karácsonykor zsebkendőért, bokrétáért, almáért, dióért cserébe kapták a lányok az udvarlójuktól a fát és sokszor a díszeket is.
Karácsonykor egyébként szokás volt az ostyahordás is a római katolikusok körében, amely során a tanító az iskolás gyerekekkel minden családnak küldött az ostyából: ezért természetben fizetséget kapott (lisztet, babot, tojást, kolbászt), és a gyerekeket is megajándékozták pénzzel, almával, aszalt gyümölcsökkel.
A fán kívül további kisebb ajándékokat főként a második világháborút követő években kaptak a gyerekek. Ezek főleg hasznos holmik: ruhák, tolltartó, ceruza voltak. Ha játékot kaptak, az sokszor saját készítésű volt: lányoknak rongybabát varrtak, a fiúknak huszárt, kukoricaszárból készült állatfigurákat ajándékoztak.
A játékok vásárlására a 20. század elejétől reklámok, hirdetések, karácsonyi árjegyzékek buzdítottak egyre nagyobb számban, főként a polgárság körében, de a játékipar- és kereskedelem fejlődésére mindig is nagy hatással volt a karácsony.
Szerzői jogvédelem
A blogon megjelent szövegek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen), illetve a szerzők szellemi termékei. Azok bármilyen formában történő felhasználása kizárólag a forrás (“SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja / www.blog.skanzen.hu /”), valamint a szerző nevének megadásával engedélyezett. A cikkekben szereplő fotók felhasználása forrásmegadással engedélyezett.
SKANZENBLOG 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!